Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

148 278. országos ülés október 22-én, kedden. 1880. Több előterjesztés nem lévén, következik a napirend, vagyis a közutak és vámokról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, jelesen pedig ki következik? Madarász József jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! Midőn a függetlenségi és 48 as párt becses megbízásából szólok, mindenekelőtt szükségesnek találom kijelenteni és előrebocsátani, hogy ezen párt, miként az mindnyájunk előtt ismerve van, már évek hosszú sora óta sürgette, hogy a közmunkaügy, mely a feudális korszak maradványa, a 4 8-iki törvényekben lefektetett egyenlő teherviselés magasztos elveinek megfelelőleg rendeztessék. Annálfogva nem merülhet fel arra nézve kétség, hogy mi, a kik ezen a padokon ülünk és a kik a haladásnak, a jogegyenlőségnek hívei és munkásai vagyunk, minden oly alkotást és minden oly törvényjavaslatot, a mely kizárásával á centrálisaimnak és tiszteletben tartásával a megyei önkormányzatnak, a közterheknek egyenletes megosztását czélozza az adófizető polgárok között.kéazségesen elfogadjak és ahhoz készségesen hozzájárulunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ámde a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ugy elveinél, mint szelleménél és irányánál fogva annyira centralistieus, hogy azzal elfogadása esetén, a megyei önkormányzaton a legnagyobb seb és sérelem üttetik és a ministeri omnipoteníiának nyittatik tárt kapu ; a miért is már itt, beszédem ezen részénél kijelentem, hogy mi általánosságban sem vagyunk hajlandók a törvényjavaslatot elfogadni; nem, különösen a jelen viszonyok közt, a mikor azt tapasztaljuk, hogy a kormányhatalom mindenbe való beavatkozása folytán a megyei önkormányzat különben is csaknem egészen illusoriussá kezd válni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azonban, hogy álláspontomat egy kissé részletesebben megvilágítsam, engedje meg a t. képviselőház, hogy magával a törvényjavaslattal foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Kétségbe vonhatatlan tény t. ház, hogy ez a törvényjavaslat az egész ország útépítési, útfentartási. valamint vámés révügyét és az ezekkel kapcsolatos és szüks 'ges közigazgatási intézkedéseket felöleli és új alapra fekteti. A kérdés tehát csak az lehet, hogy vájjon ezen törvényjavaslat a megyei önkormányzat szempontjából és az egyenlő és aránylagos teherviselés elveiből kiindulva, kiállja-e a bírálatot? Erre nézve, t. képviselőház, ha a törvényjavaslatot figyelemmel átolvassuk, megtaláljuk a feleletet. Ugyanis szembetűnő és kétségtelen, hogy abban czélzatosan ignorálva van a törvényhatóságok önkormányzati joga, (Halljuk! Halljuk!) egyes szakaszai intézkedése a municipalis elvekkel és a municipalis törvényekkel ellentétben van; sőt nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy ezen törvényjavaslatban a sértett felek jogai — legyenek azok törvényhatóságok, vagy községek, vagy egyesek — az állam érdekével szemben egészen védtelenül Nagyatnak, mert csaknem minden közigazgatási úton való elbírálás tárgyát képező ügyekben a ministeri akarat állíttatik fel végforum gyanánt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek igazolására bátor leszek a törvényjavaslatnak azon szakaszaira hivatkozni, melyek állításomat kétségtelenné teszik. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) T. ház! A törvényhatósági jogok megcsorbításával mindjári a törvényjavaslat 17. §-ában találkozunk, melynek intézkedése szerint a törvényhatósági mérnököket a főispánok fogják kinevezni, holott nagyon jól tudjuk, hogy a municipalis törvényben, in specie annak 80-ik §-ában, fel vannak sorolva azon tiszti állások, a melyeknek kinevezés által való betöltésére a főispánok feljogosittatnak. Tehát kétségbevonhatatlan tény, hogy mindazon tiszti állások, melyek az említettem szakaszban felsorolva nincsenek, a törvényhatóságok közgyűlése által töltendők be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De tovább menve, t. ház! a 19. §. 5. pontja, mely még sokkal nagyobb rést üt a törvényhatóságok jogain, a közigazgatási bizottságnak oly tág hatás kört biztosít, melylyel szemben a törvényhatóságoknak, illetőleg a törvényhatósági közgyűléseknek joga, különösen a költségvetés körül teljesen illusoriussá válik. (Igaz! Ugy von! a szélső baloldalon.) Ugyanis ezen 19. §. 5. pontja nyíltan és világosan felhatalmazza a közigazgatási bizottságot arra, hogy a törvényhatóság által megállapított költségvetésnek ignoráíásával, az abban felvett összegeket más munkákra használtassa fel, sőt oly utakat is kiépíttethet és oly munkálatokat is eszközöltethet, melyek a törvényhatóság munkaprogrammjában arra az évre felvéve nem lettek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyancsak ezen szakasznak 7-ik pontja a zárszámadások felülvéleményezését attól a közigazgatási bizottságtól várja és attól követeli az elfogulatlan véleményt, a mely a zárszámadásoknak úgyszólván minden tételét hivatva van utalványozni s megfosztja az állandó választmányokat a municipalis törvények 48. szakaszában foglalt jogtól. A 30. és 36. §. még messzebb mennek s visszatetszőbb intézkedéseket tartalmaznak. Ezen szakasz ugyanis a törvényhatóság birójává teszi magát az alispánt. Már ezekből is látható, hogy a törvényhatóságok önkormányzati jogköre mily érzékenyen van megtámadva. Ez irányban tehát a javaslattal tovább nem foglalkozom, csupán a ministeri és alispáni omnipotentiáról szólok. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A ministeri és alispáni omnipotentiát legfényesebben igazolják az 5., 7. és 11. §-ok. Ugyanis ezen szakaszok oly intézkedéseket tartalmaznak, a melyek szerint joga lesz a minister-