Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

254, országos ülés május 27-én, hétfőn. 1889. 259 mondom, a harmadik hivatás az, hogy a műkedvelők és a zenétszerzők magukat kiképezhessék, hogy később a hazának a jótékonyság oltárán hozzák meg a kellő áldozatot. (Helyeslés jobb és lalfelöl.) A negyedik, hogy tanárok képeztessenek az akadémia számára. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés tehát, t. ház, az, hogy ezen három németajkú tanár alkalmazása felesleges-e vagy szükséges a zeneakadémia hivatása szempontjából ? Ha felesleges és ha valaki bebizonyítja nekem, hogy ezen három jeles tanerőt lehet más három olyan magyar tanerővel pótolni, a kik az általuk előadott tantárgyat épen oly eredménynyel, épen oly kitűnően fogják tanítani, hogy ez országszerte elismertessék, akkor meghajlok a t. képviselő urnak kívánsága előtt (Helyeslés jobbfelöl) és én is azt fogom mondani, hogy nélkülözzük hát mind a hármat. (Helyeslés jóbbfelöl.) A mi különben ezen három tanerőt illeti, azt mindenki elismeri, még a t. képviselő ur is, hogy Popper kitűnő és európai birű zenész. Kössler János pedig a zeneszerzés terén elismert nevíí elsőrendű tekintély, mert még a magyar zeneszerzőink nagyrésze is hozzámegy szerzeményeivel, kérvekérvén őt a zeneszerzemények átnézésére és arra, hogy azokat mesteri kézzel dolgozza át. (Tetszés jóbbfelöl) E tanár kitűnősége mellett bizonyít az is, hogy habár németül adja is elő a zeneszerzést, a különben szintén jeles magyar zeneszerzési tanár növendékei áttétetni kérik magukat Kösslerhez, hogy náluk folytathassák tanulmányaikat, ugy, hogy az igazgatóságnak valóban munkájába került a növendékeket ebbeli szándékukról lebeszélni. (Tetszés jobbfelöl.) A harmadik tanár Passy Cornet Adél szintén megfelel az akadémia második hivatásának, mert azon 6 — 7 év alatt több, mint 20-24 magyar növendéknek szolgáltatott kenyeret. Valóban, t. ház, a t. képviselő ur nem fog nekem mutatni egyetlen más magyar énektanárt sem, a ki ily eredményt mutathatna fel. Nincs tehát sem tanügyi, sem egyéb ok, hogy ma, a mikor ismétlem és erre súlyt helyezek, nincs más tanerő, a mely őket pótolhatná, ezen tanárokat közülünk száműzzük, (Közbeszólások balfelöl: De tanuljanak meg mm gyárul!) Ellenkezőleg örülnünk kell azon, ha mi az ily külföldi erőket a magunk czéljaira felhasználhatjuk, ha ezek magyar állampolgárokká lesznek és mint ilyenek, fiainkat és gyermekeinket minél alaposabban kikép/ik. (Helyeslés jobb felöl) Hiszen, t. ház, mi történt az operánál? Ott is magyar volt a director és mégis akkor hangzott a legtöbb panasz, hogy ott mindenki mindenféle nyelven énekel, csak magyarul nem. És mikor az operai igazgató állás megüresedett, a kormánybiztos keresve-keresett magyar embert ez állásra, de nem talált. S jött egy idegen nyelvű ember, ki ma már magyar állampolgár s annak köszönhetjük, hogy van már magyar operánk, a mennyiben már birunk tisztán magyar erőkkel operát előadni. Gr. Károlyi Gábor: Kisüti, hogy Magyarországon mindennek németnek kell lenni. Fenyvessy Ferencz: Ha azt sütném ki, megérdemelném, hogy számtízzenek e parlamentből. Nem ezt mondtam én, hanem azt, hogy a mig magyar erő nincs, használjuk fel saját fiaink kiképzésére a külföld jeles tanerőit. Hisz ez az országnak érdeke Nagyon sajnálom, hogy épen a zeneakadémia kérdésébe viszik bele azt a chauvinismust, melyet az államélet minden ágában jogosultnak lehet találni: de épen a zene terén erőszakkal magyarosítani akarni, a melynek tanítási eszköze inkább a fül, mint a nyelv, már ezt nem tarthatom helyes szempontnak. Ha ilyenekben chauvinisták akarunk lenni, be kell zárnunk az operát is, mert magyar operát csak vajmi keveset adhatunk elő, akkor be kell tiltani Wagner művei előadását, meg a franczia, az olasz operákat; vagy ha ennyire chauvinisták akarunk lenni, járjunk feszes magyar ruhában. Irányi Dániel t. képviselő urnak volt egy rendíthetlen párthíve, a ki mikor őt legelőször meglátta az utczán cilinderben, (Irányi Bániéi tagadólag int. Felkiáltások szélső balfelöl: Soha sem járt abban. Derültség) nos hát ha nem cilinderben, hát német pantallóban, felkiáltott: „Már Irányi is hazaáruló leV.

u A chauvinismus ily túlzásaiban inkább átok, mint áldás. A chauvinismus mindenütt megengedhető, de a zenénél sehol sincs meg, sem Berlinben, sem Pétervárott, sem Prágában. (Zajos ellenmondás a szélső balon.) Piöviden befejezem szavaimat. Engem a t. képviselő ur és a vele egy párton levők mindenkor ott fognak találni, a hol a magyarság érvényesítéséről van szó. Eddig is ott küzdtem csekély erőmmel, ezután is ott fogok küzdeni, de nem akarom feláldozni a zeneakadémiát a chauvinismusnak, mikor nincsenek magyar erőink, melyekkel pótolhatnók azt a három tanerőt, kik nem tizedrrmgű, hanem igenis elsőrendű csillagok. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hozzanak be magyarokat!) Ott van egy kitűnő magyar erő: Hubay, azt behozták. (Egy hang a szélső balon: Aggházyt!) Ezt azért nem lehetett behozni, mert az a tanszék, melyet betölthetne, magyar erővel van betöltve: Erkel Gyulával. Ezt nem lehet elkergetni. De a zenénél absolute hibáztatandónak tartom, hogy csak azért, mert magyar ember, alkalmazzunk valakit, A jó magyarság és a jó zenetehetség nem egymásnak megfelelő dolog. Lehet valaki kitűnő magyar ember, kitűnő hazafi, de rossz muzsikus. (Derültség.) Kérdezzék meg a szülőket, mi kell nekik, magyar ember-e, de rossz muzsikus, vagy kitűnő muzsikus és idegen nyelvű ember, de magyar állampolgár? Méltóztassanak elhinni, hogy 83*