Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-255

255. országos ülé« május 28-án, keűden. 1S89. 293 világos és a költségvetés praecisitása végett szeretném ezt tudni annál is inkább, mert maga a t. minister ur, költségvetése indokolásának 8-ik lapján azt mondja: „Mig a gyalogságnál a mozgósítás azon oknál fogva ütközik nagy nehézségbe, mert zászlóaljakként a hadrendnek megfelelő 4, 5, sőt 6 és ennél is több század felállítására békében csak egy, elenyésző csekély létszámú századkeret állt fenn"; ebből az következhető, hogy zászlóaljakként 5 — 6 tal több századkeret szándékoltatik felállíttatni, tebát a zászlóaljaknál felállítandó áj századkeretek nem fognak egyforma számban lenni. Hogyha az eddigi létszám marad, akkor ezt értem, mert némely zászlóaljak oly kicsinyek voltak az eddigi ujonezozási és területi viszonyok következtében, hogy alig birtak 5 — 600 legénynyel; viszont vannak honvédzászlóaljak, melyek összes legénysége megközelíti majdnem a 2,000-et; ilyen a zólyom-radványi, a hol némely évben 1,800 legényen felül ment a szám Én nem tudom, hogy ha ez igy marad, bár az új sorozási beosztás folytán alig marad az igy, mert az visszás is volna s akkor a zászlóaljak létszáma különböző lenne s az egyes zászlóaljak a szaporítandó század keretek számától is különböznének. Én legalább ilyenformán contemplálom a dolgot, azért kérem at. minister urat, ha ez irányban felvilágosítással szolgálna, hogy mit, miért kell megszavazni. Én ugyan szívesen megszavazok mindent, igy a század-keretek szaporítását is ha az szükséges. Az ügy iránti érdeklődésemnél fogva átnéztem s erre a kis ellentétesnek látszó dologra bukkantam, azért köszönettel venném ha a t. minister ur ez iránt felvilágosítást adna. T. ház! Igen tetemes összeg, ugy gondolom 480,000 frt vétetik fel új építkezésekre az egyes ezredek, illetőleg zászlóaljak elhelyezésére nézve azon összegeken kivül, a melyek a század-irodák, raktárak törzsirodák stb. első berendezésére vannak felvéve. Ez természetes, a keretek szaporítá. tával együtt jár s azért nem is difficultálom azt a maga egészében. Csak arra vagyok bátor kérni a t. minister urat, hogy a mennyiben az ezredek tagozása a honvédségnél ki van mondva, egyes zászlóaljakat, a melyeknek jelenleg eredetileg is kijelölt állomás helyük bizonyos politikai és nemzetiségi fontossággal bir, azon exponált helyekről elmozdítani és az ezredek összesítése kedvéért az ország belsőbb részeibe beljebb húzni, mint a csapatokat, ne méltóztassék. Hiszen a gyakorlati táborozásokra, a hol nagyobb massák tartanak gyakorlatot, igy is bevonulhatnak. Értem például az orsovai, pancsovai, újvidéki, mármaroai s a többi zászlóaljakat, a melyek nemzetiségi területen, de főleg az ország határszéli pontjain fekszenek, mint például az orsovai, pancsovai zászlóaljak beljebb vonását sok indokból helytelenuek tartanám s abba belenyugodni nem tudnék. Mert ezek gyakorlatra elmehetnek annak idején a legközelebbi sátortáborba, de Nagyassanak meg ezen exponált és a magyar állam eszméit hirdető és tényleg kifejező honvéd-testületek, még akkor is, ha nem ezredek, hanem csak zászlóaljak, mert az általam említett helyeken az állam eszméjének látható képviseletére igen nagy szükség van. (Igaz! Ugy van! balfeUl.) De szükség van arra is, hogy az eddig legalább hazafias szellemű honvéd tisztikar — reménylem, hogy ajövőben is az marad — a társadalmi életnek igen nevezetes factora a magyarosítás tényezőjét ott képviselje, mert ezeknek elvonása, ezen idegen nemzetiségű helyek központján, az ott jól megindult magyarosítás és a magyar állameszme terjedésének lényeges csökkentését_ vonná maga után. (Élénk helyeslés balfelöl.) A t minister ur a véderő-bizottságban ebbeli felszólalásom után megnyugtatólag nyilatkozott, de azt hiszem, az egész ház szívesen fogja tőle venni, ha ezen különös politikai súlylyal biró ügyre nézve ittaházszine előtt is megteszi megnyugtató nyilatkozatát. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a t. kormányt a takarékossági szempontok vezérlik — pedig különösen a túlsó oldal hangoztatja mindig a legszélsőbb határig el mehető takarékosságot — a honvédelmi tárczánál, még a 900 ezer forinton felül is eszközölhetne megtakarításokat, különösen a 6-ik s a többi czímek között, a virement jogánál fogva, különösen az átmeneti intézkedésekkel kapcsolatosan és az átmeneti költségnél a csapatok rovatánál. Én azt mondom, hogy a tervezett építkezésnél, a felszerelésnél és átalakításoknál jelentékeny megtakarítások érhetők el; s aztán még a gyakorlatoknál, a 35 napos gyakorlatoknál is — a mennyiben van rá eset, hogy egyes csapatoknál oly harczképességet tapasztalnak az illető harczbirák, hogy a 35 nap eltelte előtt, tehát már 30 napra vagy négy hétre haza bocsátható a legénység — már mindjárt jelentékeny összeg takarítható meg a nélkül, hogy a csapatok harczképessége csorbulna. (Zaj! Elnök csenget.) Majd elvárom, a mig a pénzügy minister ur elvégzi a conferentiat, azután folytatom. Wekerle Sándor, pénzügyminister: Egy szót sem szóltam! Tehát kikérem magamnak az ily megszólítást. Thaly Kálmán: Bocsánatot kérek, tegnap négyszer beszéltem, ma már nincs akkora hangom. Méltóztatik látni, hogy teljesen tárgyilagos vagyok, nem polemisálok, nem eritisálok, azért kérek szíves meghallgatást! Én, midőn a gyakorlatoknak esetleg lehető megrövidítését takarékossági szempontból hangsúlyozom, nem mondom mindenütt, csak ott és azon csapatoknál, a hol a harezképesség teljesen megvan, akkor első sorban ki kell emelnem, hogy a lövészetnél ezt nem kívánnám életbe léptetni;