Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-274

184 S?4t orsaásos iiíts tktéfeer 23-án, saicrdiiu. 1SS5). nézve már elvben mondassék ki valamely alakban — az alak nem határoz — hogy ezen kérdések eldöntése közigazgatási birói eljárás tárgyát képezi. (TJgy van ! túlfelől.) Már most nagyon jól tudom, hogy ha ezen elv ki is mondatik, a törvényben rögtön életbe nem léphet, vagyis oly közigazgatási bíróság, mely még nem létezik, judicaturát nem gyakorolhat, nem működhetik. Ezt nagyon jól tudom; de nem előzmény nélküli dolog az, a mi törvényhozásunkban sem, hogy valamely törvényben egy bizonyos fórum, egy bizonyos illetékesség megjelöltetik, mielőtt annak, hogy ezen fórum működését megkezdhetné, egyéb előfeltételei megvolnának. Én csak a választási törvényre hivatkozom, a melyben ki van mondva, hogy a curia itél a kérvénynyel megtámadott választások érvénye felett. A mi törvényhozásunk csúfságára még most is benne van azon elv, ámbár végre nem hajtatott, pedig akkor, midőn ezen elvi határozat a választási törvénybe felvétetett, a törvényhozás kétségkívül azt hitte és azon intentiót táplálta, hogy valóban az ezen esetek fölötti Ítélkezés a curiának adassék át, pedig a curia nem kezdhette meg judicaturáját, mert ennek előfeltételét még egy másik törvény megalkotása képezte, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) tudniillik azon anyagi jogszabályoknak és azon eljárási formai jogszabályoknak megalkotása, melyek nélkül a curia, ezen új hatáskörének birtokába nem is léphet. És a törvényhozás még sem tartotta absurditásnak, hanem nagyon helyesnek, hogy midőn egy cardinális elv érintetik és érintetlenül nem is Nagyható, hanem vagy respectálandó, vagy megsértendő valamely törvényhozás elvi határozatai által, hogy akkor belevegyen a törvénybe egy elvi megállapodást, melynek rögtöni életbeléptetése épp oly lehetetlen, a mint hogy lehetetlen, volna annak életbeléptetése, ha ezen törvény azthatározná, hogy ily esetek, mintaminők a 7. és 9. §-ban foglaltatnak, a közigazgatási bíróság elé tartoznak. (Helyeslés a tál- és szélső baloldalon.) Az akkori törvényhozás, midőn kimondta, és szerintem nagyon helyesen, hogy a választási reformnak egyik cardinális elve az, hogy a kérvénynyel megtámadott választások fölött független bíróság, még pedig az akkori felfogás szerint a curia ítél, nem akarta az országot egy pillanatig sem kétségben Nagyni az iránt, hogy ezen elv megvalósítását kivánja, (ügy van! a bal- és szélső báloldalon) tehát felvette az elvi határozatot a törvénybe, daczára annak, hogy nagyon jól tudta, hogy életbe nem léphet mindaddig, mig annak életbeléptetésének előfeltételét képező többi törvények megalkottattak. A törvényhozás az általam idézett esetben gondoskodott ideiglenes kisegítésről, egyszarsmind kimondván, hogy addig, a mig mindazon törvények megalkottattak, a melyek nélkül a curia ez új h vtásköré.iek birtokába nem léphet, addig ideiglenesen miként szabályoztassék az igazolási eljárás. (TJgy van! balfelől.) Tisztán ezt, a mi eddigi törvényhozási praxisunknak az idézett példa szerint megfelelt, ugyanezt az elvet és ezt az indokolt eljárást kivánjuk ez esetben is alkalmazni, hogy tudniillik akkor, midőn egy cardinális elvről van szó, mely elvnek állandó megsértése Magyarországnak, mint jogállamnak, vagyis inkább, mint nem jogállamnak megbélyegezése volna: (Igaz! TJgy van! balfelől) a törvényhozás a maga intentiói iránt az országot egy pillanatig sem Nagyja kétségben, hanem e helyes elvet már most a törvényjavaslatba felvegye, addig, a mig az elv megvalósításának gyakorlati előfeltételei megvannak, ideiglenes kisegítésről gondoskodik. (Helyeslés balfelől.) Ez az ideiglenes kisegítő megtámadtatott két okból Varasdy Károly képviselő ur részéről, melyeknek egyike bizonyára csak félreértésen alapszik. A képviselő ur tudniillik ugy állította oda a dolgot, mintha mi határozati javaslattal akarnánk birói hatalmat megállapítani. De hiszen e határozati javaslat épen arra vonatkozik, hogy a törvénybe vétessék-e fel ezen intézkedés, tehát nem határozati javaslat, hanem törvény alapján akarjuk ezt. (Helyeslés és derültség balfelől.) Bocsánatot kérek, annyit talán mi is tudunk, hogy határozati javaslat alakjában nem lehet birói functiót bárkire is ruházni. (Tetszés balfelől.) A határozati javaslat csak ép arra vonatkozott, hogy ily értelemben törvény alkottassék és ily disposito a törvénybe felvétessék. Hát ez csak félreértés. (Derültség balfelől.) De érdemileg is megtámadta, a t. képviselő ur azt akisegítőt. (Halljuk! Halljuk!) melyet Zay Adolf t. barátom javasolt s mely szerint ideiglenesen a legfőbb fórum egy curiai tanácselnök elnöklete alatt két curiai bíróból és a két érdekelt ministerium egy-egy kiküldöttéből állana; azt. mondván a t. képviselő ur, hogy arra nincs eset, hogy két ministeri kiküldött, vagy akár egy kiküldött is valamely bíróságban szerepeljen. Hát ebben én teljesen rokonszenvezek aképviselő ur felfogásával és ha a t. képviselő ur ez eszmét, mely Zay Adolf t. barátom javaslatában foglaltatik, magáévá teszi és ahhoz ő, akár a többségnek bármelyik tagja oly almódosítványt nyújt be, hogy maradjon ki belőle e két kiküldött, én éhez igen szívesen hozzájárulok. (Élénk helyeslés és derültség a baloldalon.) Nem is azért vettük ezt fel, mint ha a dolognak ily elintézését leghelyesebbnek tartanok, hanem tisztán gyakorlati szempontból, tekintettel az uralkodó felfogásokra, tekintettel magának a minister urnak felfogásaira, (Tetszés a baloldalon) hogy elfogadhatóbbá tegyük e javaslatot, s hogy közelebb hozzuk azon felfogáshoz, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik. (Helyeslés a baloldalon.) De ha ugy lát-