Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

28 245. országos ülés május 17-én, pénteken. 1889. tessék. De nem elegendő, t. ház, hogy a mi iparos osztályunk művelődjék, kell. hogy valláserkölcsilég is neveltessék. Tudjuk, hogy mily elemből, a nép melyik osztályából kerülnek ki az iparos tanonezok. Rendesen a vásott gyerekeket, a rossz tanulókat küldik az iparos pályára és ha az ily iparos tanonczokíit nem neveljük, nem oktatjuk a vallás és az erkölcs dolgában, mit várhatunk akkor az iparos osztály jövőjétől, mit várhat az ország, a haza azon iparostól, a kinek sem vallása, sem műveltsége, sem erkölcse. T. ház! Miután tudom, hogy milyen tényező Magyarországon az iparos s tudom azt is, hogy mily kevés történt még eddig Magyarországon ezen osztály jólétének emelésére, szorgalmazom és szorgalmazni fogom a jövőben is, hogy ezeknek az állapotoknak vége vettessék és szigorú rendszabályok alkalmaztassanak azon irányban, hogy az iparos tartozzék nem csak lelkiismereti teher alatt, de bünetés terhe mellett a tanonczot az iskolába küldeni, ez utóbbi pedig segéd ne lehessen és a munkakönyv pedig neki ki ne adassék, ha a törvény intentiójának eleget nem tett. Én azt akarom, hog)

r iparososztályunk intelligens és felvilágosodott legyen, azt akarom, hogy a mire alkalmat adott Vilmos császár felszólalása, a munkaadókhoz intézett készedében — a mi iparosunk is olvasson újságot, hogy ennek alapján tudja meg azt, a mit tudnak a külföldi munkások és iparosok és megértsék ezeket a nagy jelentőségű szavakat: „A munkások újságot olvasnak és tudják, hogy milyen az arány a munkabér és a társaságok nyeresége között, hogy ők is többékevésbé részt kivannak abból, az érthető". Ezt mondotta e század egyik felvilágosodott koronás feje — Vilmos német császár. És ez a mellett bizonyít, hogy ő is támogatója azon politikának és iránynak, melyet mi keresztény socialismus neve alatt ápolunk s melyre vonatkozólag tegnap nyilatkoztam. De mondottam, t. ház, azt is, hogy az iparososztály intelligentiája mellett szorgalmazom a valláserkölesössóg ápolását is. Ez pedig, t. ház, a mostani szervezetben teljesen hiányzik. Minden tantárgyról van szó, csak arról nincs egyetlenegy szó sem, hogy az iparos tanonezokat a vallásban és erkölcsösségben is oktatni kell, hogy legalább hetenkint egy félórában nyerjenek a tanonezok a vallásban oktitást. T. ház! Minthogy tudom, hogy azok a veszedelmes tünetek, a communismus, anarchismus és soeial-demoeratismus rendesen a munkás és iparososztálynál szoktak jelentkezni — bár Magyarország inkább földmíves elemből, mint iparosokból áll: tartok tőle, hogy ezen tünetek itt is fel fogják ütni fejüket. Azért hangsúlyozom, hogy az állam jól felfogott érdekében kivánom és erre nézve határozati javaslatot is nyújtok be, hogy a vallási oktatásnak az iparos iskolákban tér biztosittassék. Határozati javaslatom a következő: Utasittatik a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ur, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerrel egyetértőleg az iparos tanulók iskoláinál, az úgynevezett tanoncziskoláknál a vallásos szellem ápolás-iára nézve rendeleti úton intézkedjék. (Helyeslés.) T. ház ! Csak néhány reflexiót óhajtok még tenni azokra, a miket tepuap Szapáry t. ministor ur mondott. Tegnap élhettem volna már e jogommal, hogy személyes megtámadt-itás, vagy esetleg félreértett szavaim helyreigazítása czímén szót emeljek, de én fentartottam ezt a mai napra s hiszem, hogy nem élek vissza sem a házszabályok adta jogommal, sem a t. ház türelmével, ha a magam igazolására a mondottakra refleetálok. (Halljuk !) Mindenekelőtt köszönöm a t. minister urnak nyíltságát, hogy szíves volt őszintén nyilatkozni. Ebből a nagyközönség megtudja jövőre nézve a földművelési programmot, tisztában lesz azzal, hogy addig, míg én a keresztyén elvek álláspontjára helyezkedem a földmívelési ipar és kereskedelmi téren, addig a t. minister ur a manchesteri liberális iskolának feltétlen híve. Nagyon sajnálom, hogy a t. minister ur engem félreértett, vagy nem akart megérteni; pedig, t. képviselőház, engem nagyon könnyű megérteni; de igen sokan nem akarnak, noha elég világosan és leplezetlenül szoktam beszélni. Reetificálnom kell azt, a mit ő azon szavaimból kiokoskodott, melyeket a militarismusról mondtam. Hát, t. képviselőház, szavaimnak legjobb interpraetatora csak én lehetek; ha a t. minister ur más conclusiókat vont le, ez csak azt igazolja, hogy ő benne sokkal nagyobb a reactionarius szellem, mint szerény magamban: (Derültség) mert én ugyan arra messziről sem gondoltam, mire ő. nem is azt mondtam másodsorban, hogy ne foglallalkozzunk a külfölddel, hanem azt mondtam, hogy vannak bajok a külföldön is, elősoroltam az olaszországi viszonyokat és mondtam: különben nézzünk csak széjjel Magyarországon, itt is meg van a baj ; itt is éhezik a nép ; ezt mondtam; tehát a t. minister az én szavaimnak teljesen ellenkező interpraetatiót adott. A minister ur tagadásba vonta azt, hogy a viszonyok olyan szomorúak. Megengedem, az Alföldön nem oly szomorúak, de egészen mások a viszonyok a Felföldön, ezekkel pedig a t. minister urnak még eddig nem volt alkalma megismerkedni; de most — miután Barsmegye képviselője — hiszem, hogy meg fogja látogatni azt a kerületet és tudomást szerez a felvidéken uralkodó viszonyokról. Ha a t. szakminister ur tolmácsra szorul, én igen szívesen fogom kisérni útjában. (Nagy derültség.) Szíves volt a t. minister ur nekem tanácsokat is osztogatni abból az alkalomból, hogy felhoztam népünk mennyire zsaroltatik. Azt tanácsolta,