Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

273, országos Més okiébep 22-én, kefläen. 1888. J55 birtokában, a melyekre szükségünk van. (Igaz! Ugy van! a bal- és a ssélsö baloldalon.) Igen sok kimutatást közölt a minister ur, de egy igen fontosat nem s ez az, hogy a helyhatósági utak tulajdonképen milyen karban vannak? (Helyeslés a baloldalon.) És ez magának a törvényjavaslat álláspontjának igen természetes eonsequentiája. A t. minister ur súlyt helyez arra, hogy a helyhatóságok jó karban tartsák az utakat s felhatalmazást kér itt arra, hogy abban az esetben, ha a helyhatóságok nem tesznek eleget ezen kötelességüknek, ő intézkedhessek. Már engedelmet kérek, mikor mi ezen egész anyag összeségéről disponálunk, akkor nekünk is tudnunk kell, hogy talajdonképen hogyan gazdálkodtak a helyhatóságok, melyik gazdálkodott jól és melyik gazdálkodott rosszuk (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ezzel áttérek magára a törvényjavaslat érdemére. (Halljuh!) Ezen törvényjavaslat ajelenlegi tarthatatlan állapoton akar segíteni. Mindnyájan egyetértünk abban, t. ház, hogy ez a mostani rendszer egy letűnt társadalmi rendszer eredménye és hogy a basis, melyen akivetés történt, igazságtalan és nem fejleszthető. Fennáll tehát, t. ház, a reform szüksége. Nem vonom kétségbe t. ház, hogy a minister ur ezen reform megoldásához gondosan és eomprehensive fogott hozzá. Nem tartozom azok közé. a kik szívesen mondanak bókot a t. kormánynak, de az igazságot el kell ismernem annyival inkább, mert lesz alkalmam az örömkehelybe néhány ürömcseppet is vegyíteni. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) De ismétlein, t. ház, lehet a kérdéshez tárgyilagosan szólni, a mit a minister ur mindig a szivünkre köt, az igaz, hogy körülbelül ugy jár el, mint az egyszeri pap, a ki mindig azt mondotta híveinek: „fiaim, ne azt nézzétek, mit cselekszem, hanem azt, a mit beszélek; mert cselekedni a minister ur egészen másképen szokott, é

mint a hogy beszél. (Derültség.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Ez az első ürömcsepp! (Derültség.) Beőthy Ákos i Hát, t. képviselőház, ennek a törvénynek alapgondolata az, hogy az utakat bizonyos osztályokba sorozza és azután megfelelően felállít bizonyos érdekköröket, a melyek ezen utak fentartásában, építésében érdekelve vannak, és ezek praestatióját az egyenes adó arányában állapítja meg. A t. minister ur ezen lépése által arra vállalkozott, hogy egyikét oldja meg, mondjuk, a modern élet legnehezebb problémáinak, hogy a helyhatósági adó milyen alapon vettessék ki. Igen fontos kérdés az, t. képviselőház, hogy legyenek-e önálló helyhatósági adók, vagy hogy az illető terhek az állami adókhoz üttessenek-e? Az is igen fontos kérdés, t. képviselőház, hogy milyen alapon legyen az adó kivetve: az általános adóképesség alapján-e vagy pedig a szolgálat és viszontszolgálat közti egyensúly alapján. Természetes dolog, t. képviselőház, hogy én mindezen problémák fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok, csak igen röviden constatálni kívánom azt, hogy körülbelül itt is a középúton van az igazság és hogy különösen a helyhatósági adók tekintetében a szolgálat és viszontszolgálat közti equivalensre kell a fősúlyt fektetni. Már most, t. képviselőház, ebből a szempontból mik épen oldja meg az igen t. minister ur a ráruházott ^feladatot. Hát oly módon, t. képviselőház, hogy, mondjuk, az adóképesség elvét, az adóképesség alapján való hozzájárulás elvét nem viszi le kellő consequentiával, részben nem is viheti, megengedem; a másik elvet pedig, t.képviselőház, meghamisítja, sőt önmagával ellenmondásba hozza. Nem szenved az, t. képviselőház/ kétséget, hogy az egyenes adók sohasem fejezik ki az adóképességnek mértékét. Egy ember vagy túlságosan van terhelve, vagy nincsen eléggé terhelve. Itt tehát correctivum gyanánt az indirect adónak mindig jönni kell, különösen nálunk, a hol adirect adók már annyira túl vannak feszítve. Hiszen az, a mi e törvényjavaslatban van, egyszerűen adirect adónak 10%-kal felemelése és hogy ez irányban mily prognosticont lehet felállítani, hiszen ez az indokolásban is olvasható, a hol ki van tüntetve, hogy eddigelé igen jelentékeny hátralékok voltak azon Összegnél, melyet pénzzel kellett megváltani. Én tehát, t. ház, azt mondom, hogy ennél a kérdésnél mindeneseire correctivum gyanánt az indirect adót be fog kelleni hozni. Az indirect adók között van, a mint tudjuk, olyan, a mely a legorthodoxabb adópolitikai felfogás szerint helyhatósági szükségletekre igénybe vehető és pedig egyszerűen azért, mert az adótárgyak és a helyhatósági szükségek között létezik egy bizonyos localis nexus, meglehet a fogyasztást helyenkint határozni és igy el lehet érni, hogy a helyhatóság területén lévő adókötelezett indirect adó által épen ugy megadóztatható legyen, mint direct adó által. Azon adók, t. ház, melyek ebbe a két cathegoriába tartoznak, a hús, bor, czukor, kávé stb. fogyasztási adók. Vannak azután, t. képviselőház, olyan adók, a melyeknél a fogyasztást ily localis utón megállapítani nem lehet. De ezen adóknál, t. képviselőház, az igénybevételt azon alapon lehet tenni, hogy — mondjuk — minden fontos helyhatósági útnál van egy országos ingredientia, mely egy országos szükséget pótol, illő tehát, hogy az egész ország conferáljon hozzá, tehát elégséges, t. ház, hogy azokhoz az adókhoz egy pótlék üttessék, a mely országosan kezeltetik és azután egy bizonyos arány szerint a törvényhatóságokra reparciáltatik. Ez, t. képviselőház, a porosz úgynevezett lexHuene 20*