Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-246

•SS46. országos ülés május 18-án, szombaton. 1889. 07 tott el. Ezen törvényjavaslatban pedig nem csak a vallás szabad gyakorlata mondatott ki, hanem egyik szakaszában az állt, hogy a házasság polgári vonatkozásaiban és következményeiben szerződésnek tekintetvén, a polgári házasságról külön törvény fog intézkedni. Nem tehetem fel, hogy ő Felsége azóta megváltoztatta volna nézetét, de ha mégis tette volna, azt gondolom, hogy a kormánynak nem lett volna nehéz eloszlatni ő Felsége aggályait. Máskor meg azt állította a t. ministerelnök ur, hogy Magyarországon teljes vallás-szabadság uralkodik,' nem gondolván meg, hogy ezen állításával az előbbi homlokegyenest ellenkezik, mert ha nem rajta múlt a törvényjavaslat benyújtása, tehát maga is érezte annak szükséges voltát — s akkor lehetetlen volt azt mondania,hogy Magyarországon teljes vallásszabadság uralkodik, mert ha ez állana, akkor törvényjavaslat benyújtására nincs és nem is lett volna szükség. Tehát a ministerelnök ur szerint Magyarországon teljes vallásszabadság uralkodik. Hiába kérdeztem a t. ministerelnök úrtól, ha igy van a dolog, miért utasította 68-ban a képviselőház a ministert, hogy a vallásszabadság iránt nyújtson be törvényjavaslatot, miért ismételte ugyanezen határozatot a 69-iki képviselőház ; miért tett indítványt ily szellemben másra Deák Ferencz és miért fogadta el ezen indítványokat egyhangúlag a képviselőház? Hát sem a 68aki, sem a 69-iki, sem a 73 iki országgyűlések tagjai nem tudták azt, hogy az országban teljes a vallásszabadság ? De a t. ministerelnök ur, mint a balközép akkori vezére, maga is megczáfolta magát. Itt van ugyanis azon törvényjavaslat és határozati javaslat, melyet az én törvényjavaslatom tárgyalása alkalmával 1869-ben beadni méltóztatott. Rövid egyik is, másik is, méltóztassék megengedni, hogy felolvassam (olvassa): Törvényjavaslat a vallás- és lelkiismereti szabadságról. 1. §. A teljes vallás és lelkiismereti szabadság mindenki részére biztosíttatik. 2. §. A polgári és politikai jogok élvezeténél a hitvallás különbséget nem tesz, de viszont hitvallása senkit az állampolgári kötelességek teljesítése alól fel nem old. E két szakaszból állott az egész törvényjavaslat. A határozati javaslat pedig, a mely ezt követte s a mely ugyanakkor a t. ministerelnök uraltál beadatott, igy szólt: „A ministerium utasittatik, hogy még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő egyes törvényeink azon részeinek, a melyek a hitfelekezetek közti egyenlőséggel és viszonossággal ellenkeznek.megváltoztatása, a kötelező polgári házasság behozatala, az anyakönyveknek polgári hatóságok általi vezetése és a szentszékek eltörlése iránt." Hiába bizonyítottam be továbbá magából jaz 1868-iki törvényből, hogy a vallásszabadság teljességét nélkülözzük, mert ebben csak a bevett vallások viszonossága van kimondva s hiába idéztem számosabbnál számosabb példát az ellenkezőről, különösen pedig a baptisták szenvedéséről. Itt egy baptista biblia-árus, a ki hatósági engedélylyel bir, letartóztattatok és mint valamely gonosztevő, vagy legalább csavargó, faluról-falura télviz idején a legnagyobb nyomorban hazatolonczoltatott a maga illetőségi helyére. Bűne az volt, hogy a szentírást árulta. Amott és ez számtalan helyen történt, a magánháznál egyis-másik hivőnél összejött baptistákat a helyi hatóság szétzavarta. Ismét egy harmadik helyen prédikátorukat, nem engedvén meg neki, hogy hitsorsosaival érintkezzék, a községből kiutasították. A negyedik helyen azért, hogy a jelentkezetteket megkeresztelte, 100 frt birságban marasztalták el, és itt a főváros közelében egyik községben, a hová ő maga feleségével és két ismerősével látogatásra kirándult, a felbnjtatott tömeg megrohanta, véresre verte őket ugy, hogy csak nagy nehezen menthették meg életöket és mégis hiába kerestek orvoslást akár a közigazgatási hatóságnál, akár a bíróságnál, elégtételt nem kaptak. És miután mindezt elmondám, a t. ministerelnök ur évről-évre mégis ismételte, hogy Magyarországon a vallásszabadság teljes. A néhai vallás- és közoktatási minister ur pedig nem átallotta azt állítani, hogy a vallásszabadság disolutióba hozná Magyarországot. Hát nem ezt hangoztatták-e a római császárok és proconsulok az első keresztényekkel szemben? Nem ez volt-e főleg a franczia királyoknak az indító oka az albigensi és hugonotta mozgalmak elnyomására ? Nem ez volt-e tulajdonképi alapja a protestánsok üldöztetésének Magyarországon a Ferdinándok és első Lipótok alatt? És nem azt mondogatták-e az anglikánok és a svéd vakbuzgó protestánsok a katholicusok ellenében: „Dissolutióba sodorná az országot a vallásszabadság:" Vájjon azért, mert azon tiz hitfelekezet mellett, a mely már is létezik, netán még egy, mondjuk talán két keresztény felekezet keletkeznék, veszély érné ezt az országot? Meggondolta-e — mondám akkor a minister urnak — hogy a mely ország a 19-ik század vége felé a szabadság legelső követelménye : a lelkiismereti szabadság miatt dissolutiótól tartva, azt megtagadná — félek — a mai felvilágosodott nemzetek részéről nemcsak rokonszenvvel nem találkoznék, hanem azok szemében létjogát is elvesztette? Majd máskor, megfeledkezve azokról, a melyeket előbb mondott, azt ígérte Trefort minister ur, hogy ámbár ő az általános vallásszabadságnak nem barátja, mind a mellett ha egyes hitfelekezet, bemutatván hiteíveit és szervezetét, hozzá törvényes elismertetésért I folyamodik, ő kész kérését áz országgyűlésnek I előterjeszteni. Csakhogy mikor ezen biztatásra a 9*