Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-272
138 21&, országos ülés október ál-én, hétfon. 1889. ellenmondás és bár meg vagyok győződve, azon égő vágytól vezéreltetve, hogy a t. minLter ur mindent jól, gyorsan és erélyesen akar elintézni, magában véve nagyrabecsülendő intentióját fejezi ki, de bennünket még sem hangolhat arra, hogy törvényes dispositiót fogadjunk el, a mely a törvényhatóságuk jogkörét teszi egészen illusoriussá ebben az ügyben és segédkezet nyújt ahhoz, hogy a centrálisadénak oly nagy foka létesíttessék az útügyek terén, mint a milyent a törvényjavaslat ezéloz. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Sajátságos az, t. ház, hogy a minister ur, vagy talán ép ezért, nem tudom, de — ezen javaslat oly nagy fokú bizalmatlansággal viseltetik a törvényhatóságok iránt, hogyha — bocsánatot kérek, ha ezt mondom — én viseltetném akkora bizalmatlansággal a törvényhatóságok iránt, akkor nem azon kezdtem volna javaslatomat, hogy a törvényhatóságok állapítsák meg és kezeljék az útügyeket, hanem ezen bizalmatlanság logieai kifejezéseként azt mondanám: az én meggyőződésein szerint államosítani és ki kell ragadni a törvényhatóságok kezéből az útügyeket. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Úgyis azt akarják!) Mert az sehogysem érthető, hogy látszólag még megadjuk az önkormányzatot a törvényhatóságoknak, tényleg azonban az intézkedés minden szálát a ministeri bureauba vigyük fel és centralisáljuk az ügyeket a szükségen túl. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez aztán, t. ház, semmi más, ismét bocsánatot kérek a minister úrtól — mint valóságos jellege, valóságos stigmatisálása a mostani korszaknak, iiogy adjunk meg elvben mindenkinek mindent, a gyakorlatban pedig vegyünk el mindenkitől annyit, a mennyit lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, ezek után talán különösnek fogják némelyek találni azt, hogy már ebire kijelentettem, hogy én a törvényjavaslatot általánosságban cl fogadom. -Ezt indokolni tartozom, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Elfogadom azért, mert a mint már hangsúlyoztam, én a mostani rendszert absolute rossz, absolute tarthatatlan,igazságtalan, megbizhatlan és nem fejleszthető rendszernek tartom, a melynél a törvényjavaslatot természetesen sokkal jobbnak tartom és ha össze mérem azon előnyöket, a melyeket ezen törvényjavaslat — elismerem — még igy is, a mint szövegezve van — nyújt s még inkább, hogyha azon módosítások, melyeket ezen oldalról bátrak leszünk tenni, elfogadtatnának: ki kell jelentenem, hogy akkor kétségtelenül nagy szolgálatot teszünk az ország közgazdasági érdekeinek az által, ha az útügyek terén rendet hozunk be s ha az elhanyagolt állapotokat valahára erős kézzel gondozása alá veszi a törvényhozás. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek a kifogások, a melyeket a törvényjavaslat ellen tettem, kétségtelenül igen súlyos, igen xényeges, nagy kifogások — legalább az én nézetem szerint, de azért koránt sem olyanok, hogy én azt hinném, miszerint azok nem volnának kijavíthatok és korántsem olyanok, hogy én azokért azon nagy előnyt, melyet abban találok, hogy a mostani igazságtalan, tarthatatlan és megbízhatatlan rendszerből át lehet lépni egy igazságosabb, helyesebb, sokkal fejleszthető bb és sokkal tökéletesebb rendszerbe — ha ezt teljesen el nem érhetjük i 5 ? — hogy, mondom — ezt az előnyt kockáztatni akarnám s így nem akarok elzárkózni az elől, hogy ezt az előnyt a?, ország részére meg kell szavaznom. (Helyeslés a baloldalon ) T. képviselőház! Azok a fogyatkozások, a melyekre csak nagy j áh an volt szerencsém reámutatni és melyek tekintetében én azt hiszem, hogy az egyes concrét indítványok alapján, a részletes tárgyalásnál a törvényjavaslatot javítani lesz lehetséges és ha tekintetbe veszem azt, t. ház, hogy főkép a minimum kérdésében, ha nem megyünk is egészen közel a megadóztatás igazságos elveihez, de korlátozzuk ezen fogyatkozásokat annyira, a mennyire azt a szükség parancsolja és ez által módot nyújtunk arra, hogy az egyes gazdasági existentiák megkíméltessenek túlságos nagy megterheltetésektől, a melyek, hogy ha rájuk rakatnának, akkor össze is roskadnának, már is szolgálatot tettünk az országnak; (Helyeslés balról) ha meggondolom azt, t. képviselőház, hogy a törvényjavaslat szerint, még ha ez a törvényjavaslat elfogadtatnék is, akkor sem lesz az a, terheknek emelése azokra nézve, a kik eddig tényleg a szolgáltatásokat teljesítették, hanem igenis kiegyenlittetik az igazságtalan állapot azzal, hogy bevonatnak az adóztatás keretébe olyanok is, a kik eddig az alól ki voltak véve: ezt oly előnynek tartom, t. képviselőház, szemben még azzal is, hogy az ország ezen kérdés rendezését már régen és méltán várja törvényhozásától, hogy nem zárkőzhatom el azon kötelesség elől, hogy a t. háznak csekély szavazatommal módot nyújtsak arra, miszerint ezen kérdést az ország érdekében legjobb belátása szerint rendezhesse. (Helyeslés balról.) Jelzem azonban, t. képviselőház, hogy a részletes tárgyalás alkalmával oly irányban, mint a milyenben az imént felszólalni bátor voltam, több rendbeli módosításokat leszünk kénytelenek ez oldalról beadni és akkor igenis kérni fogjuk a t. házat és a t. kormányt, hogy mint olyan módosításokat, a melyeknek ezélja nem alterálja a törvényjavaslat létrejöttét, nem alterálja a törvényjavaslat helyes és jó intentióit, de ezélja csakis az, hogy a túlzott vagy helytelen intézkedések enyhíttessenek, azok helyesbítessenek, hogy azokat a t. ház és t. kormány elfogadni méltóztassék. Most ezek után, t. ház, magam és gondolom t. elvtársaim nevében is kijelenthetem, hogy általánosságban a törvényjavaslatot elfogadjuk; (Helyeslés balról) de, t. ház, már most kénytelen vagyok
