Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

226 262. országos ülés május 25-én, szombaton. 1889. hivatkozva, hogy milyen emberek kerülnek ki azon iskolákból, a mely iskolák a kormány een­tralisticns és túlságosan gyámkodó felügyelete alatt állottak és óva intett a veszélyes példára, nehogy Magyarországon is hasonló intézetek alakíttassanak, hol a kormány befolyása alól kerülnek ki az emberek az iskolából. Természete­sen az igen t. minister ur annak idején jónak látta elhallgatni azt, hogy hiszen ez nem Tisza Kálmán doctrináj'a volt, elmondotta ezt annak idején már Stuart Milh ki megmondotta, hogy liármely állam és kormányforma alatt is, de ha iskola-monopólium fejlődik ki, az kétségtelenül szolgaságra és semmire másra nem vezethet. Ezt elhallgatta a minister ur, de eljött azután az idő, midőn saját nézeteit megvalósíthatta s midőn első feladatául tekintette azt, hogy a közép­iskolákba, a mennyire csak lehetett, az állami omnipotentiát minden téren bevezesse. Ez az ő következetlensége. Már most, t. ház, én nem aka­rok a baíközép doctrináival foglalkozni, a melyek közt példáid Ivánka Imre képviselő ur szájából hallani kellett rettenetes liberalismusánál fogva, hogy Magyarországon vallás- és közoktatásügyi ministerium nemcsak elválasztandó, de a vallás­ministerium egyszerűen eltörlendő. Erre Pulszky Ágost képviselő ur azt mondotta annak idején, hogy majd a korszellem fogja ezt megoldani, mert az eszmét maga is helyesli. Abban a pártban, t. ház, a melynek gyökerét ma azon balközép ké­pezi, a melynek ilyen princípiumai voltak, talál­kozunk az elveknek a gyakorlat terén való alkal­mazásánál azzal, hogy az állam mindenhol, még a Rudolfinumnak már majdnem elkeresztelt inté­zetben is érvényesíttetni czéloztatik, sőt a minis­ter ur az állam és a mostani többség részére még a józan észt is confiscálni akarja. (Derültség bálfelől.) A t. minister ur ugyanis — hogy ezen a kérdésen túlessünk, mielőtt saját álláspontomat a népiskolák kérdésében jelezném — tegnapelőtt ugy contradistinquált, hogy: „Szenvedélylyel kell szeretni a hazát, de szolgálni józan észszel kell." Én elhiszem, hogy a t. minister ur azt, a mit leg­jobb meggyőződése szerint mondott, kellőleg át is értette és ezt az életben követni is fogja. De kér­dem a t. minister urat, vájjon jogos-e a contradis­tinctioezen a téren Jogos-e a Bautham-féle elmélet felállítása, mely a hazaszeretet külön választja a józan észtől, mely azt mondja, hogy a hazáért honszeretetből meghalni dicső és szép, de élni kell józan észszel a hazától, meit ez hasznos. Én azt hiszem, a mennyire igaz, hogy a hazát szeretni kell, ép oly igaz az is, hogy hazaszeretettel és józan észszel kell szolgálni a hazát. (Élénk helyes­lés bálfelől.) És én azon momentumban, hogy önök csak józan észszel akarják kormányozni a hazát, nemcsak enuntiatiót látok, de ha végigtekintek a tények egész sorozatán, akkor azt is látom, hogy a hazaszeretet melege sehol sem lengi át az önök intézkedéseit, a melyeket kizárólag a józan ész alapján akarnak védelmezni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Gróf Andrássy Tivadar: Öntől nem fogunk tanulni hazaszeretetet. (Mozgás bálfelől.) Polónyi Géza: Nagyon jó néven venném, ha azt máshonnan méltóztatnék legalább meg­tanulni. (Zajos derültség bálfelől) A mint említem, t. ház, a népiskola és nép­oktatás kérdésében nem akarok ezen magasabb elvekre hivatkozni gazok hosszasabb fejtegetésébe bocsátkozni. De két dolgot ki kell emelnem. (Hall­juk!) Sajátságos nálunk, hogy azon ideális állás­pontra, a mely az állam számára követeli a nép­nevelés vezetését, még a legtulzóbb centralisticus hajlamok vagy bármely állami administratio hivei sem helyezkedhetnek. Nem helyezkedhetnek egy­szerűen azért, mert még ha szabad volna is fel­tételezni azt a nálunk nem létező állapotot, hogy egy egészséges parlamentarismus ellenőrzi a kor­mányzatot, egy ténynyel találkozunk az oktatás terén és ez az. hogy ott, a hol a felekezetek auto­nómiája biztosítja az oktatás irányát, igenis talál­kozunk nemzeti és liberális szellemmel, mig ellen­ben ott, a hol az állam confiscálja a jogokat, ott találkozunk közösügyes osztrák neveléssel. (Élénk helyeslés bálfelől. Ellenmondás jobbfelől.) Nem is kell messze mennünk, t. ház, itt van a középiskolák számára kiadott német nyelvre vonatkozó rendelet. Hallottuk, hogy a minister ur a felügyelete és rendelkezése alatt álló iskolák­ban azt végre is fogja hajtani. A katholikus iskolákban tehát végre is hajtja azt. Az auto­nómia jogkörébe utalt felekezeti iskoláknak azon­ban azt fogja mondani, hogy vegyék figyelembe e rendelkezését, mint óhajtást, a mennyire lehet. Itt ismételten újra alkalmat szerez a minister ur a protestáns autonómiának annak bizonyítására, hogy igazi őre a nemzeti szabadságnak és nem­zeti culturáoak, őre annak a minister ur törek­véseivel szemben. (Élénk helyeslés bálfelől.) És ha ez volt a czél, hogy ez a rendelet a katholicismust Magyarországon népszerűtlenné tegye, akkor ezt a czélt a minister ur tökélete­sen és teljesen elérte. (ÉUnk helyeslés bálfelől.) És ha ezen czélzat nélkül történt ez, kétszeresen bűnös a t. minister ur, ha ily irányban kormá­nyoz, mert mi lesz az utóhatása annak, a mi ebből származik, ha az állami felügyelet alatt álló iskolákban a germanisatio tökéletesen érvé­nyesül, mig ellenben a felekezeti autonomicus iskolákban a hazafias és nemzeti liberális irányú nevelés fog eddigi utján tovább haladni? De ez, t. ház, megerősíti bennem a katholikus autonómia iránti törekvésnek teljes erejét. (Élénk Jielyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert a mennyire becsű-

Next

/
Thumbnails
Contents