Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

A 260. országos üiés június 4-én, kedden. 1889. Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján nevezett képviselő ur igazolt képviselőnek jelentetik ki 5 egyszersmind a második osztályba soroztatik. Több bejelentés nem lévén, következik a napirend: az 1889. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Jelesül pedig ki következik? Nagy István jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Küzdelmünk elvi küzdelem; visszautasítom tehát mindazon ráfogásokat, melyek bármi tekintetben a mi küzdelmünket személyi küzdelemnek akarják elkeresztelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ismeretes a t. ház előtt, hogy 1867 óta e párt és e pártnak tagjai nagy szerencsétlenségnek tartották a hazára nézve a közösügyes kiegyezést. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Azt véitük és mindinkább azt véljük ma is, hogy ezen alapon a nemzetnek jobbjai, bár legjobbjai vállalják el a kormányt, nem lehet más következés, mint a nemzetet adósságból adósságba sodorni, a nemzetet adóról adóra srófolni és a mindinkább terhelő adósságokkal életerejéből kifosztani; (Helyeslés a szélső baloldalon) és a nemzetet lehetetlen az erkölcsiség útjára visszavezetni, mert hosszú 21 évi tapasztalat mutatja azt, hogy ezen alap az alkotmány megcsorbítása és a nemzeti érzület sérelme nélkül magát fenn nem tarthatta. (Helyeslés szélső balfelől.) Hányszor volt eset, midőn a kormány e rendszert csakis egy, két, három tagjának és mondjuk meg: mind a nemzeti közérzületnek, mind pedig hazánk területi épségének megcsorbításával Hor váTörszág országos képviselőinek idevonásával volt képes magát fentartani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Daczára ennek, láttuk, hogy 1872-től 1875-ig a kormány és pártja meghunyászkodva s belátva azt, hogy ez az alap tehetetlenségre kárhoztatja Magyarországot, kénytelen volt egy mellékfordulattal azokat, a kik Jerikó falait körül akarták keríteni, kebelébe fogadni, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Az egétz nemzet egy nagy ámításnak lett áldozata. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ide benn a képviselők jól tudták, hogy azok, a kik szegre akasztották elveiket, megosztoznak a hatalom felett, de a nemzet odakünn a választásoknál mindig azt mondotta : hiszen ott van a balközépnek volt vezére, a ki hét éven át a nemzet legszentebb jogainak visszaszerzésére törekedett, tehát most a jobboldal olvadt bele a balközépbe, meg lesz mentve hazánk és meg fog történni minden, a mi bennünket visszavezet 1848-hoz, alkotmányunkhoz és a nemzeti önálláshoz. Hogy mi történt tovább, azt nincs okom, sem időm most ecsetelni. Itt állunk a puszta tények előtt, hogy most e kormányrendszerrel s ennek fővezetőjének, a kormányelnöknek tényeivel, de csakis a tényekkel szemben kötelességünk e vitába belemenni. Ne nevezzék ezt önök személyeskedésnek, ez nem személyi harcz és az van megverve a legsötétebb hályoggal szemén, a ki azt véli. az Irányi Dániel t. képviselőtársam által felhozott elvitázhat itlan tényeket a legügyesebb eícsavarásokkal is meg nem történtté lehet tenni. Be kell vallaniok, hogy e nemzet ma, önök 14 évi kormányzása után, inkább, mint valaha, távol áll nemzeti önállásának, függetlenségének biztosításától; inkább, mint valaha, távol áll az erkölcsi kötelességérzet öntudatától; (Igaz! ügy van! a szélső balon) inkább,mint valaha, távol áll attól, hogy azt mondhatnák: e nemzetnek pénzügyeit rendeztük, anyagi helyzetét javítottuk és a haladó kor szabadelvű eszméi szerinti reformtörekvéseket megvalósítottuk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Előttünk áll e sivár 14 évi nagy időszak, telve nemzeti megszégyenüléssel (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) és legutóbb még a magyar nemzeti érzelem megbántásával, meggyalázásával a német nyelvre vonatkozólag kiadott rendelet által és a véderő vita folyamán a honvédelmi ministernek alkotmányunkon mély sebet ejteni akaró kísérletével. (Tetszés a szélső balon.) Mit mondhatunk ma egyebet, mint azt, hogy ez a rendszer, mely a legtehetségesebb, legügyesebb férfiakat is porba tiporja, szétzúzza, megtöri, hogy ne törné meg az olyant, a ki 14 év alatt nemzetének egyetlen alkotmányos kívánságát sem birta teljesíteni, hanem szolgailag meghunyászkodva a katonai hatalom előtt és alázattal nézve a magyar nemzeti érzület megrontását a németesítés által, mindehhez jóvá Nagyását adta. Mindezeknél fogva nem kell több indokot felhoznom. Irányi Dániel, Herman Ottó és Holló Lajos képviselőtársaim elmondották részletesen azokat, a melyek alapján nem férhet kétség az önök szhébesem az iránt,hogy hazánk mélyebbre sülyedt erkölcsisége, szabad szellemű haladása és anyagi jóléte tekintetében a jelen rendszeren mi sem javítható. Ne csodálkozzanak tehát a t. ház tagjai, hogy eltérve az eddigi szokástól, mely szerint csak egy -Jkét t. barátom nyilatkozott a költségvetési törvényjavaslatról, most ezen előzmények után, midőn a reactio, a visszaesés oly világosan emelte fel fejét a katonai követelésekben és a németesítési követelésekben a magyar nemzeti nyelv ellen, szemben az általános elszegényedéssel és a részleges vagyonosodással, a hatalom bizonyos kedveltjeinek vagy onosodásával szemben (ügy van! a szélső baloldalon) nekünk most többszörösen, százszorosan kötelességünk kifejezni azt, hogy mi az alapot hazánkra nézve veszedelmesnek, mielőbb eltörlendőnek tartván, a költségvetést sem szavazzuk meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)