Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-246

246. országos ülés május Irányi Dániel: T.ház! A t. ministerelnök ur beszéde elején azt állította, hogy Magyarországon az egyén lelkiismereti szabadsága korlátlan. Én azt gondolom, hogy nemcsak alkotmányos államban, hanem még a legabsolutabb kormányhatalom alatt álló országban is mindenesetre biztosítva van a polgároknak az, hogy saját keblükben oly hitet tápláljanak, a milyet nekik meggyőződésük sugall. Azt semmiféle zsarnoki hatalom még ki nem találta, hogy egyes embereknek a belsejét vizsgálja és azokra belső hitet reá erőszakoljon. (TJgy van ! a sgélsö baloldalon.) Nem erről az egyéni szabadságról van szó; (Ugy van! a szélső baloldalon) hanem arról, hogy ép ugy, mint a többi hitfelekezetek, mások is nyilvánosan, szabadon gyakorolhassák testületileg is a maguk hitét. Erről van szó, ez a kérdés, ezt kell megoldani. (TJgy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy azok az üldözések, melyeket említettem, kivételek. En legalább 30 esetet idéztem az országgyűlés különböző folyamán. Most, két valóban oly visszataszító esetet voltam kénytelen itt önök előtt idézni, a mely ha Európaszer te ismeretes volna, valóban homályt vetne ezen országra, helyesebben ezen ország kormányára. (Igaz! Ugy van! a szélső, baloldalon.) Hát azt akarja a t. ministerelnök ur, hogy minden faluban, minden községben történjenek ilyen visszaélések és csak akkor érkezik el ideje annak, hogy a törvényhozás e részben intézkedjék ? Hogy egyik interpellatiómban felhozott panaszok nem bizonyultak be valóknak, arra nem emlékszem, de ha meg akar a t. ministerelnök ur győződni arról, hogy az a számos eset, a melyről itt szólottam, valóban megtörtént-e, ez hatalmában áll és ez szerintem ugy neki, mint volt belügyministernek, mint a volt vallás- és közoktatásügyi minister urnak kötelessége is lett volna.(Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur arra kérte a házat, hogy ne bocsássa tárgyalásra az általam benyújtott törvényjavaslatot, először azért — de ezt csak mellékesen említi — mert az ülésszak vége felé közeledik és a mely munkálat az egyik ülésszakról a másikra megy át, azt a bevett szokás szerint azután ismét be kell nyújtani. Ám legyen. De a másik ok, a melyet a t. ministerelnök ur felhoz, hogy tudniillik a törvényjavaslatban oly intézkedések is foglaltatnak, a melyeket a kormány most talán nem fogadhatna el, e részben legyen szabad figyelmeztetnem, hogy ha vannak ellenészrevételei, ezeket a kormány tagjai a kiküldendő bizottságban is megtehetik s ez a bizottság, mely mindenesetre a többség tagjaiból íog állani, eddig legalább nem bizonyította be, hogy a minister urak kívánságait ne vette volna figyelembe. Egyébiránt, én megnyugodnám abban, hogy 8-áfi, szombaton 1889. ^ j) ez a törvényjavaslat most ne utasittassék bizottsághoz, ha a t. ministerelnök ur egy kissé határozottabb Ígéretet tett volna, legalább az időpontra nézve, a mikor hasonló természetű törvényjavaslatot a kormány beadni szándékozik; de miután nem mondta, hogy a jövő ülésszak alatt vagy álfában még ezen országgyűlés tartama alatt kívánja-e a kormány a törvényjavaslatot benyújtani, megvallom, nem vagyok azon helyzetben, hogy ígéretében megnyugodjam. (Helyeslésa szélsőbaloldalon.) Ám szavazzák le uraim, ha tetszik, ezen törvényjavaslatot, ne utasítsák bizottsághoz, ne kívánják, hogy bizottság által tárgyaltassék, én a többség ellen tehetetlen vagyok, majd ítélni fog fölöttem és önök fölött a közvélemény s egykor majd a történelem is. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak szavaimat kivánom helyreigazítani, nehogy azokból később, mert a képviselő ur azokat félreértette, más következtetést lehessen von id. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy én a törvényjavaslat tartalmához azon tekintetben, hogy mit fogadhatna el belőle a kormány, mit nem, nem szóltam; ezt a kérdést tökéletesen mellőztem; mert én is abban a nézetben vagyok, hogy ezeknek vitatása akkorra tartoznék, ha a törvényjavaslat egyáltalában tárgyalásra kerülne. Ez az egyik. A másik, hogy én ilyen természetű, azaz olyan törvényt, mely mindezen kérdéseket összefoglalva oldja meg, nem helyeztem kilátásba. Én rámutattam épen arra, hogy az ítélendő meg, mely dolgok szükségesebbek és sürgősebbek, melyek nem és mely kérdés minő kapcsolatban oldandó meg. Épen ez volt nyilatkozatom és rámutattam két dologra, a melynek szükségességét beismeri a kormány is és a melyekre nézve javaslatait meg fogja tenni. Ez az, a mit mondtam, sem több, sem kevesebb. Ha e szükséget beismeri a kormány, a nélkül, hogy magát időhöz kötné, igyekezni fog, mihelyt lehet, az előterjesztést megtenni; (Mozgás a szélső baloldalon) ha meg nem teszi, minden képviselőnek joga van akkor, midőn azt hiszi, hogy már meg lehetett volna tenni, hogy ez iránt interpellatiót intézzen és a dolgot megsürgesse. Én egyebet nem mondtam. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T.ház! A házszabályok 149. §-a értelmében kérdem a t. házat, méitóztatik-e az indítvány tárgyalás alá vételét kívánni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt tárgyalás alá venni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége az indítványt nem kívánja tárgyalás alá venni. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! A mai ülésre volt kitűzve a vallás-