Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-275

2í6. országos ülés október 24-én, csütörtökön. 1889. $01 előtt, hogy az administratiót igy lehet nyíltan és őszintén szervezni és hogy én sem rejtve, sem el nem rejtve más oly eljárást, a mely a kormány ez iránti kötelessége teljesítésének útjába elháríthatatlan akadályokat vagy nehézségeket gördít, autonómia czímén a magam részéről el nem fogadhatok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lehet, t. ház, — és ha valaki, én óhajtom ezt szivem mélyéből, — hogy eljön az az idő, midőn Magyarországnak törvényhozása azon helyzetben lesz, hogy a jelen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után az administratio iránt könnyebb szivvel intézkedhetik s könnyebb felfogásnak adhat helyet. Én azonban komoly aggálylyal kisérem a törvényhozásnak ebbeli elhatározásait, nem azért, mintha a kormány hatalmát csak azért akarnám gyarapítani, mert a kormánynak hatalomra van szüksége, mert hiszen a közönség az ő szükségleteinek kielégítése körül keresni fogja ezt a forrást mindig, hanem az ügynek érdekében. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha a t. képviselő ur azt méltóztatik mondani s ezt a maga részéről egyenest kijelentette, hogy ezen, de különösen a 11. §-ban az autonómia ellen sérelmet talál, ezt az állítását gyakorlati esetekkel tovább is igazolni teljesen elmulasztotta. (Ugy van! jobbfelöl.) A mennyiben pedig, t. ház, ily súlyos vád emeltetik czélzatos intézkedés ellen — mert czélzatosnak tartatik — mindenesetre érdemes a törvényhatóságok benső administrativ viszonyaival foglalkozni és gyakorlati eseteket tüntetni fel. A t. képviselő ur utal arra, hogy volt eset, a midőn a kormány egy fontosságát részben vesztett utat adott ki törvényhatóságoknak s ez által az illető törvényhatóságoknak kárt okozott. Igaz, t. ház, hogy megtörtént az az eset, hogy tényleg adtunk át egy törvényhatóságnak államilag kezelt utat kezelés végett; de ezen vármegye az út fentartása végett segélyeztetik. Igaz, hogy nem mindegyik vármegyével történt meg az, hogy segélyezzük, inert vannak vármegyék, a melyeknek államútjai nincsenek; vannak olyanok, a melyek igen kedvező financiális körülmények között lévén,, ha egy csekély útrészt vagy utat átvesznek, ez rájuk nézve különbséget nem tesz. És itt térek rá arra, a mit Gulner Gyula t. képviselő ur beszédében kétszer is felemlített, hogy tudniillik consequens lett volna az utakat centrálisaim és azokat centralisált módon kezeltetni. (Halljuk! Halljuk!) Ez, t. ház, két szempontból lett volna megoldhatatlan feladat. Először, mert a kormánynak a központból 33 ezer klmnyi vagy még ennél is több utat kezelnie merőben lehetetlenné lett volna. Másodszor végrehajthatlan ez a megadóztatásnak lehető kiegyenlítése és méltányossága miatt. Mert ha az állam a központból kezelné az utakat és az egész úthálózatot, lehetetlen volna az elől kitérni, hogy az egész országra nézve egyenlő adókulcs vetessék ki és ekkor megtörténnék az, hogy azon vármegye, a mely útjainak helyes fentartása következtében kedvező útalappal rendelkezik, adózni volna kénytelen oly vármegye javára, mely kötelességének teljesítését a múltban elmulasztotta. Ebben aztán csakugyan nem lenne sem igazság, sem méltányosság. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) De, t. ház, ha ugy áll a dolog, hogy ezen merev eentralisatió nem lehetséges és hogy az autonómia elvének teljes consequens keresztülvitele sem lehetséges, hanem egy középutat kell keresni, mely mellett az ország érdekében ezen kérdést meg lehet oldani: akkor én a t. ház figyelmét ismételve felhívom a jelen szakaszra, mely ezen középutat az ügy érdekében az egész javaslaton keresztül consequenter keresztül viszi. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után kérem a t. házat, hogy méltóztassék, Gaal Jenő t. képviselő módosításainak mellőzésével, a két szakaszt változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halijuk!) Mindenek előtt a minister urnak egy általános ellenvetésével, talán vádjával kell foglalkoznom, melyet ő az ellenzékkel szemben emelni jónak látott. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A minister ur ugyanis az általunk beadott módosítványokat, ugy azokat, melyeket a tegnapi napon, mint azokat, melyeket ma adtunk be, egy általános szempont alá vonja; egy általános érzelem által diétáitaknak állítja; azon érzelem által, hogy mi minden ministeri hatáskört perhorrescálunk, a központi hatalomra ruházandó minden jog ellen tiltakozunk. Ennek kapcsán a minister ur felszólít minket arra, hogy emelkedjünk túl a szűkkeblű pártszempont felfogásain s ezen kérdés megítélésénél legyünk tekintettel arra, hogy Magyarországnak erős központi hatalomra van szüksége. Ha van valami abban, ha némi alappal állítható az, t. minister ur, hogy mi bizonyos féltékenységgel s aggodalommal nézzük a központi hatalomnak a szükségen túlmenő kiterjesztéseit, midőn azok a jelenlegi kormány kezeibe jutnak, ennek nem mi vagyunk az okai. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék a t. kormánynak arra az útra térni, hogy a központi hatalmat ne használja fel pártszempontból (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) és azután méltóztassék az ellenzéktől azt követelni, hogy minden pártszempontot mellőzzön, midőn a központi hatalom jogkörének megállapításáról van KÉPVH. NAPLÓ. 1887- 92. XIII. KÖTET. •ü