Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-274

óber 23.án, szerdán. 1889. |8g 274. országos ülés okti ideiglenesen kisegítő eszközt eontemplálok, két különféle tényező működik közre, tudniillik a birói és a közigazgatási tényező. Tudom, hogy ezen két különféle tervet mért contemplálom én t. ház és igen csodálkozom azon, hogy a kormánypárt részéről ellenvetés és kifogás tétetik az ellen, hogy a kormány érdeke és az állam szempontja az igazságügyi szempontok mellett ekkép érvényesüljön. T. képviselőtársam, egyébiránt itten ellentétbe jön azzal, a kivel különben egyet kivánt érteni, tudniillik Kőrösi Sándor t. képviselőtársammal. Kőrösi Sándor képviselő ur ugyanis teljes megnyugvást lát abban, hogy felső biró gyanánt csakis a minister fungáljon, mert szerinte a minister az állam képviselője. Készemről kívántam volna, hogy a t. minister ur functiója felosztassák és ezt az által véltem elérhetőnek, lia a birói funetiónak s a közigazgatási functiónak is külön képviseletet adtam. A t. minister ur pedig azt mondta, hogy nem lehet feladata ezen törvényjavaslatnak az, hogy közigazgatási bíróságot teremtsen. Ezt nem is kívánjuk ezen törvényjavaslattól; de azt sem kívánjuk tőle, sőt ezt nem is akarnók megengedni, hogy most már lehetetlenné tegye a közigazgatási bíróság életbeléptetését. A minister ur az ez iránti eszme lánczolatában igen sokat tagadott. Tagadott 4-szer, 5-ször, 6-szór. Én azonban tagadásaiból csak egyet veszek ki: azt, hogy megtagadta azon kívánságunkat, hogy az ő platonicus eszméi és tettei között lássunk harmóniát, egyöntetűséget. Az elsőre nézve elmondotta, hogy már csaknem 15 év óta foglalkozik a közigazgatási bíróság eszméjével, de ezen foglalkozásának kézzel fogható, gyakorlati, positiv, őszinte eredményét — fájdalom — nélkülöztük eddig és nélkülözzük ezen törvényjavaslatban is, Ha a kormány foglalkozott volna vele, ha valósággal a szivén fekszik ez az ügy, miért tagadja meg akkor, midőn alkalma nyilik ezen elvet megvalósítani egy törvényjavaslatban? Ez iránti eljárását azzal a kitétellel jelzi, hogy rationalis. Én ugyan nem látok ratiót abban, hogy valami fölött mindig csak töprenkedjünk, valamiért mindig csak rajongjunk, de akkor, midőn be kell váltanunk ez iránti Ígéreteinket és meg kell testesíteni ez iránti eszméinket, ne tegyük s arra utaljunk, hogy egyelőre nem lehet. Nekünk pedig azt a szemrehányást teszi a t. minister ur, hogy anticipáljuk a jövő teendőit. Ezt a szemrehányást ne nekünk tegye a t. minister ur, hanem tegye saját ministertársainak, a kik ily szerves törvényjavaslatokkal lépnek a ház elé, a nélkül, hogy előbb a nagy keret: a közigazgatás újjászületése és alkotása a ház előtt ismeretes volna, vagy megteremtve volna. Igazsága van a minister urnak, hogy ez „filius aute patrem." De abból áll ennek a szemrehányásnak értelme, hogy ilyen törvényjavaslattal kínálják a házat, még mielőtt újjá szerveztetett volna egész közigazgatásunk és mielőtt behozták volna a közigazgatási bíróságokról szóló szükséges alaptörvényt. Én csak még arra az ellenvetésre kívánok válaszolni, melyet a t. minister ur Grümvald Béla t. képviselőtársam szavaira tett. Grrünwald Béla t. képviselőtársam tudniillik azt mondotta, hogy nem lehet követelni, sőt nem is lehet megengedni, hogy a minister apró ügyekkel foglalkozzék. A minister ur tiltakozott az ellen, hogy ezen ügyek, melyekről szó van, apró ügyek volnának. Én ugy értettem Grünwald Béla t. képviselőtársam ez iránti kifejezését,hogy itt csak bókot kivánt mondani és azt kívánta kifejezni, hogy azon hatalmas és magas feladatokkal szemben, melyek foglalkoztatják és kell, hogy foglalkoztassák a t. minister urat, ily concret contentiosus ügyekben való birói eljárás valóban csak aprólékos ügy, melytől meg kívánjuk menteni a t. minister urat. Apponyi Albert t. képviselőtársam annyiban találkozott az én intentiómmal, a mennyiben kijelentette, hogy legczélszerííbb lesz, ha két módosítványom, illetőleg határozati javallatom utasíttassák az illető szakbizottsághoz előzetes tárgyalás és véleményadás végett. Magam is meg vagyok győződve, hogy ilyen fontos kérdésben itt a ház teljes ülésében, rögtönözve nem lehet határozni; a miért én is csatlakozom azon kívánsághoz, hogy módosítványom, illetőleg indítványom utasittassék a szakbizottsághoz. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Az első kérdésnek annak kell lenni, hogy elfogadja-e a t. ház Apponyi Albert képviselő ur azon indítványát, hogy a szóban forgó szakaszok azon szempontból, a mely itt hosszasabban megvitattatott, utasíttassanak vissza átdolgozás és jelentéstétel végett a szakbizottsághoz ? Hogyha a t. ház ezen indítványt nem fogadná el, akkor a második kérdés az lesz, hogy fentartja-e a t. ház, szemben Vállyi Árpád képviselő ur kiNagy ási indítványával a tárgyalt 7. szakaszt változatlanul: igen vagy nem? Ha e szakasz fentartatik, akkor fog következni a harmadik kérdés, vagyis liogy változatlanul fentartatik-e a szöveg, szemben Zay Adolf képviselő urnak a szövegben előforduló néhány kitétel megváltoztatását czélzó módosítványaival: igen vagy nem? (Helyeslés.) Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik a szóban forgó szakaszokat a bizottsághoz kívánják visszautasítani, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Többség! Kisebbség!) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem kívánják vissza-