Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
261 25 ±- omfigos ülés május 27-én, hétfőn. 1889. serfí hangot, melyet a t. képviselő ur velem szemben használni jónak látott. En tisztán tárgyilagos iparkodtam maradni és ugy, a mint én látom és ismerem az ügyeket, iparkodtam a dologgal foglalkozni és csak saját tapasztalataimat adtam elő. Mikor a chauvinismus vádját említettem, akkor is csak azt mondtam, hogy én mindenben aláirom s helyeslem, sőt kell, hogy legyen chauvinismus az államélet minden ágában, csak egy ágában nagy kár és nem alkalmas arra a talaj: a zeneakadémiában. Itt megszűnik minden chauvinismus, minden magyarság, szlávság vagy németség, szóval minden chauvinismus. Van magyar zene, azt cultiválni kell; a zeneakadémiának is egyik czélja ez, ez a hivatása, azért vannak a zenetanárok; de sem a magyar zene, sem a külföldi zene tanítása nem függ a nyelvtől, hanem függ a jó tanároktól. Nem az előadás nyelve, de az előadás practicus értéke a fő. A t. képviselő ur Liszt Ferenczet kiemelte tegnap, mint kitűnő tanerőt, erre csak azt jegyzem meg, hogy ő sem tudott egy szót sem magyarul. A t. képviselő ur tovább ment a személyes kérdésnél, méltóztassék tehát nekem is megengedni, hogy még egyet felemlítsek, hogy mi történik ma a zeneakadémiánál. Van arról is gondoskodva, hogy mi eddig nem igen történt, az történik most Mihalovics igazgatása alatt, ki lesz küldve Szendy Árpád és Lenz Rezső. Ezek jövőre kimennek külföldre, az egyik Bülovhoz, a másik Joachimhoz, hogy ott magukat tovább képezzék és egy év múlva visszajővén, zenetanárokul legyenek alkalmazhatók. A mi a mérsékelt ellenzék felszólítását illeti, bocsánatot kérek, hogy egy oly kitűnő parlamenti férfiútól, mint Polónyi képviselő ur, hallom ezt; csodálkozásomat kell kifejeznem, hogy a zene kérdéséből pártkérdést csinál és azt kérdi a mérsékelt ellenzéktől, hogy annak a nézetét fejeztcm-e ki a chauvinismust illetőleg a zeneakadémiánál. Én ismerek, t. képviselőház, zikczene-zakczene antisemita zenét, (Derültség) de más politikai zenét ebben az országban nem ismerek és ismerni nem akarok. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Én a Fenyvessy és Polónyi t. képviseli! urak között folyó polémiába bocsátkozni nem akarok. Más szempontból szólalok fel ennél a tételnél. A mennyiben a chauvinismus vádja iránt kimagyarázta magát saját felfogásához képest Fenyvessy t. képviselőtársam, tehát azt mellőzöm, de szólok egy másik kifejezését illetőleg, a melyet Polónyi képviselőtársammal szemben használt és mely igen alkalmas volt arra, hogy a kissé ingerült hangot felkeltse, a melyen, nem tagadom, szólt, feljegyeztem azt és most második felszólalásában hasonló szellemben még ráduplázott. Ezt akarom, t. képviselőház, rectificálni. (Halljuk!) Azt méltóztatott mondani, hogy a zeneakadémiában nagynn káros volna erőszakkal magyarosítani. Hát engedje meg a t. képviselő ur nekem, hogy a ki talán eddigi nyilvános életemben sokat igyekeztem arra tenni, nemcsak a parlamenti, de más téren is, hogy a magyarságot terjeszszem, én is azt mondjam, hogy nemcsak kár volna erőszakkal magyarosítani a zeneakadémiánál, de káros volna bárh I. Az erőszakkal való magyarosítást ez a párt nem fogja pártolni és erőszakkal magyarosítani, azt hiszem, a legelhibázottabb törekvés volna. Látjuk például a porosz Lengyelországban, ott németesítenek erőszakkal, de jöhet idő, hogy megiszszák ennek a levét azok, a kik ezt cselekszik. Mi akarunk, t. ház, jóhiszeműleg magunkhoz édesíteni idegen ajkúakat, de erőszakkal magyarosítani mindenkor távol volt és van tőlem. Törekszem nemzeti szellemünk niveauját emelni, hogy a magyar eultura f elsőbbségének erejével magyarosítsunk, de ne erőszakkal. (Általános helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy az a szó csak ugy csúszott ki a képviselő ur szájából és sem Polónvi t. barátomat, sem mást nem akart azzal vádolni, hogy erőszakkal magyarosít. Ez volt az egyik, a mit megjegyzés nélkül nem Nagyhattam. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy azok a külföldi jeles zenetanárok magyar állampolgárokká lettek. Ez örvendetes, de meg is illeti őket, hogy azt az államot, melytől — legalább jelenleg — dotatiót nyernek, respectálják annyira, hogy polgáraivá vétetik fel magukat. En óhajtom, hogy kivált a mindenkitől elismert első kitűnőséget, Poppert, állandóan meg is tarthassuk és midőn az ő működését közelismerés kiséri, nagy r on kedves dolgot cselekednék a magyar nemzet előtt, ha ennek nyelvét elsajátítani igyekeznék, (Helyeslés.) Arra nézve, hogy a zeneakadémiában a tanítás szellemét és irányát, illetőleg milyen genius legyen az uralkodó, a mostani parlamenti felszólalások bizonyára nem lesznek káros hatással. Mert —• és ez az, a miért én főleg felszólalok — azt a tételt én soha alá nem írhatom, hogy a zeneakadémiában megszűnik a magyarság, a németség, az olaszság, stb. Az olasz zeneakadémiákon azt^a speciális olasz zenét bizony nagyon művelik. És méltóztassék a berlini, a lipcsei zeneakadémiákra elmenni, vájjon nem azt látja-e, hogy ott a speciális német zene — értem a Wagneri-zenét — nagyon művelve van? (Helyeslés a szélső halon.) Magam is azt kívánom, műveljék nálunk is a zeneakadémiában a Wagneri zenét s általában a külföldi zenefajokat; mert hogy saját zenénket kellő magaslatra emelhessük, szükséges a különböző nemzeti
