Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
270 5 *- országos ülés mAjns 27-én, hétfőn. 1889. erre az volt a felelet, hogy ez már megtörtént, de fájdalom, nem volt sikere; erre azt mondták, hogy küldjék meg ingyért, erre ismét azt felelték, hogy erre is megtörtént a kísérlet, de eredménye nem volt. Tehát nem maradt egyéb hátra, mint hogy azokat a masszákat mázsaszámra adják el. Én erre az oeconomiára ezéloztam, mikor a múltkor a kiadási és bevételi rovatra rámutattam Mert az nem közömbös egy intézetre, a melynek nagy dotatiója van, mely a nemzet előtt ugy áll, hogy leginkább arra áldoznak, hogy minden hazafias ember végrendeletében róla megemlékezik, hogy ilyen gazdálkodást folytat, hogy kiadványai a pinczéket és kamarákat megtöltsék. T. ház! Én részemről jól tudom azt, hogy nekünk a culturalis téren Magyarországon számolnunk kell határozottan bizonyos, még ma le nem vetkőzött traditiókkal és egyebekkel. Én el nem ismerhetem a tudományos akadémiát egészséges szervezetű testületnek, azt, amely azt mondj a, hogy az ő fennállása tisztán a tudomány érdekében, a nemzeti művelődés érdekében, a positiv tudományos munka érdekében van, a mely magában foglalja a dignitariusok nagy számát, a kik sokkal közelebb állanak akármihez, mint a tudománynyal való foglalkozáshoz. A szervezet határozottan egészségtelen. Hogy lehessen magyar akadémia, a melynek határozott hivatása az, hogy legyenek született akadémikusok, hogy legyenek beválasztott dignitariusok, hogy azok döntsenek szavazatukkal oly kérdésekben, a melyekhez, ha magukba szállanak, kénytelenek bevallani,hogy mit sem értenek. Énebben, t. ház, semmi garantiát nem látok, a mit különben Hoitsy Pál t. képviselőtársam külön kiemelt és rámutatott ezen szervezésnek hiányára és rosszaságára. Mert Lónyay Menyhért alatt nem az volt a jelszó, válaszszák meg elnöknek azért, mert a magyar irodalomban nagy szerepet játszott; hanem az indokolás ugy hangzott, mert ő mint ismert pénzügyi capacitas rendezni fogja az akadémia pénzügyeit. Ez volt Lónyay Menyhért elnökségének indokolása. Annak a világhírű férfiúnak eandidatiójánál ott volt az indítványozónak szavaiban legelőször az a nagy mondás, hogy igaz, hogy történelmet nem irt, de csinált és mert történelmet csinált, kölcsönözhet az akadémiának fényt és díszt. Tehát ez a külsőségekre alapított csillogás. De én semmi intézetnél, legkevésbé a mi nemzetünknél, különösen culturalis téren, nem fogom nézni a külső csillogást és fényt, mert ez csak porhintés és semmi egyéb ; hanem fogom nézni, hogy azok a culturalis intézmények miféle czélt állítanak maguk elé, hogy e concret czél neve a magyar cultura istápolása-e, hogy ez intézetekbe ne vihessenek semmi külső csillogást, vagy hasonló factort, hanem vegyenek abban részt azok, kik komoly alapon a tudomány művelődésével valóban foglalkoznak. Ez volt, t. ház az, a mit e tételnél kijelenteni tartozó kötelességemnek ismertem (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Vadnay Károly t. képviselőtársam az oka, hogy a vita váratlanul ily hosszúra nyúlt és hogy e vitában igen röviden én is felszólalni bátor vagyok. (HaVjuk!) Vadnay Károly: Ennem vagyok az oka! Fenyvessy Ferencz: De igenis Vadnay Károly ur az oka, mert ha a képviselő ur itt nem beszél, akkor ennél a kérdésnél többé senki föl nem szólalt volna. Es azt hiszem, ha tudta volna, hogy ilyen vitát fogprovocálni beszédével, a mely vitának nagy része kétségkívül nem fog az akadémia vaskalaposainak javára szolgálni, akkor ő bizonyára visszaszívta volna beszédét. (Derültség.) Nekem azért kell felszólalnom, t. ház, mert ő kegyes volt egy közbeszólásomra reflectálni. Én azt mondottam egy közbeszólásomban.hogy Gyulai Pál sem sokat ér s erre ő azzal felelt — igen elmésen, mint mindig — hogy én ezt nem tudom felfogni, mert nekem nincs érzékem a jó stylus iránt. Ezt magam is aláírhatom, t. ház, mert őszintén megvallom azt a nagy titkot és azt a nagy ritkaságot, hogy én évek óta rendes olvasója vagyok az akadémia megbízásából szerkesztett Budapesti Szemlének, tehát ugy beszédemen, mint stylusomon nagyon meglátszhatik a jó stylus iránti érzék hiánya. (Derültség balfelöl.) Hanem a mit előbb mondottak kademiáról Hoitsy és Herman t. képviselőtársaim, az szerintem is — habár én, mint a közönségnek egyik igénytelen tagja beszélek — szóról szóra igaz. S nekem is igazam volt egy másik közbeszólásomban, hogy gróf Andrássy Gyulának több esze vo't, mint az egész akadémiának, r mikor az elnökséget el nem fogadta. (Derültség.) Én, t. ház, azt tartom az akadémiáról, a mit Schleiermacher tartott az egyetemről, (Malijuk!) hogy tudniillik ott is vannak rendes tanárok — ismerünk mi is egynéhány díszpéldányt (Derültség) és vannak rendkívüli tanárok; a rendkívüli tanárok — úgymond — nem tudnak semmi rendest, a rendes tanárok pedig nem tudnak semmi rendkívülit. (Élénk derültség.) Ugyanez a különbség áll fenn az akadémia rendes és rendkívüli vaskalaposai közt is. Hiszen, t. ház, én, mint a közönség egyik tagja beszélek, hát mi az akadémia hatása a külvilágra, [a közönségre? Van egyetlen egy újságja, egy havi folyóirat, melyet az akadémia megbízásából jó drágán — mert körülbelül 4000 írtjába kerül az akadémiának — Gyulai Pál szerkeszt. Ez a Budapesti Szemle. Szerencsére a ház t. tagjai alig ismerik. (Derültség balfelöl. Élénk eüenmondások jobbról.)
