Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

•27S. országos ülés október 22-én, kedden. 1889. 163 rendszerben is sajátos megoldást nyert és hogy ezt chablonszerüleg megoldani és általában a fennálló administrativ helyzetre rá erőszakolni absolute nem lehet. E tekintetben tehát a jövőnek nem praejudikálunk semmiben. És, t. ház, legyen bármilyen komoly a törekvés az administratio rendezése tekintetében, ez nem oly feladat, mely máról-holnapra oldható meg. Ez sokkal fontosabb; és mert, meggyőződésem szerint, ezen törvényjavaslat további megalkotásának elhalasztása az ügynek magának ártana, semmiféle indokot sem találok arra, hogy az administrativ jövendő rendezéssel hozassék ezen törvényjavaslat sorsa kapcsolatba. (Élénk h lyeslés jobb felöl.) De, t. képviselőház, tegnap azt mondták, hogy én magamhoz ragadok minden hatalmat ; a mit egyik kézzel adok, elvonom a másikkal, én eentralisálok, tönkre teszem a megye autonómiáját, nem bizom a megyében. T. ház! Én előttem az a kérdés áll: akarunk-e ió utakat, io-en vagy nem? Ha jo utakat akarunk, lehetetlen ezt máskép elérni, minthogy a központi kormánynak bizonyos discretiónarius hatalom adassék, a melylyel az útiigj" érdekében élhet. Ama vádat a kormáin' ellen egészen alaptalanul hozták fel; mert a mint ezt a részleteknél bátor leszek bebizonyítani, sokkal nagyobb hatáskör adatik a vármegyéknek, mint a milyennel azok ma bírnak. T. ház, hogy ha én kikötöm magamnak és a kormány részére azt, hogy a törvényhatóságok költségvetése, a kormány jóváNagyása alá tartozik, hibát követek-e el? Pedig ez a legfontosabb. Méltóztassanak meggondolni, hogy ily súlyos adónemmel és adózási móddal megy a kormány a közönség elé, a törvényhatóságok körébe. Vájjon kiszolgáltatható-e ezen ügy egészen a törvényhatóságoknak ? Nem; a kormánynak mindenesetre felügyeletet kell gyakorolnia. Pedig ez a legfontosabb pontja a törvényjavaslat dispositiőinak, a megyék administratióját illetőleg. A másik az az eset, a midőn a törvényhatóság kölesönt köt. Hogy ez is a kormány jóváNagyása alá tartozik, azt, ugy hiszem, senki kétségbe nem vonja. A harmadik az, hogy az úthálózatot a törvényhatóság állapítja meg, a kormány erősíti meg. Igen, t. ház, hiszen az a törvényhatóság nem egy elkülönzött valami, mint Beőthy t. képviselő ur igen helyesen mondta, hiszen a törvényhatóság az ő határain felül emelkedő kérdéseket is köteles megoldani. Hát annak a közérdeknek ki legyen képviselője ? Ki legyen az, a ki a törvényhatóság felett a törvény határai között ez irányban rendelkezni jogosítva van? A parlamenti felelős kormánytól e jogot megtagadni nem lehet. De már annyira mentek ezen hangzatos vád emelésében, hogy ma egy képviselő ur az alispán hatásköre ellen is felszólalt, pedig azon nézetből indultam ki, hogy ez az az administrativ tér, melyen az egyéni és nem annyira a corporativ felelősségnek kell érvényesülnie. (Helyeslés.) Azért a törvényhatóságokra csak azon hatáskört ruháztam, mely az adóztatás kérdésével, a zárszámadások megvizsgálásával, az ellenőrzés gyakorlásával áll kapcsolatban. De nem ruháztam át ezen testületekre azon hatáskört, mely a közönséges administratio vezetésére vonatkozik, mert azért első sorban az alispán felelős. Ha tehát, t. ház, a törvényben mindezekre vonatkozólag a felügyeleti és bizonyos tekintetben az intézkedési jogot a ministernek fentartom, ez nem mondható centralisatiónak. Tovább megyek. Ha a t. ház a központi kormány kezéből kiveszi a hatalmat, hogy bizonyos körülmények közt, közérdekből és magasabb szempontokból intézkedhessek : akkor Magyarország útügyét tönkre tette, mert ha különféle érdekeink, viszonyaink és, nem habozom kimondani, nemzetiségi viszonyaink közt is csupán a vármegyére bízzuk fontosabb érdekeink képviseletét, az legtöbb esetben a legnagyobb veszteséggel és vereséggel jár. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgása szélső baloldalon.) Abnormis helyzetnek tartanám, t. ház és el nem fogadhatom, hogy lehetne valaha kormány vagy annak egy tagja, a ki annyira kiszakíthatná magát a nemzeti érdekkör teljesítésének kötelezettsége alól, hogy képes lenne a megyére akár törvényben, akár törvényen kivül oly dolgokat rádicíálni, melyek a közérdekkel vagy a megyék adózási képességével ellenkeznek. Bennem nincs meg az az aggodalom, hogy valaha lehetne kormány, mely ezzel visszaélne, vagy —- a mire csak elvétve térek — saját pártczéljainak kielégítésére használná fel az útügyet. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Nem attól félek, hogy lehetne valaha kormány, mely büntetlenül követhetne el igazságtalanságokat lefelé, de azt tudom és ezt az ország színe előtt nyíltan bevallom —hogy lehetnek és vannak törvényhatóságok, melyek feladataik megoldása körül nem fejtik ki a kellő buzgalmat, az önadóztatás kérdésében nem azt nézik, hogy mi a kötelességük, hanem hogy mi az, a mi az ő egyéni érdekeiknek inkább megfelel. Azt hiszem, ily törvényhatóságokkal szemben nem lehet a kormánytól megtagadni, hogy ezen joggal éljen. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balon.) Azt mondja Grtilner képviselő ur, hogy bizalmatlan vagyok a vármegyék iránt, akkor, midőn az esélyekkel szemben védem a közérdeket. Hát a t. képviselő ur bizalmatlan akkor a vármegyék iránt, midőn az administratiót rendezni akarja ? Bizalmatlan-e azon párt a vármegyékkel szemben, midőn épen az imént hallottuk Beőthy Ákos t. képviselő úrtól a határozott centrálisát! o kifejezését, mely a törvényhatóságok szolgálatából épen a végrehajtási szolgálatot akarja 21»