Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-253
254 258. országos ülés május 26-án, vasárnap. 1889. géniétől, a mit el akarok ismerni, mi indokolja azt, hogy akkor, mikor hasonló tanerők in abundatiam állanak nálunk rendelkezésre, a minister ur megtűr egy oly állapotot, hogy tizedrangú tanerőkkel — és e tekintetben hivatkózhatnám szakvéleményekre — német tankönyvekkel, német oktatási nyelven tanítsák a magyar és az orosz ifjakat egyaránt. Már most, t. képviselőház, nem akarok nagyon messze részletekre kitérni, de van még ezen intézetnél két abusus is. Az egyik az, hogy ezen német nyelvű t. tanároknak is meg van engedve a helyettesítés. (Egy hang a jobboldalon: Igen a szünidők alatt!) Nem a szünidők alatt, hanem a tanév tartama alatt van joguk két havi szabadságidőt igénybe venni. De hogy a t. minister urat teljesen felvilágosítsam, megjegyzem, hogy Popper ki is szokta télen venni a maga, szabadságidejét és pedig nem két hónapot, mert tudok rá esetet, a mikor 9 hetet oly időben, mikor az oktatásra a legnagyobb szükség lett volna, töltött szabadságon. Meg van tehát engedvén helyettesítés; de miután 2 hónapon, esetleg huzamosabb időn át történnek helyettesítések, azok a tanárok, a kik magyarul is tudnának előadni, miután az általak helyettesített tanárok németül adják elő a disciplinákat, szintén németül kénytelenek előadni. De, t. ház, a dolog lényege tulajdonképen nem is ez, hanem az, hogy ha már ilyen drága fizetéssel dotált tekintélyeket alkalmaznak a királyi zeneakadémiában, a kiknek eltűrjük még azt is, hogy idegen nyelven oktassák a gyermekeket, ezektől a legkisebb rigorositas mellett is annyit meg lehet követelni, hogy állásuk kötelezettségeit önmaguk töltsék be. Mert vájjon hol keressem a logikát, ha egy oly drága tanárt, mint Poppert, a kinek 3.000 forint fizetése van, egy 15 öd rangú tanár helyettesit? De, t. ház, még más dologban is nevezetesek e tanár urak, a mennyiben a zeneakadémiában való foglalkozásukat csak mellékesnek tekintik. Ok ugyanis egész nap el vannak foglalva magánórák adásával; a zeneakadémiában pedig — minden erkölcsi és tár sadalmi rend ellenére — a férfiaknak és nőknek egy közös teremben szokták előadásaikat este 7*7-től l /»9-ig tartani. (Mozgás balfelől.) Én, t. ház, első sorban családi szempontból bírálom meg, hogy helyes-e az, ha az állam pénzén fentartott, drágán snbventionált nemzeti institutióban megengedjük azt. hogy a tanár egész nap másutt töltse idejét, az állam által fentartott intézetnek pedig csak este álljon rendelkezésére ? Helyes dolog-e az, t. ház? (Egy hang jobbfelöl: Eelyes!) Ez helyes lehet azon képviselő uraknak, a kik 6 órakor este ebédelnek a nemzeti casinóban; csakhogy a társadalom más rétegekből is áll. (Helyeslés balfelől.) De ez nem is maradt minden consequentia nélkül, t. ház, mert tudjuk azt, hogy bizonyos felsőbb köröknek az operai kirba, midőn vegyes előadások tartatnak, megengedtetett a belépés. Ezek tehát részt vehetnek azokban, még ha nincs is jó hangjuk. Ez meg is hozta a maga káros eredményeit. És hogy mily sűrűn emeltettek e miatt panaszok a szülők részéről, azt bővebben ventillálni nem akarom. A kik ezt helyeslik, t.ház, azoknak a családról más fogalmuk van, mint a milyennel én e képviselőházba léptem, (ügy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, van még egy másik körülmény is, a melyet fel akarok említeni. (Halljuk! Halljuk!) Itt is, mint a néptanítóknál, felhangzik a panasz, hogy a tanítók még a fizetésüket sem kapják meg rendesem (Halljuk!) Előttem fekszik például egy levél, melynek megbízhatósága iránt ugyan nem merek nyilatkozni, mert közvetlen az ülés előtt kaptam, melyet egy zeneakadémiai tanár irt hozzám s a melyet majd átadok a t. minister urnak. Ebben az van mondva, hogy a tanárok fizetéseiket oly rendetlenül kapják, hogy például ennek az embernek, a ki pedig nem 4, vagy 6 órát ad hetenkint, mint Popper, hanem 12 öt és nem 3.000 forint évi fizetést ház, hanem 900-at, a magyar állam még ma is tartozik 300 forintjával s ezt nem tudja megkapni. (Mozgás jobbfelől.) Én, t. ház, a most említett dolgokat nem tartom igen nagy fontosságúaknak, de igenis nagyon fontosnak tartom azt, hogy ott a germanisatiónak csakugyan melegágya van és hogy ott oly mértékben német és magyarellenes a szellem, hogy a mostani igazgató, mihelyt oda bejött, egy aggastyán honvédet, a kinek pedig a nemzeti kegyelet is kenyeret szokott biztosítani, azonnal elüldözött onnan (Mozgás) csak azért, mert az illető magyar. Olyan nyilatkozatokról is tudomással birok, melyeket a t. minister úrral külön szívesen közlök; de itt a parlamentben ismételni csak azért nem akarok, mert e pillanatban még nem akarom elhinni, hogy találkozzék olyan merész. — hogy más kifejezést ne használjak — az állam pénzén fentartott tanár, a ki meggyalázza annak a nemzetnek becsületét, a melynek kenyerét eszi és a melynek pénzén él. (Mozgás.) Felszólalásom lényege, t. ház, az, hogy felkérjem a t. minister urat, hogy győződjék meg, de minél előbb arról, való-e, hogy ott nagy mértékű germanisatiót űznek és hogy nyilatkozzék a t. ház előtt, vájjon osztozik-e abban a felfogásban, hogy széles Magyarországon ne tudnánk három tanárt találni, a ki Passy-Cornet, Kössler és Herzfeld tanárokhoz méltóan magyar nyelven birná előadni a zeneakadémiában azon tárgyakat, melyeket ők németül adnak elő. Tudni akarom, oly szegény-e culturalis téren ez az ország, hogy ilyen erőket sem tudna pótolni, igen vagy nem?
