Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-246

046; országos illés május Í8-án, szombaton. Í88». gg Ezekről óhajtanék a t. ház engedelmével és hivatkozva azokra, mikét néhány nap előtt a bányászatról elmondani bátorkodtam, egypár igen rövid észrevételt tenni és a t. ház figyelmébe ajánlani. (Bálijuk! Halljuht) Ismeretes, hogy a kiegyezés alkalmával átvettük az osztrák bányatörvényt némi módosítással és máig is evvel élünk. Sok van ebben a törvényben, a mi nem igen illik sajátlagos viszonyainkra és van elég olyan is, a mi már nem korszerű. Ez okokból egy időben már tárgyalásokat kezdtek egy magyar bányatörvény szerkesztése végett, hosszas tanácskozásokat tartottak, de ezeknek folyama egyszerre megakadt és vagy 4— 5 év óta szünetel. (Igaz!) Már pedig épen úgy, a mint szükséges volt és az állam érdekében állott, hogy erdőtörvényt és vízjogi törvényt alkossunk; múlhatatlanul szükséges az is, hogy nekünk egy határozott, világos, félre nem érthető, a mi érdekeinket tekintetbe vevő szabályokat tartalmazó önálló magyar bányatörvényünk legyen ; (Élénlc helyeslés jobbfelöl) mert jó bányatörvény nélkül nem fejlődhetik a bányászat. Legpraegnansabb biztosítékát látjuk ennek a keleti tartományokban és Törökországban, melyek bőven el vannak látva ásványkincsekkel, de a jogviszonyok ziláltsága és bizonytalansága annyira akadályozza ott a bánya ipar fejlődését, hogy felNagyott bányákat igen gyakran, de mívelésben állókat csak ritkán láthatunk. Fölkérem tehát a t. minister urat, kinek tárcsájához ez ügyek ezentúl tartozni fognak, legyen szives azokat figyelmére méltatni és örvendeztessen meg bennünket minél előbb a régóta óhajtva várt Lányatörvényjavaslattal. (Helyeslés) Egyszersmind szives figyelmébe ajánlom t. minister urnak a bányakapitányságok intézményét is, melynek szervezetét czélszerű lenne oly módon kibővíteni és javítani, mint az a külföldön, különösen NémeTörszágban létezik, tudniillik, hogy a bányakapitányságok eddigi feladataik mellett hathatósan ellenőrizhessék a magánbányák mívelését; a magánbányák mérnöki fölvételéről a melléjök rendelendő bányamérnökök segítségével gondoskodjanak; az üzemterveket megbírálják s megállapítsák és arról kezeskedjenek, hogy a mívelés okszerűen, a uemzetgazdászati érdekeknek megfelelően és kellő tekintettel a személyzet biztonságára vezettessék ; tehát olyan hatáskörrel kellene ellátni a bányakapitányokat a magánbányákra nézve, mint a milyennel vannak az erdőfelügyelők a magán erdőbirtokokra nézve felruházva. (Helyeslés jobbfelöl) A bányakapitányságok mostani szervezetük mellett e feladatokat épenséggel nem teljesíthetik, mert sem a kellő személyzettel, sem a kellő költséggel nem rendelkeznek; a földmivelési ministérium bányászati ügyosztálya pedig oly szegényesen van rendezve, hogy a bányakapitányságok ügyének központi vezetésére és működésük irányítására alig tehet valamit. Ennek következménye az, t. képviselőház, hogy a magán bányavállalatok teljesen magukra vannak Nagyva és a bányákat úgy művelik, a hogy nekik tetszik ; a nagyobb vállalatok el vannak ugyan látva a kellő szakképességgel biró vezető személyzettel és elég jól kezeltetnek bányáik; de a kisebb vállalatok művei gyakran minden szakértelem nélkül és néha valójában oktalanul kezeltetnek és evvel úgy maguknak, mint az államnak nagy kárt okoznak, (Igaz!) melyet tűrnünk nem szabad, mert ők is az állam vagyonának kezelői és az az első birtokosa e vagyonnak, ki a hasznosítható telepeket fölfedezte, nem pénzen vette meg ezeket, hanem ingyen kapta; az állam adományozta azokat neki úgy, mint régen jószágokat adományozott a király htíbérben és épen úgy, mint e jószágok bizonyos esetekben visszaszáliottak a királyra, visszaszállanak a bányák is bizonyos esetekben az adományozó államra, melynek az okból is nagyon érdekében áll, hogy a bányák a magánosok birtokában is helyesen kezeltessenek. (Helyeslés.) Az igaz, hogy a bányakapitányságok helyesebb szervezete több kiadással fog járni, de megérül e többköltség bizonyosan részint a bányák okszerűbb kezelése, részint pedig a bányaipar lendületesebb fejlődése következtében. Azonban ettől el is tekintve, van e költségekre fedezetünk a tárgyalás alatt levő költségvetésben is, hol a bányakapitányságok czíme alatt 63,400 frt kiadás van előirányozva, a bányailletékekből pedig 95,000 frt bevétel. Úgy vélem, t. képviselőház, ha elismerjük, hogy a bányászatnak nagy szüksége van segítségünkre és pártolásunkra; pártolásunknak és segítségünknek legkisebb mértéke csak az lehet, hogy a bányászattól származó bevételt ismét javára fordítjuk. Nem akarok azonban e tekintetben sem provocálni valamely határozatot most az év közepén: csak jelezni akartam a tényeket és a bányászok óhajtásait; ha ezek teljesülnek, akkor meg lehetünk nyugtatva ama aggodalmak iránt is, melyeket Hoitsy Pál és Thaly Kálmán t. képviselő urak felemlítettek; mert a mint minapában röviden kifejteni bátorkodtam, a bányászat nemzetgazdászati értékének fősúlya nem abban a jövedelmi fölöslegben rejlik, melyet a vállalkozó magával vihet és ott költhet el, a hol akarja, hanem abban, hogy nagyszámú munkásokat foglalkoztat, nagy összegeket hoz forgalomba ós egész vidékeknek ad alkalmat a keresetre. (Helyeslés.) Minthogy pedig a bányatermény értékének legnagyobb része felmegy a költségekre, melyek bent maradnak az országban a bánya vidékén; ha tehát biztosítva vagyunk, hogy a bányák