Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

282 254. országos ülés május 2í-én, hétfőn. 1889, vetés tárgyalása előtt s akkor az most törvény lenne és ez a kifogás elesnék. Azután a t. minister urnak az ellenzék szeszélyeiről méltóztatott beszélni. Engedelmet kérek, itt nem szeszélyekről, hanem alkotmányos scrupulusról van szó. (Ugy van! a szélsőbalon.) Bennünk alkotmányos aggályok keletkeztek a véderőtörvény tárgyalása alkalmából. De tegyük fel, hogy ezek az aggályok alaptalanok voltak, akkor sincs joga a minister urnak rólunk azt mondani, hogy szeszélyből elleneztük a védtörvény elfogadását. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Thaly Kálmán: Szilágyi is ellenezte! Tóth Ernő: Én ellenkezőleg bátran s nagyon lelkiismeretesen elmondhatom, hogy nem a mi aggályaink tekinthetők szeszélynek, hanem a véderőtörvény 14. és 25. §-ának a nemzetre ráeró'szakolása. Csatlakozom Thaly Kálmán határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom, azonban Thaly Kálmán képviselő urnak van még zárszava. Beőthy Algernon jegyző: Dániel Ernő! Dániel Ernő előadó: Méltóztassék a ház megengedni, hogy mint a pénzügyi bizottság előadója, a benyújtott határozati javaslatra nézve röviden nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán képviselőtársam határozati javaslatot nyújtott be, hogy a költségvetés tárgyalás alapjául ne fogadtassék el s határozati javaslatát indokolta azzal, hogy ellenkezik az alkotmányjogi elvekkel, hogy a költségvetés oly törvény alapján szerkesztessék, a mely még meghozva nincs. Azt hiszem, hogy e határozati javaslat kiindulási pontja tévedésen alapul, mert én azt hiszem, hogy elfogadása consequentiáinál fogva épen a megfordított alkotmányjogi szempontokból bizonyos veszélyekkel volna összekötve, bátor vagyok a t. háznak ajánlani, hogy e határozati javaslatot el ne fogadja. (Helyeslés jobbfelöl.) De mielőtt ennek kifejtéséhez hozzáfognék, bátor vagyok t. képviselőtársamnak egy kijelentésével foglalkozni, mely arra vonatkozott, hogy citálva a költségvetés indokolásából egy passust, azt iparkodott kimutatni, hogy a minister ur bizonyos kicsinyléssel, csaknem megvetéssel — ezt említette — nyilatkozik az eddigi honvéd szervezetről, a melyet a honvédség egyáltalában nem érdemelt meg. Én a t. indítványozó urat mindig komoly embernek ismertem és mert ilyennek ismertem, azt hiszem, hogy egy nézeten lesz velem arra nézve, hogy e kérdés eldöntésénél egyáltalában nem szükséges s nem volna czélszerű a puszta szavakhoz ragaszkodni, hanem inkább a dolog lényegét kell tekinteni. És ha a dolog lényegét tekintjük, azt hiszem, a t. képviselő ur maga is be fogja látni, hogy a minister ur ellenkezőleg nemcsak hogy nem kicsinyelte a honvédséget, hanem épen azért, mert azt kellőképen méltányolta, oly helyzetbe akarta hozni,hogy tökéletesen egyenlő legyen a közös hadsereggel; miután eddig épen ez választotta el a közös hadseregtől, hogy mozgósítás esetében nem tudott lépést tartani a közös hadsereggel, mert a honvédség eddigi szervezete szerint a mozgósítás több hónapot vett igénybe azon okból, mert minden zászlóalj csak egy századkerettel birt és a mozgósításnál, miután nagyobb tömegű legénységnek kellett bevonulni és több századot kellett alakítani, ezen egy század kerete nem volt elegendő. Minthogy erről a t. képviselő ur nyilatkozott, azt hiszem, nem volt felesleges e kérdést ebből a szempontból is tisztázni. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát kijelentem, hogy a minister ur azon intézkedése, a melyre az indokolásban is hivatkozik, helyes, hogy a honvédséget, belátva az eddigi szervezet hiányos voltát, oda akarja juttatni, hogy mozgósítás esetében azon jelentőségnek, a melyet ugy törvényeink, mint maga az indítványozó ur is a honvédségnek tulajdonít, teljes mértékben megfelelni képes legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) így állván a dolog, nincs indokolva az, hogy ezen intézkedésekben a honvédség kicsinylése foglaltatnék. (Ugy van! joblfelöl.) Áttérve a határozati javaslatra, már bátor voltam kijelenteni, hogy a határozati javaslatnak kiindulási pontja tévedésen alapszik. A t. indít ványozó ur ugyanis abból indult ki, hogy a honvédelmi minister ur költségvetése oly törvényjavaslatra van alapítva, a mely még törvényerőre nem emelkedett. Ez, t ház, tévedés, mert a ki figyelemmel átnézi a honvédelmi ministerium költségvetését, meggyőződhetik arról, hogy egyes, csekély számú tételek kivételével, a költségvetés tökéletesen azon keretben mozog, a melyben az eddigi költségvetések tartva voltak. (TJgy van! jobhfélől.) Ha tehát az indítványozó ur azon nézetben van, hogy bizonyos, még meg nem hozott törvénynek intézkedései figyelembe nem vehetők a költségvetés összeállításánál, akkor értem azt, ha ennélfogva azt mondja, hogy azon tételek, a melyek egy törvényerőre még nem emelkedett javaslatra vannak fektetve, Nagyassanak ki. Azonban a t. képviselő ur nem azt indítványozza, hanem a költségvetésnek tárgyalását perhorreseálja. Ez azon kívánság, t. ház, a melynek elfogadása consequentiaiban alkotmányjogi szempontból veszélyre vezetne, mert praeeedensül szolgálna arra, hogy a költségvetés megszavazása előtt bizonyos törvényeknek életbeléptetését lehet követelni, vagy a költségvetést bizonyos, oly törvények életbeléptetésétől lehet függővé tenni, a melyek egyáltalán nincsenek letárgyalva. Azt hiszem, hogy a törvényhozásnak egyik főkötelessége éven-