Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

2S4. országos ülés májns 27-én, hétfőn. 1889. §57 den képviselőnek, a ki abban a meggyőződésben van, hogy midőn egy országos intézettel szemben itt a ház plenumában nyilt és határozott támadás, még pedig oly támadás intéztetik, mely vagy rész­ben alaptalan, vagy pedig részben túlságosan van az színezve, mondom, minden képviselőnek köte­lessége, hogy a hivatalos védelem mellett is tárgyi­lagosan és önzetlenül védelmére keljen ezen orszá­gos intézetnek. (Általános helyeslés. Ugy van!) Én, t. ház, meg vagyok arról győződve, hogy Polónyi képviselő ur ezen felszólalásomat koránt sem fogja személyes harczra való provocálásnak tekinteni, a melyre okom, de szándékom sincsen, hanem tekinti tisztán az intézettől és igazgatóság­tól minden tekintetben független meggyőződés­nyilvánításnak. (Helyeslés.) Polónyi Géza t. képviselő ur tegnap mindjárt azzal kezdte beszédét, hogy az újabb időben sűrűen emelkednek panaszok a zeneakadémia, különösen annak zenei és operai osztálya ellen s hogy ezen sűrűen emelkedő panaszok szerinte kettős iránynak ; az egyik, az erkölcsiséggel meg nem egyeztethető bizonyos üzelmekre vonatkozik, a másik pedig a germanisatio vádjára. A mi az elsőt illeti, arra már a t. szakminis­ter ur is szives volt megfelelni, hogy az egyetlen egy esetre vonatkozik, mely eset nem is az aka­démia körén belül történt, hanem annak körén kivül egy tanárnak, még pedig egy magyar tanár­nak magánéletére vonatkozik. Tehát 1875. óta egyetlen egy panasz. Ha ez áll, a mint hogy két­ségtelenül áll, azt hiszem, igazam volt abban, midőn túlerősen színezettnek mondtam a vádasko­dást; mert egyetlen egy panaszt talán még sem lehet sűrűen fölemelkedő panaszoknak mondini? Én még azt is sajnálom, hogy ez az egyetlen egy panasz itt a ház plenumában felhozatott; saj­nálom, hogy ezt épen egy t. speciális collegám és politikai elvtársam hozta elő, mert azt hiszem, alig teszünk azzal jó szolgálatot egy országos intézetnek, ha a ház nyilt ülésében oly panaszok­kal állunk elő, mely csak egyetlen egy esetre reducálódik. Polónyi G. 5 za: Ezt Linderre méltóztatott érteni vagy rám ? Fenyvessy Ferencz; Azt hiszem, hogy az ország közvéleménye s azok, kik a zene-akadémia körül érdeklődnek, e panaszokat nem fogják olyanoknak tekinteni, melyek az ország közbizal­mát az intézet irányában csökkentenék. Fontos dolog pedig ez különösen azér^, mert az akadé­miának erős concurrense van a bécsi zene-akadé­miában, hol évenkintmais 100—150 magyar szü­letésű egyén nyer oktatást s igy azt hiszem, hogy az ilyen vádak hangoztatása nem fogja szaporítani a mi akadémiánk növendékei számát, hanem inkább a bécsiét. A másik vádat Polónyi Géza képviselő ur KÍPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XII. KÖTET. íoutasabbnak jelezte, a mennyiben a zeneaka­démiát egyenesen a germanisatio melegágyának monda s mindjárt azt tette utána, hogy annyira megy a dologé tekintetben, hogy egy évvel ezelőtt, mikor egy marosvásárhelyi tanuló jelentkezett, azt kérdezték tőle: tud-e németül, mert különben nem veszik fel s miután nem tudott, nem is vették fel. Ez már kétségtelenül a legerősebb vád egy magyar intézettel szemben. Nekem, t. ház, semmi közöm a zeneakadémiához, de mint magyar ember, ki a dolgok iránt érdeklődöm, utána jártam azonnal, voltam magánál az igazgatónál, kit min­den tekintetben gentlemannek ismer mindenki, szóltam a titkár úrral is és ez urak azt állít­ják szavukra, hogy ebből egy szó sem igaz. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur nem fogja ezen állításokkal szemben vádját tovább is fen­tartani. Polónyi Géza : De nagyon is fentartom! Fenyvessy Ferencz: A második vád a tanárokra vonatkozik. Azt állítja a képviselő ur az akadémia jelenlegi vezetéséről, hogy ott a főczél a magyar elemet kiűzni, kiüldözni, csak azért, hogy azt mondhassák: „nincsen magyar tanerő". Én nagyon jól tudom, hogy kik azok, kik a t. képviselő urat informálták, legalább hiszem, hogy tudom. Polónyi Géza: Rosszul hiszi! Fenyvessy Ferencz: Hiszen még nem mondtam, hogy ki! Polónyi Géza: Tessék megmondani! Fenyvessy Ferencz: Nem tartozik a do­logra. Az állíttatott, hogy a zeneakadémiából ki­üldözik a magyar elemet, csak azért, hogy elmond­ha-sák, hogy nincs magyar tanerő. Nagyon bajos és nem is illik olyan férfiakról, kik nem tartoznak az akadémia körébe, tehát nem hivatalos egyének, véleményt mondani. Nem is akarok. Annyi azonban tény, hogy mielőtt azt állítja egy képviselő, hogy csak azért üldöznek ki az intézetből egy tanárt, mert magyar, talán mégis kötelessége volna utána nézni, vájjon nincs-e más ok is, mely azon tanár eltávolítását előmozdította ? Például nem-e tanulási viszonyokban rejlik az ok, nem-e a tanítás helytelen modorában stb., én nem tudom, csak kérdezem. Nem-e talán abban, a mi megtörtént ennek előtte épen Liszt vezetése alatt, hogy voltak olyan negyedéves növendékek, kik nem tudták elolvasni a kulcsokat sem. Szóval ül­dözésről, magyarellenes szempontból való üldö­zésről csak akkor lehetne szólni, ha csakugyan igy állana a dolog. De ha valamely tanár eltávolí­tására más okok is forognak fenn, ha talán egye­nesen a tantervben, egyenesen a művelődésben, talán tanulási hiányokban vagy fegyelmi eljárás­ban rejlenek az ok, akkor azon állítás oly hely­telen, mint alaptalan vád volna. És én ugy tudom, Sä

Next

/
Thumbnails
Contents