Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-276

210. or-stágos ülés október 25-én, pénteken. 18SSI. 229 kiállani a fényes napra, mint a t. előadó ur tette, legfeljebb azt mondanám, hogy ez nem igazságos, nem felel meg az egyenletes teherviselés elvének, de nem dicsekedném azzal, hogy ezen abipon ennyit érek el. Mert midőn azt kimutatja, kimutatja egyszersmind azt is, mennyiben tér el az aránylagos, egyenletes teherviselés elvétől. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ne gondolja a t. képviselőház, hogy ezzel vége van, mert ebben még egy krajezár sincsen az igás napszámból. És ha nem csalnak az én számításaim, akkor az a különbözet, a melylyel az igás napszám minimuma alapján többet fizet a kisebb adózó, mint a mennyi adószázaléka arányában reá esnék, kétmillió négyszázezer forintról felszökik közel négymillióra. Ennyivel fizet többet a minimum alapján, mint a mennyi reá esnék aránylagos és egyenletes adómegterhelés esetén. De, t. képviselőház, én azt gondolom, hogyha azokat a kimutatásokat megnézzük, akkor lehetetlen, hogy itt gondolkodóba ne essünk. Van tiz* megyei törvényhatóság és 21 városi törvényhatóság, a mely útadószükségletét képes fedezni, egy helyütt 8%-kal, másutt 9%-kal, ismét másutt lOV-kal, de mind 10%-on belül. Összesen 31 törvényhatóság van tehát, a mely képes útügyi szükségletét fedezni a percentuatio alapján, a nélkül, hogy kénytelen volna ezen, szerintem igazságtalan, felforgató módhoz nyúlni. Én már jeleztem az általános vitaalkalmává], hogy én is elfog.idok, mint kisegítő, kényszereszközt valamit, a mivel az egyes törvényhatóságoknál mutatkozó hiány fedezhető, mint pótlékot; erre még: rá fogok térni, de nem fogadhatom el feltétlenül ott, a hol arra szükség nincs, vagyis a hol a törvény elvének alkalmazása mellett, hogy tudniillik haladhat a törvényhatóság a maga kirovásában az egyenesadó 10%-áig és akkor képes fedezni útügyi szükségletét, hogy itt is más módhoz enged jem nyúlni, mint az igazságos megterheltetéshez, mely az egyenesadó százalékában leli kifejezését. Erre mondta a t. minister ur azon válaszában, melyre szíves volt méltatni az általános tárgyalás alkalmával, hogy „mi az a szükséges?", mert én ugy nyilatkoztam, hogy a hol szükséges bizonyos pótlék, ha nem is ilyen alakban, mint a törvényjavaslat contemplálja, de más alakban, odáig el kell menni, de ott, a hol nem szükséges — a mint bátor voltam kifejteni — ott meg nem engedhető nagyobb és más megterheltetés, mint a percentuatio. Azt mondja a minister ur, hogy akkor én igazságtalanabb vagyok, mint ő, mert én ott alkalmazom esetleg a minimumot vagy más azzal hasonló természetű pótlékot, a hol már úgy is egy nagyobb kivetés szüksége forog fenn. Nem egészen ugy van a dolog, t. minister ur, mert én alkalmazom a 10% ot mindenütt és ott, a hol ezzel az útügyi szükséglet fedezhető, nem engedek azon túllépni azért, mert éa csak azt tartom feltétlenül igazságosnak és aránylagosnak és csak abban az esetben alkalmazom a pótlékot, a mely pótlékra szükség van, hogy a mutatkozó hiány fedeztessék, a mikor egyébként a százalék által azon segíteni nem lehet. Mert akkor ugy a kis, mint közép, valamint nagy adózókra az útügyi szükséglet fedezése tekintetében egy akkora százalékot kellene kivetni,amely az ő existentiájukat volna képes fenyegetni. T. képviselőház! A hol ez szükséges, vagyis számokkkal kifejezve, több mint 31 törvényhatóságban nem, a többiben igen, mert ezekben többékevésbé mutatkozik egy bizonyos hiány, a mely az útügyi szükséglet és annak fedezete közt előáll, hogyha a percentet az egyenes adó arányában kiszámítjuk; gondoskodni kell tehát arról, hogy ezen hiány fedeztessék. Az előbb említettem, t. ház, hogy a százalékot felemelni nem lehet. Ezt nem tartom megengedhetőnek. Itt tehát áttérek egy pótló, kisegítő megoldásra és elfogadok egy ahhoz hasonló megoldást, mint a minimumban van, de ez ott kezdődik, a hol tényleg szükség van és nem elegendő a percentualis kivetés. Ott tehát elfogadok én is ennek a pótléknak biztosítására, fedezésére egy. szemé lyenkint — ismétlem, szemé lyenkint — kivetendő pótlékot. Azonban ez a pótlék, t. ház, azzal együtt, a mi a 15 frton aluli adózót terhelheti, a százalékos kivetés alapján is nem haladhatja meg az 1 frt 50 krt. Tehát tekintetbe vannak véve a 15 frton aluli, tehát kis adózók, a mint azokat tekintetbe veszi a törvényjavaslat is. Már most mi következik be, t. képviselőház, hogyha ez a módosítás abban a szerencsében részesül, hogy a t. ház azt elfogadja ? Van itt a szakasz későbbi bekezdésében egy intézkedés, a mely oly tág hatalmat biztosít a ministernek, a törvényhatósági útadó százalékának és a minimumnak, egyszóval, a megadóztatásnak kérdésében, melyet szerintem elfogadni nem lehet. Az foglaltatik ugyanis a törvényjavaslatban, hogy a minister az egyes törvényhatóságok által felterjesztett munkálatban az útadó-százalékot leszállíthatja, íelemelheti— mindig a 10% maximumig — hogy —- mondom — a minimumot leszállíthatja, felemelheti, az útadó százalékát a minimummal összecombinálhatja, egyszóval az egész munkálatra döntőleg befolyhat, annyira, hogy joggal lehet mondani, miszerint az összes megadóztatás, az összes megterheltetés a minister kezébe van letéve. Ezt, t. képviselőház, már e miatt sem tudom elfogadni, de nem fogadom el azért sem, mert az egyes törvényhatóságok szerintem alkalmasabbak annak megállapítására, hogy

7 megszabják az ő megrovatásuknak mértékét az ő speciális viszonyaikhoz képest. De, t. ház, ha azon módosítás, a melyre rámutatni szerencsém volt, elfogadtatnék, akkor sem a törvényhatóságoknak, séma minister-