Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

27*. országos ülés oktéber 22-én, kedden. 1889. 165 utakon Nagyják czammogni. Ez az állapot feun nem tartható és én csak annyit vettem föl a törvénybe, a mennyit fölvehetek az 1844: IX., 1848 : XXX., 1886: XXI. törvényczikkek alapján és a mennyi már meg van állapítva az 1883 : XV. iezikkben, sőt — mint bátor voltam említeni — az 1876: VI. t.-czikk alapján még fennálló részét a törvényhitóságok hatáskörének még tágítottam is (Helyeslés jobbfelöl.) Hát ez nem centralisatio, a melyet oly gyűlöletes színben lehet odaállítani. Ez, szerény meggyőződésem szerint, szükséges intézkedési jogkör, amely törvényben szabályozható és szabályozandó is, ha azt a nagy kérdést megakarjuk kellően oldani, akarunk e jövőre jó utakat, vagy sem ? (Élénk helyeslés jobbfélöl.) T. ház! Nem akarom kiemelni, hogy milyen nehéz és fáradságos ezen törvényjavaslatnak összeállítása és milyen nehéz a különböző érdekeknek kielégítése; csak constatálhatom azt, hogy annyi sürgetés után a kormány végre kötelességének ismerte, hogy e törvényjavaslattal a ház elé lépjen és ha valaki ezért vádat vélne emelhetni a kormány ellen, hibázik, mert, t. ház, mint bátor vagyok ismételten hangsúlyoznia törvényjavaslat megállapítása hosszú időt vett igénybe, mely — ugy hiszem — a t. ház bölcs ítélete szerint nem is veszett kárba. És ha Papp t. képviselő ur azt kívánta, hogy a szentlélek szállja meg a többséget: én nem vagyok oly egoista, hogy ne kivánjam. hogy szállja meg őket is. Azt hiszem, hogy náluk több dolga lesz. (Élénk tetszés jobbfélöl.) Kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Hosszan tartó zajos helyeslés jobbfelöl.) , Elnöki Beőthy Ákos képviselő ur kívánja félreértett szavaiknak értelmét helyreállítani. Beőthy Ákos: T. ház! Nem annyira félreértett szavaim értelmét akarom helyreigazítani, mint inkább személyes kérdésben kívánok felszólalni a t. minister ur támadása folytán. Én ezt is azért teszem, mert e támadás nem egészen új; ez régi insinuatio, melylyel nemcsak engem — a mi nagyon csekély dolog volna — hanem azt a pártot is szokták illetni^ melyben közreműködni szerencsém van. A t. minister ur azt mondja, ha mi centralistáknak mondjuk magunkat, hogy van mégis, hogy midőn a kormányzati hatalom kiterjesztéséről van szó, mi ezt megtagadjuk? Nincs ebbeu semmi ellenmondás, t. ház. Én megmondtam — lehet, hogy tévedek •— hogy mily nehéz helyzetben vagyunk a t. kormánynyal szemben, mikor oly hatáskört akar magára ruháztatni, melyet mi legitimnek nem tarthatunk. Nehéz helyzetben vagyunk azért, mert a kormány e hatáskört saját politikai czéljaira használja föl. És ha mi ezt engedjük, megrontjuk Magyarországon a közélet integritását és előmozdítjuk a servilismust. Nem új dolog ez, megtörtént ez másutt is, nemcsak itt. Méltóztassék megengedni, hogy idézzem egy nagyon kiváló és becsületes politikusnak, Thiersnek egy mondását. Szószerint nem emlékezem rá, de lényege ez volt. Thiers azt mondta egyszer Guizot ministernek. Az urak odavitték a francziákat, hogy ez ország, mely a kormányt természetes őrének és gyámolának tekintette, most fél a kormánytól, mint fél a házi tolvajtól, hogy míg az ember alszik, elorozza legdrágább kincseit. (Mozgás jobbfelöl.) Ismétlem, megtörtént másutt is, megtörtént itt is, hogy a kormány a saját hatalmát kortesczélokra használja fel. (Zaj és mozgás jobbfélöl.) Elnök: At. képviselő ur sem szavai értelmét nem igazítja helyre, mert most ugyanazt mondja, a mit előbb, sem személyes támadásra nem válaszol, mert ilyen nem is volt. Már pedig csak e két czímen van joga szólani. Beőthy Ákos: Bocsánatot kéiek, volt személyes támadás, még pedig a legünnepélyesebb positurában. (Derültség a baloldalon.) Egy szóval bevégzem, t. ház. Nincs ebben ellenmondás, hanem ez logicai consequentiája a t. kormány viselkedésének. Ennyit akartam mondani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Vannak, a kik, ha még ugy készülnek reá és még oly ünnepélyes positurát vesznek fel, személyiségük jelentőségét egy hajszállal sem emelik; valamint hogy a t. képviselő ur egy hajszállal sem változtatott azon nézetemen, melyet különben eddig elhallgattam, hogy az ő szavait mindig a mérgelődós, a bosszankodás dictálja. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Én, t. ház, egy csöpp szóval sem insinuáltam, daczára annak , hogy a mint méltóztatnak emlékezni, a t. képviselő ur előző felszólalása erre bő anyagot szolgáltatott volna. (Ellenmondás balfelöl.) Én egy szóval sem reflectáltam arra, még csak azt sem mondtam el, a mit följ egyeztem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. képviselő ur egész felszólalása a komolyságnak és a komoly ügynek satj-rája volt. (Élénk helyeslés jobbfélöl, zaj és ellenmondás balfelöl.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a közutak és vámokról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta, következnék most a részletes tárgyalás. Azt hiszem azonban, mintán a mai ülésen egy interpellatióra válasz is fog adatni, méltóztatik a részletes tárgyalást a holnapi ülésre halasztani. (Helyeslés.) Következik most azon válasz meghallgatása,