Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-272
272. országos íllés október 21-én, hétfőn. 1889. 129 és vámokról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottságnak 349. számú jelentése a közutak és vámokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Bezerédj Viktor előadó: T. ház! (Halljuk / Halljuk!) Közgazdasági kérdések törvényhozásunkat főleg a legutóbbi 10 év alatt foglalkoztatták. Ezen időre esik az erdő-vizjogi, állategészségügyi és halászati törvény alkotása, a postatakarékpénztárról, helyi érdekű vasutakról, számos vasútvonal engedélyezéséről, folyók szabályozásáról, Vaskapu rendezéséről, hajózási vállalatok segélyezéséről szóló törvények hozatala s több külföldi állammal kötött kereskedelmi egyezmény beezikkelyezése; s inig alkotmányunk visszaállítása óta főleg közlekedési eszközeink fejlesztésénél örvendetes haladást tapasztalhatunk: ezek rohamos fejlődésével közutaink állapota lépést nem tartott, sőt az e téren észlelhető elmaradottság bénítólag hatott nagy áldozattal létesített közlekedési eszközeink megfelelő kihasználhatóságára is. A helyes közlekedésügyi politika pedig meg kívánja, hogy a szerves összefüggésben álló különböző közlekedési ágak aránylagosan fejlesztéssének ; mert csak ugy várható az ország közlekedési ügyeinek egészséges fejlődése s azoknak az ország közgazdászati emelkedésére üdvös hatása. Az 1862, évben kelt helytartótanácsi rendelettel szabályozott közmunka-utasítás alapján azonban közmunkaügyünk a kor kívánalmainak és fejlődő közgazdaságunk fokozott igényeinek megfelelően nem rendezhető s igy égetően szükség van arra, hogy a közforgalom és hadászat, az állam és egyesek érdekét egyaránt és közvetlen érintő útügy törvényhozási rendezés alá vétessék. Kendszeresebb útépítés nálunk a múlt század végéig nem történt, a földesurak gondoskodtak annyira-mennyire helyenkint útról, hídról, révről, a hol érdekükben állott, de meg is vámolták a közlekedőket. . II. József császár gondoskodása az útügyre is kiterjedt és uralkodása alatt császári rendelet következtében hozzá is fogtak az utak kiépítéséhez, de ezen intézkedése a többihez hasonlóan alkotmányellenes lévén, visszatetszést szült. Törvényhozásunk első izben az 1791. évi országgyűlés alatt foglalkozott az útügygyel és egy országos küldöttségre bizta az úthálózati terv elkészítését, de részint a közbejött Napóleoni háborúk, majd a pénzügyi válság, később az országgyűlésnek hosszabb időn át történt egybe nem hivása akadályozták egy országos törvénynek alkotását. Az 1844. évi országgyűlésen alkottatott az első közmunkatörvény, melylvel a kiváltságos KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIII. KÖTET. osztálynak mentessége fentartatott. A kivetés alapjául az úrbéri telek- és zsellérház vétetett s a kötelezettségbe egyedül a jobbágyok, zsellérek és városi polgárok vonattak be; a közteherviselést kimondó 1848 : VIII. törvényczikk, valamint a közmunka-ügyet a ministerium hatáskörébe utaló 1848 : XXX. törvényczikk végrehajtása a közbejött események folytán lehetlenné vált. Az absolut uralom alatt az osztrák kormány 1852-ben a közmunka ügyet a közteherviselés elve alapján rendezte s a kötelezettséget a létező munkaerő, a népesség száma és a marhaállományra — a kézi és igás napszámra — fektette, egyidejűleg megállapította az úthálózatot, mintegy 4.500 kilométer utat állami kezelésbe vett és ekkor vetette meg alapját az államúti rendszernek. Ugyanezen alapra helyezkedett az 1862. évben kibocsátott helytartótanácsi intézvény, melynek rendelkezései némi módosításokkal, melyeknek leglényegesbike a közmunka-kény szerváitság elrendelhetése, máig érvényben állanak. A törvényhatóságok és községek rendezésétől szóló, valamint a közigazgatási bizottságokat életbeléptető törvények illető szakaszai foglalnak ugyan magukban egyes rendelkezéseket az útügyre vonatkozólag, de egy rendszeres, az egész közmunka-ügyet felölelő törvény alkotására nem került a sor. Az 1875—8-iki országgyűlésen nyújtott ugyan be az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister egy javaslatot, de ez nem vált törvénynyé. Az alap, melyre a jelenlegi közmunka-kötelezettség fektetve van, igazságtalan, egyenlőtlen, czélszerűtlen és elégtelen. Igazságtalan, mert nem a teherviselési képességet veszi alapul s az utak fenállásához kötött érdekeltségnek sem felel meg, ugyanis kiválóan egy osztályt: a földmívelőt terheli, mely az igás ero után teljesítendő napszámokat, vagy ezek váltságárát, a közmunkakötelezettség aránytalanul nagy részét viselni köteles; ugyanazon szolgáltatást követeli attól, ki semmi vagyonnal sem bír, mint a ki igavonó állattal nem, de jelentékeny ingó értékkel rendelkezik s egyaránt terheli, ki egy kis Kúnyhónak, vagy palota, vagy nagy jövedelmet hajtó bérháznak tulajdonosa. (Igaz!) Egyenlőtlen, mert noha szabály szerint minden fogat, mint használtatni szokott, közmunkára évenkint kétszer volna kiállítandó, 20 törvényhatóság, jobbára a Királyhágón túl fekvők, az igáserő után évenkint 4 napszámszolgáltatást követelnek; s a váltságárak megállapításánál még nagyobb eltéréseket tapasztalunk; mert az igás napszámra megállapított váltságárak 1—3 forint s a kézi napszámra megállapítottak 24—80krajczár közt váltakoznak. Czélszerűtlen már az összeírásnál, alkalmat nyújt számos eltitkolásra s a kötelezettség alóli n
