Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-247

24?. országos ülés májns 20-án, hétfőn. 1889. 79 alkotmányos korszak alatt tettünk, valóban szép és lélekemelő. Csak egy adatot említek fel t. képviselőház. Az iskolákba járó tankötelesek száma ezen idő alatt 777,O0O-rel szaporodott, a mi mindennél jobban jellemzi az alkotmányos korszak azon jótékony hatását, mely a közélet minden pontján, minden terén munkára és tevékenységre felserkentette, úgyszólván fel sarkantyúzta az erőket. S ép az a lény, hogy 777,000-rel szaporodott a tankötelesek száma, mutatja, hogy az alkotmányos korszakban a működés mindragyobb és szélesebb rétegekre terjedt ki és mindnagyobb körök vonattak a eultura hatásai alá. (Ugy van! Ugy van! johbfelől.) Pedig t. ház, az állam a eultura érdekeit jóformán csak félkézzel szolgálta. Ha nagyobbmérvíí anyagi eszközöket bocsáthattunk volna a culturalis törekvések és feladatok rendelkezésére, bizonyára legalább közel kétakkora eredményt volnánk képesek felmutatni. Kivánatos azért, t. ház, hogy a törvényhozás egész komoly figyelmét ráirányozza arra, hogy milyen szerepe van az államnak, mint népiskola-fentartó tényezőnek? Az állam fedezi az összes népiskolai és óvodai költségeknek 10—127. -át, fentartja az összes magyar tannyelvű népiskolák 87o-át, fentartja az összes népiskoláknak, a melyeknek száma több mint 16,000, 4%-át és bizonyostöredékét és neveli az összes iskolákba járó tankötelesek 37o-át, majdnem 2 millióból 70,000 et. Tárgyilagosan szólva, t. ház, ez minimális mértéke annak, a mit az állam ez irányhan tehet. És ha nézem a költségvetést, az az összeg, a melyet az állam 1887-ben — a mely évre a ministeri jelentés vonatkozik, amelyet a bizottságban tárgyaltunk — a népoktatásra fordított, az összes állami rendes kiadásoknak 7*%-át teszi; az pedig, a mit fiz állam az összes közoktatási és közművelődési ügyekre költ, az összes kiadásoknak 1-86%-át képezi. Itt önként merül fel a kérdés, vájjon a mi viszonyaink közt a magyar államot a népoktatás csak 3, 4, 8 és 12°/

0 erejéig érdekli-e? Kern, t. ház, ez az ügy a magyar államot és a magyar nemzetet, hogy ugy fejezzem ki magamat, a csontig és velőig érdekli (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) és kell hogy érdekelje. Mert arról van szó, hogy ezen korban, midőn a nemzet sorsa saját kezébe van letéve, a nemzetet ott lenn a népmilliók körében kiépítsük ; (Selyedés jobbfelöl) arról van szó, hogy ott lenn a népmilliók tengerében a korallok munkáját végezzük, hogy a jövő Magyarország számára minél több szilárd pontot alkossunk, (Helyeslés jobboldalon) hogy a népmilliók körében jól szervezet és hazafias szellemben vezetett népiskolákkal a jövő Magyarország számára öntudatosan államhü polgárokat minél nagyobb számban neveljünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Költségvetésünk jelen keretében ezen czélt lassú lépésekben megközelítenünk lehet, de nagyobb nyomokat Nagyó aetiót alig fogunk végezni. Igaz, hogy a continens művelt államainak költségvetéseiben sem foglalja el a culturalis kiadás a legnagyobb positiót. Ebben a tekintetben tehát mi egyformán vagyunk a külföldi művelt államokkal, csakhogy ott a közoktatási és közművelődési kiadás sokkal nagyobb százalékát teszi az állami kiadásoknak, mint nálunk, pedig amott is a culturalis érdekeket és feladatokat az államon, mint tényezőn kivül még más tényezők is szolgálják és hozzá még — s ez teszi a nagy különbséget — a külföldi művelt államoknak sokkal több idejük, módjuk és otiumjuk volt arra, hogy culturalis érdekeiket és feladatukat szolgálhassák, mint nekünk. (Igaz! Ugy van!) De ha sehol e világon nem fordítanának különös gondot a culturalis érdekekre, nekünk, a mi viszonyaink közt különös gondot kellene rá fordítanunk; (Általános helyeslés) mert hisz, t. ház, az iskola nem pusztán Schulmeisterség ügye, nem pusztán a didactiea és paedagogla kérdése, hanem a társadalmi és nemzeti politikának ha nem is egyetlen, de mindenesetre leghatásosabb, legbiztosabb eszköze. (Általános helyeslés) S a mi viszonyaink közt ezer szerencsének kell mundanunk, hogy rendelkezünk ily eszközzel, az iskolával, melynek fajfentartó és — alkalmas viszonyok közé helyezve — nemzetizmosítő ereje van. (ügy van! Ugy van!) Ezért azt hiszem, t. ház, hogy a közoktatás és különösen a népoktatás ügyének hatályos felkarolása, a közoktatási politikának egyik legsarkalatosabb propramm-ponrját kell, hogy képezze jövőre nézve. Egy sajátságos tüneménynyel találkozunk, t. ház, a társadalomban, mely intő például szolgálhat a társadalomra nézve is. A magasabb művelődési intézetek tekintetében és érdekéhen alig észlelhető valamelyes mozgalom a társadalomban, de bezzeg van a. népoktatás és kisdednevelés ügyében hatalmas mozgalom a társadalomban: értem alatta a cultur-egyesületeket. A társadalomnak legjóravalóbb, legtevékenyebb, legbuzgóbb, legáldozatkészebb elemei sorakoznak össze s lelkük egész buzgóságával szolgálják az ügyet. Miért van ez, t. ház ? Talán divat ez, sport vagy időtöltés? Nem, t. ház. A társadalom ott künn az életben látja, érzi, tudja, hogy ezen a téren még igen sok tenni való van és nagyon sok tér van még, ami kiaknázatlan. Ezért az állam jól teszi és saját érdekében teszi, hogy a mennyire csak a pénzügyi viszonyok engedni fogják — s óhajtandó, hogy minél inkább engedjék — e téren minél többet tesz, minél előbbre halad. (Általános élénk helyeslés.) Hogy mit hoz a jövő e nemzetre, ez országra, hogy minő sorsot tartottak fenn a világesemények a mi számunkra: az a gondviselés titka; de ha — mitől Isten óvjon •— ismét nehéz megpróbáltatások napjai súlyosodnának a nemzetre, akkor fog kitűnni csak, i hogy a mit a nemzet és állam érdekében e téren