Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-272

í 34 212. országos ülés október 21-én, hétfőn. 1889. reájuk vonatkozó büntetések azonban csak a nagyobb forgalommal biró állami, törvényhatósági, valamint a vasutakhoz vezető utakra nyernek alkalmazást, mert a kisebb fontossága községi közlekedési és tisztán községi utakat illetőleg ezek mindegyikének fentartása — tekintve azok szigorát — terhes, indokolatlan, sőt felesleges volna. Miért is, hogy a különleges helyi viszonyok érvéit vesülhessenek, a minister részére meg-adatik a felhatalmazás, hogy a törvényhatóságok kezdeményezésére a megállapított büntető határozatok egynémelyikét hatályon kívül helyezhesse, vagy annak kiegészítését, módosítását elrendelhesse A fővárost illetőleg a javaslatban az utak igazgatása és az adóztatás kérdésében, tekintettel azon különleges helyzetre, melyben a főváros van, az ország többi részeitől eltérő intézkedések foglalt atnak. (Helyeslés.) A főváros közutainak építési és fentartási költségeit a kövezetvámból és közjöveflelmeibol fedezi, ezen fölül tartozik az 1870 : X. tör vényczikk értelmében közmunka czínie alatt nyert összes bevételeit és váltságdíjait a fővárosi pénzalap növelésére fordítani. A fővárosi közmunkák tanácsának hatásköre, mely a fővárosi pénzalap kezelésére is hivatva van, továbbra is fentartatik; egyébként a főváros hatósága az utak építése, fentartása és kezelése tekintetében önállólag intézkedhetik. Az 1886. évre kivetett közmunkatartozásnak váltságdíjak szerint számított értéke 113.000 fitot képviselt, mely az ugyanazon évre előirt 5,882.000 forint egyenes adónak 1-9%-át tette, ehhez képest a javaslat a főváros által az egyenes állami adók után kivetendő útadónak 2%-át rendelte a fővárosi pénzalapba beszállítani. A bizottság azonban tekintettel arra, hogy az egyenes adók folyton emelkedő irányzatot tüntetnek fel s hogy a tényleg befolyt 96.000 frt közmunka-érték az utak fentartására elégségesnek bizonyult s mivel az adómentességet élvező házak is bevonattak az alapba, mely után a közmunka-kötelezettség kivetendő, a 2 százalékot másfélre leszállítani határozta. A hazai iparnak nyújtandó támogatás végett az 1881 : XLIV. törvényczikk értelmében adó mentességet élvező gyárakat a javaslat azon kedvezményben kívánja részesíteni, hogy a mentesség érvénye tartamára a törvényhatósági úti adó fizetése alól is felmentessenek. (Helyeslés.) Még csupán az eredeti javaslaton eszközölt két kiválóbb módosításra kívánok kiterjeszkedni, melyek mindegyike már a bizottság kebelében felmerült aggodalmak eloszlatása czéljából tétetett; a javaslat 5. §-a kapcsán ugyanis, mely a kereskedelemügyi niiuisternek azon jogáról szól, hogy az oly állami utakat, melyek országos fontosságukat elveszhették, azon törvényhatóságnak további fentartás és kezelés végett átadhassa, a melynek területén azok átvonulnak. Bár a bizottság nem Nagyhatta figyelmen kivül az államhatalomnak eddig is fennállott azon kétségtelen jogát, hogy oly útvonalat, melynek állami költségen leendő további fentartása állami érdeket többé nem képez, az állami úthálózatból kiNagyhasson és annak, mint másodrangúvá vált útnak, törvényhatósági kezelés alá vételét követelhesse, mely irányban a törvényhozás isme • telten utasítást is adott a ministernek, s bár a törvényhatóságok részére biztosítékot képez azon intézkedés, hogy cs/>k meghatározott mérvben, maximum gyanánt az egyenes adók 10%-val terhelhetők az útfentartás költségeivel s noha ritkábban fog bekövetkezni, hogy az állami úthálózatból a törvényhatóságnak további fentartás végett út átadatik, mint azon eset, hogy az állam ellenérték nélkül törvényhatósági útvonalakat állami kezelésbe átvesz, s jóllehet ily államút-átadás következtében is előnyben lesznek azon törvényhatóságok, melyek egy jól kiépített és gondozott útrészt kapnak át további kezelésbe, mint azok, melyeken állami útvonalak keresztül nem vonulnak s melyeknek összes fontosabb vonalaikat nemcsak fentartaniok, de esetleg saját erejükből kiépíteniök is kell : mindazonáltal a végből, hogy az ily államát-átadás nagyobb megszorítás alá vétessék, továbbá hogy a belügy ministernek is módjában állhasson a törvényhatóságok esetleges nagyobb mérvű megterheltetésével szemben állást foglalnia s hogy a pénzügyminister is beleszólhasson a törvényhatóság adóképességének kímélése szempontjából s viszont hogy a törvényhozásnak is alkalma nyíljék a minister intézkedéseit bírálat tárgyává tennie, a segélynyújtás kérdésében biz tosítottuk a bel-és pénzügyministernek beleszólási jogát és kibővítettük a szakaszt azzal, „hogy az átadás indokairól és módozatairól a törvényhozás mindkét házának esetről-esetre jelentés teendő". A második módosítást a 10. §-nál javasoljuk, mely körvonalozza a törvényhatósági közgyűlésnek azon hatáskörét, hogy a törvényhatósági úthálózat megállapítása a közgyűlésre bizatik, a határozat azonban, mint közérdekű, az időközben netán beadott felebbezésekkel együtt megerősítés, illetve végleges döntés végett a kereskedelemügyi ministerhez felterjesztendő; kinek közérdekből vagy a netán előterjesztett és jogosultnak talált felebbezés esetében elrendelt módosításai feltétlenül végrehajtandók. Ezzel szemben, hogy a törvényhatóságnak mód és alkalom nynjtassék a minister intézvényében elrendelt változtatásokra vonatkozólag álláspontját indokoltan kifejteni, részére megadandónak tartjak a jogot, hogy a ministeri leirattal szemben egy izben indokolt felterjesztéssel élhessen. Alapelv ugyanis, hogy a törvényhatósági