Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

228 •252. országos ülés május 25-én, szombaton. 1889, (Helyeslés á szélső baloldalon.) Hallottam a minister ur beszédjében már az exposéban, hallottam az előadói székről hangsúlyozni — nem Dárdai Sándor, hanem Országli Sándor előadó urtól — hogy amint Magyarország pénzügyi helyzete meg fogja engedni, első sorban a néptanítók helyzetén lesz javítva. Mivel találkozunk, t. ház, ezen enuntiatiókkal szemben ? Találkozunk ázzak hogy a mig a vallás- és közoktatásügyi táreza keretében benyujtatik egy határozati javaslat, melyet a párt el is fogad, a mely a felsőbb, a gazdagabb, úgynevezett tisztességesebb elem számára két intézetnek a felállítását is kilátásba helyezi, addig a néptanítók sorsának javítása és a javítás módja iránt a t. többség kebeléből határozati javaslatot nem látunk, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát az első sorban igért javítás megint nem ebben az irányban indul, hanem a felfelé való szabályozásra van irányítva. Épen ugy akarnak ezzel tenni, t. ház, a mint tettek a Tisza-szabályozással, (Derültség a szélső baloldalon.) Teljesen analóg az eset. Ott is, miként most itt, felülről kezdték a szabályozást, mert ott is a nagy urak, a mágnások voltak érdekelve. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt is megalkotják, t. ház, határozati javaslatokkal a katholikus felsőbb tanintézetet, de a néptanítók sorsának enyhítésére nincs a többség szónokai közt egy sem, a ki határozati javaslattal állana elő. (Helyeslés a szélső laloldalon és felkiáltások: Szomorú!) De, t. ház, találkozunk itt más momentumokkal is. (Halljuk!) Kétségtelen, hogy más téren is vannak javítani valóink. Itt van például a justiebudget keretében a bírák fizetése, illetve lakbérjavításának ügye. Itt van a bírák szaporításának kérdése stb. Vannak állami tisztviselőink, a kik nyomorognak. Én elismerem, hogy mind e kérdések megoldásra és enyhítésre várnak. De, t. ház, mikor én azt hallom itt a házban a minister urtól — a mit az előadó ur is megerősített — hogy a kormány törekvése elsősorban a néptanítók helyzetéjavítására irányul, de aztán ezzel az enunciatióval szemben más javaslatokkal állnak elő, a néptanítók sorsának enyhítése pedig Ígéret marad, melyet soha be nem váltanak .- (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) akkor méltóztassék megengedni, hogy magam és elvtársaim nevében kijelentsem, hogy bármennyire elismerjük, hogy más téren, még az anyagi existentia tekintetében is szintén vannak megoldásra váró, sőt talán sürgős kérdések, mi addig — és erről értesítjük a vallás- és közoktatásügyi minister urai és ezt bejelentjük a t. háznak is — mig a néptanítók sorsa gyökeresen javítva nem lesz, semmiféle fizetésemelésig vagy javítási határozathoz hozzá nem járulunk. (Élénk lielyeslés a szélső baloldalon.) Bizonyítékát óhajtjuk ezzel adni annak, hogy nemcsak Ígéretek, de tények alakjában követeljük, hogy a néptanítók sorsát végre valahára gyökeresen megjavítsák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Határozati javaslatot is adok be, t. ház, hogy módot nyújtsak a t. háznak, különösen a t. többségnek arra, hogy a házban ünnepélyesen tett ígéreteinek beváltása iránt tényekkel is nyilatkozhassak. Nincsenek benne túlságos követelések. A határozati javaslat első pontja így szól (olvassa): „Utasítja a vallás- és közoktatásügyi minister urat a képviselőház, hogy először a néptanítóknak az 1868: XXXVIII. törvényezikk 142. §-ában biztosított legkisebb fizetés s a megfelelő természetbeni járulmányok pontos kiszolgáltatásának biztosítása czéljábó! az arra kötelezettekkel szemben sürgősen és a törvény szigorának alkalmazása mellett járjon el. Ezzel kapcsolatosan utasittatik a vallás- és közoktatásügyi minister ur, hogy azon esetekről, melyekben a törvény által biztosított legkisebb fizetésnek a néptanítók részére való pontos kiszolgáltatása bármely okból lehetetlenné vált, a megfelelő javaslatok kíséretében jelentést tegyen a képviselőháznak." (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mit czéloz ezen határozati javaslat, t. ház, indokolásának első pontjában? Czélozza azt, hogy a nőt a törvény, mint minimumot megállapított, az hajtassék végre. A törvény a rendes tanítók számára megállapítja 300 frtnyi fizetés minimumát; de kérdem a t. minister urat, nincs e róla tudomása, hogy az országnak nagyon sok részében — fájdalom, nagyon sok részében — a 300 forintnyi, törvény által biztosított fizetési minimum hinero szolgáltatott. Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Van.' Polónyi Géza: Van róla tudomása, tehát megtörténhetőnek tartja-e a t. minister ur azt, hogy ez az állapot jövőre is fentartassék'? (Tetszés a szélső baloldalon.) De igen, t. képviselőház, lehetnek helyzetek, a midőn a néptanítók fentartására kötelezettek nem bírnak ezen kötelezettségüknek eleget tenni. Nos, t. képviselőház, nem kötelessége-e az államnak olyankor ott, a hol a physicai lehetetlenség állott elő, a segélylyel oda fordulni, a hol az a legszükségesebb ? (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hivatkozhatom példákra. Ott van például Poroszország. Poroszországban, köztudomású dolog, minden nyilvános iskola egyúttal felekezeti iskola, de az állam segélyez minden felekezeti iskolát. Tovább megyek. A badeni törvény is tisztán felekezeti iskolákat is állami segélyben részesít, csak azoktól vonván meg a segélyt, a melyekbe 3 éven át 25 tanítványnál kevesebb járt. Már most, t. képviselőház, én, a ki nem azt kérdem, ki, kitől és hol tanult, hanem azt, hogy mit tanult és mit tud, nem akarok különbséget