Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-266

266. országos ülés junios 14-én, pénteken. 1889. 93 az. Ezt, mindenki természetesnek is fogja találni. Felelős vagyok ministertársaimmal, felelős a közvéleménynyel és Magyarország törvényhozásával szemben. Hogy mi lesz ennek az eredménye jövőre, azt nem akarom előre prognostisálni, azonban joggal remélem a legjobbat. (Élénk helyeslés.) Midőn a kormány magát ezen mélyreható reformra elhatározta, mérlegelte igenis annak pénzügyi oldalát, mérlegelte azt igen behatóan; de nem állította azt oda — és ezt különösen kivánom hangsúlyozni — mint legfőbb postulatumot. (Élénk helyeslés jobb felől.) Első postulatumként igenis odaállította Magyarországnak speciális közgazdasági és culturalis érdekeit. (Élénk helyeslés.) Mert ezen reform egyfelől arra ezéloz, hogy az országnak kevésbé vagyonos polgársága részére elenyészszenek a távolságból keletkező hátrányok, másfelől pedig arra, hogy a kereskedelmi és egyéni szabad mozgás megkönnyítésével e hazának fiai részére a sűrűbb kölcsönös érintkezés előmozdittassék. (Általános élénk helyeslés.) Tartózkodva minden további fejtegetéstől, a melyre — ismétlem — a költségvetés tárgyalásakor a ház minden tagjának módja lesz, (Helyeslés a jobboldalon) tiszteletteljesen kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel: T. ház! Mint első felszólalásomban szerencsém volt megmondani, ugy most ismétlem, én a tervezett intézkedések érdemének megbirálásába nem akarok bocsátkozni. Megmondtam, hogy meglehet, a terv sikerülni fog; örvendeni fogok, ha sikerül, ámbár hozzátettem, hogy annak ellenkezője is megtörténhetik. De én ezt egészen kérdésen kivül Nagyom. A kérdés a t. minister ur közt és köztem tisztán az: vájjon ilyen, mint maga a t. minister ur mondta, mélyreható változás a törvényhozás tudta, beleegyezése nélkül történhetik-e vagy sem ? {Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon) Ez a kérdés. Á t. minister ur azt mondja, hogy ez egyszerűen közigazgatási, administrationalis kérdés. Én, miután a fennálló rendszertől gyökeres eltérés forog fenn, nem engedhetem meg, hogy ez tisztán administrationalis kérdés legyen, a mely pusztán a kormány tetszésétől függ. Hogy a fennálló rendszer alatt ugy a kormány, mint az egyes társulatok a maximumon belül a tarifát ugy a személy, mint az árúforgalomra nézve leszállíthatják, az nem vonható kétségbe. De mikor olyan gyökeres átalakulásáról a forgalmi politikának van szó, mint itt, akkor nézetem szerint azt tisztán administrationalis ügynek tekinteni nem lehet, mert hiába mondja a t. minister ur, hogy nemcsak ő maga, hanem az egész kormány vállalja elérte a felelősséget, ha pénzügyi tekintetben felelősséget vállalhatnak is, de az alkotmányos formák meg nem tartásáért a felelősséget nem vállalhatják el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk!) Nincs arra eset, hogy a kormány az alkotmányosság formáitól eltérni akarjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Erre a kormány hajlandóságot sohasem érzett és nem érez ez esetben sem. Igaz, hogy a díjszabásnak beszedési módja körül bizonyos rendszerváltozás áll be; de, t. képviselőház, ezen rendszer nem áll szemben egy tői vényes más rendszerrel, mert törvénybe iktatva semmiféle más rendszer nincs. Mindez az administrativ útra tartozik. Minden egyes vasút szabadon mozog azon engedély korlátai között, a mely törvénybe van foglalva. A magyar államvasutakra, mint már mondám, semmiféle engedélyokmány nem létezik, azok kezelése egyszerűen a kormányra vanbizva. Ez igen siílyos feladat, melyet a kormány a maga felelőssége érzetében teljesen mérlegel és amely kezelés — mint mondtam — a költségvetés tárgyalásakor megvitatható. A mi pedig a sikert illeti, az relatív. Lehet, hogy pénzügyi szempontból a siker nem lesz oly nagy, különösen az első években, mint a hogy azt némelyek remélni szeretik vagy jövendölik; de arról a sikerről biztos vagyok, hogy az országpolgársága minden körülmények között élvezni és érezni fogja az új díjszabás előnyeit és ez a siker olyan, melyet az ország bizonyára méltányolni fog. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni; igen vagy nem ? (Igen! Nem! Felkiáltások a jobboldalon: Szavazzunk!) Kérem azon képviselő urakat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtör;énik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. A ministerelnök ur kivan szólani. Tisza Kálmán ministerelnök :„ T. képviselőház! (Halljuk!) Van szerencsém 0 császári és apostoli királyi Felségének egy kegyelmes királyi leiratát benyújtani. Kérem, méltóztassék azt kihirdetni s hasonló kihirdetés végett a főrendiházhoz átküldeni. Elnök: Fel fog olvastatni a legkegyelmesebb királyi leirat. Dárdai Sándor jegyző (olvassa): „Mi, Első Ferencz József, Isten kegyelméből Austriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, hív Magyarországunk és társországai Zászlósainak, egyházi és világi Főrendéinek és Képviselőinek, kik az Általunk 1887. évi szeptember hó 26-án Budapest fővárosunkban öszszehivott országgyűlésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket.