Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

16Q 278. országos ülés oktőfetr 22-én, kedden. 1889. az volt a nehéz feladat; megoldani, milyen legyen tehát azon adózási alap, a melyre át kell térni. Mert, hogy ezen teherről egyszerűen le lehetne mondani s azt el lebetne törülni, ezt, azt hiszem, senki sem mondhatja. Ha tehát javítani akarunk a helyzeten, igen nehéz

r kérdés az, hogy mily módon javítsunk azon? És, t. képviselőház, igen hosszú idő és igen hosszú tanulmány eredménye az, a mit ezen törvényjavaslatban bátor voltam előterjeszteni. T. képviselőtársam a túloldalon a tegnapi napon azt méltóztatott mondani, hogy én beszéltem az egyenlő megadóztatásról; de midőn erről szólottam, rögtön megczáfoltam magamat és nemcsak nem hajtottam végre az egyenlő megadóztatás elvét, de egyenesen vétettem ellene. Előre kell bocsátanom, t. képviselőház, hogy más alapot, mint az egyenes adó alapját elfogadni egyáltalában nem lehet. Én nem akarom megbírálni azt, hogy igazságos-e ez az adóalap vagy sem? Én, t. ház, azon az alapon állok, hogy ez az alap ma törvényes; hogy ezen alap ma a legigazságosabbak egyike, a mely osztó és elfogadható. Arra tehát kétség nem foroghatott fenn, hogy az egyenes állami adó az, mely a jövő tehermegosztás kérdésénél alapul veendő, annyival inkább, mert a községi pótadó is rendszerint ezen nyugszik. (Helyeslés jóbbfelöl.) Már most az volt a kérdés, t. képviselőház, hogy a fogyasztási adókat bevegyük-e? (Halljuk! Halljuk!) Határozottan mondhatom, hogy ezen eszme keresztülvitele közben oly nehézségekre bukkantunk; annyira complicáltuk volna ezt az egész kérdést, annyira egyenlőtlenné tettük volna azt, hogy én tekintettel azon csekély eredményre, a mely várható volt, az eljárás nehézségeinek következtében kénytelen voltam ezen eszméről lemondani, (Helyeslés jóbbfélől.) S megvallom őszintén, hogy ezt, t. képviselőház, ma sem ajánlhatom, mert ez ki nem vihető. (Ugy van! jóbbfelöl) T. képviselőház! Én hivatkozom a túloldalnak általam elismert igazgatási tekintélyeire és azok meg fogják nekem engedni, hogy nem elegendő e téren egy eszmét felfogni és azt propagálni, hanem mielőtt az meggyőződéssé és ajánlhatóvá válik, szükséges, hogy az minden phasisában keresztülvezettessék; mert csak akkor, ha az gyakorlatilag vezettetik keresztül, tü'nik ki, hogy mennyiben életre való és használható azon eszme, mert administrativ rendezést e téren chablonszeríí elvek alapján elérni soha nem lehet. (Ugy van! jóbbfelöl.) Midőn tehát, t. képviselőház, az alappal tisztában voltunk, a percentuatio kérdése merült fel. Nem tagadom, hogy tekintettel azon nagy feladatokra, melyek az országra várnak, én a percentuatiót magasabbra vettem eredetileg, mint a hogy az ma ajánlva van. Én 16 százalék helyett 12 százalékot contempláltam és csak akkor tértem rá a 10 százalékra, midőn a beszerzett adatok szerint megállapíthattam azt, hogy ez a százalék az, a melynek felvétele egyfelől ezen szükséglet szempontjából átlag véve maximumnak tekinthető és másfelől, hogy ez által a ezélt nem koczkáztatom, sőt a czél elérését megközelítem. (Helyeslés jóbbfelöl.) De már most, t. képviselőház, keresztülvezetve ezen 10 százalékot az egész adózási operatumon és itt bátor vagyok megjegyezni, hogy odáig mentem, hogy minden egyes vármegye adózóit összeirattam és egyénileg hajtattam végre — a legnagyobb igazságtalanságra vezetett volna, ha consequenter 10 százalék vettetnék ki a törvényhatóságokra e czélból. Előre is bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, — ha kell, a részleteknél közelebbről is be fogom bizonyíthatni — hogy oly anomáliákra és igazságtalanságokra jönnénk, melyeknek eloszlatása a priori élénk kötelességünket képezi; mert, t. ház, ne méltóztassék azt mondani — a mint majd bizonyítani is fogom, hogy ez alaptalan a dolog érdemére nézve is — hogy mi a szegényebb osztályt terheljük. Távolról sem áll ez. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis vannak még más adóosztályok, melyeknek érdekét szintén figyelemben kellett tartanunk. (Ugy van! jobbfelöl.) Ott vannak a közép- és magasabb adóosztályok, melyeknél, ha ezen adó egy teljes abstraet és teljesen egyenlő alapon, vagyis minden adóforintnál 10 krral hajtatnék keresztül, a magasabb és közép adótételeknél elérhető haszonnal arányban nem álló súlyos megterheltetése áll e!ő azon osztályoknak, melyeknek teherviselésére nekem itt is figyelemmel kellett lenni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ma a teherviseléstől csak azok mentesek, a kik ezen teher alól valami módon kibújni alkalmat találtak, vagy nem voltak azon helyzetben, hogy marháj ok összeiratott volna. De, t, ház, eltekintve ettől, még a 10 százalék kivetésével sem értünk volna czélt; mert ha valaki azt képzelné, hogy a 10 százalék következetes kivetésével az eredmény ugyanaz, mint a hogy az a javaslatban kerestetik, igen csalódnék; mert azon szükséglet elérésére, a melyet én contempláltam, nem 10, hanem körülbelől 17 százalék adóteher lenne szükséges. Tehát, t. ház, mi marad hátra? Vagy az, hogy megállapítsuk azt, hogy minél nagyobb az adóteher, annál kisebb legyen az adószázalék; vagy pedig más módozatról kell gondoskodnunk. Ezen módozatot, t. ház, nem lehet végrehajtani, mert a különböző viszonyoknál fogva igen bajos lett volna a végrehajtás. És én kérem, méltóztassanak megpróbálkozni vele. Nagyon bajos lett volna a progressiv adótételek megállapítása úgy, hogy 1000 frt adóterhen felül nem 10, hanem 8,