Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-253
258. országos ülés májns 26-án, Yasárnap. 1889. 245 azok szórványosan találhatók. Tatár-Szt.-Györgyben egy községi tanító, kántor és jegyző, bizonyos Boér nevezetű 40 évet töltött s ennek köszönhetjük mi magyarok, hogy Tatár-Szent-Györgyön másként, mint magyarul sem a templomban, sem az iskolában, sem a községházában nem neszélnek, mert mikor ő oda ment az egész község tót volt. E szegény ember felfogta hivatását és keresztülvitte, hogy ma az r a község teljesen magyar, sőt lakosai magukat Árpád fiainak vallják. De nem rég az öreg ember szemére meggyengült s a pap eltette hivatalából. Már most hivatal nélkül él a faluban. Bejött a közegészségügyi tanács elé, a mely megvizsgálta szemét és csakugyan nyugdíjra képesnek találta. De az a szegény ember mégsem kap pensiót, holott háromnegyed éve fizetés nélkül van. Ugy járt, mint mikor valakinek azt mondják, kapsz kosztot, de enni nem adunk. Kérem tehát a minister urat, vessen véget ily visszaéléseknek; hadd kapja meg az a szegény tanító negyven évi szolgálat után, kivált midőn a haza körül oly érdemeket szerzett — azt a csekély nyugdíjat, melyet különben is befizetett. Ezeket akartam elmondani, kérve a minister urat, hogy védje meg a tanítók érdekét bármiféle vallási, papi vagy egyéb intrigua ellen, jöjjön el végre az az idő, hogy ne mondhassák többé, hogy csak a kit az isten megvet, abból lesz iskolamester. Ha én minister volnék, megmutatnám, hogy a ki iskolamester lesz, azon lesz az isten áldása. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki nincsen feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A szavazás eló'tt szó illeti még Polónyi Géza képviselő urat, mint a határozati javaslat benyújtóját. Polónyi Géza: T. ház! Határozati javaslatom indokolására még néhány szót kívánok elmondani. Megfordítom a sorrendet s első sorban a t. pénzügyminister szavaira reflectálok. Köszönöm azon őszinteséget, melylyel nyilatkozott s feltárta azt a pénzügyi politikát, mely szerint Magyarországon a deficit fedezésére szükség van a különben is nyomorultul díjazott tanítók özvegyeinek s árváinak filléreire. Én a dolgot nemcsak humanitárius szempontból nézem, nem mint a könyörület morzsáit, mert hisz az egész csak pár forintot tesz ki évenkint, hanem tekintem oly s?ükségszerfíségnek, mely nélkül az állam a saját maga által nyújtott kedvezményeket sem érheti el. Én elismerem azt, hogy ezen pénzügyi elvek helyesek, hogy egy díjtételnek külön való kiszakítása bizonyos technicai nehézségekkel jár. Ez előtt én mindig fejet hajtok. De méltóztassanak nekem megengedni, t.ház, miről van itt szó? Egyszerűen arról, hogy ha az a tanító, ki végig nyomorgott egy életet, meghal és marad egy özvegy, a ki ha fizetni kellene érte, a harangozásért sem tudna fizetni, marad egy árva, a kinek nincs hova fejét lehajtania és folyamodnia kell az állam által biztosított segély elérésére s nem nyújthatja be folyamodványát, mert nincs meg neki az a néhány garas, a melyet bélyeg alakjában fel kell ragasztania. Ha nem volna. t. ház,oly helyzetről szó, a hol kénytelenek vagyunk elismerni — hogy igy fejezzem ki magamat — hogy szükség van a fej alól eladni a vánkost, hogy azt a néhány krajczárt összekuporgassa, hogy azután bélyeg alakjában ragaszsza fel, nem szólnék. De az illető vagy azt teszi, hogy összekoldulja azt a pénzt; vagy pedig zálogba tett tárgyakból szerzi be azt a bélyeget a segélyre szorult, vagy pedig beadja bélyegtelenül és akkor azután megjön az az áldásos lelet, mely bőségesen vonja le az állam által egyik kézzel nyújtott segélyből azt az összeget, a melyet illeték fejében tőle követel. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől.) Önöknek jobb volna, ha foglalkoznám. (Igaz! Ugy van! szélső lalfelöl.) Én ismerem a pénzügyminister ur rigorositását és az ő pénzügyministeri helyzetében nem is tudom ezt kárhoztatni; de, hogy létezzék egy párt, a mely felismeri — mert hisz a közoktatásügyi bizottság tagjai egymásután szólaltak fel — a szükséghelyzetet és hogy égető sürgős dolog ezen segíteni és hogy annak tagjai azután, mig egyrészt hangoztatják, hogy hajlandók a tanítók helyzetén segíteni, addig másrészt, midőn concrét alakban előáll egy indítvány, a mely, mint mondám, semmi mást nem kivan, mint a kegyelet morzsáját: ennek megadását nem támogatják, ezt én, t. ház, egyszerűen nem értem, (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Szavazzák le. legyen önökben annyi független és önálló bátor ön tudat, (Derültség bal- és szélső baloldalon) tudom úgyis, hogy megteszik. Gr. Károlyi Gábor: A ministeri pensiót bezzeg megszavaznák. (Derültség bal- és szélső balfelől.) Polónyi Géza: A ministeri pensiót megszavazzák és ha arról volna szó, hogy bélyegmentes legyen, azt is megszavaznák. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Majd lesz mamelukpensió is! (Élénk derültség a bal- és szélső balfelől. Zaj jobbfelől.) Polónyi Géza: Nos, t.ház, ez a határozati javaslat egyszerűen próbára teszi önöket, önök szavazatukkal igazat fognak adni azoknak, a kik azt állítják velem együtt, hogy szavakkal és Ígéretekkel bőségesen dúslakodnak, de ha tettekről van szó, ha arról volna szó, hogy a mágnásoknak még egy harmadik intézetet állítsanak fel, mert ott hatalmi érdekük istápolásáról van szó, ott önök készek volnának. (Zaj jobbfelől.)
