Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

262. országos ülés májns 25-én, szombaton. 1889. 217 kaszt-szellem, az elfogultság vagy a rideg elzárkózottság rémképét látják. En pedig tisztán practicus indokból, az állam rossz pénzügyi szempontjából nem szavazom azt meg. A magyar állam sokkal szegényebb, semhogy ma még egy állami internátus felállítására gondolhatna. Sokkal inkább van szüksége a magyar államnak a népnevelés bajaiuak orvoslására gondolni, (Ugy van! büfétől.) Ezerte inkább van szüksége a néptanítók nyomorult fizetése javításáról és nyugdíjáról gondoskodni, kisdedóvodákat felállítani; sokkal inkább van szüksége egy lelenczház felállítását megvalósítani, mint egy állami internátust felállítani. (Igaz! Ugy van ! bálfelöl.) Az állam szegény hozzá, t. ház és ezért elvárom a t. túloldaltól, hogy miután ha mi kivan tünk valamit igazságügyi vagy eulturális szempontból, erre mindig azt mondták, hogy nincs pénz, most is kell, hogy azt mondják, hogy ily ezifraságra sincs pénz. (Helyeslés balfelöl.) A szegény embernek mindennapi kenyér kell. Ez tartja fenn életét, nem pedig a narancs és a czitrom felfújt, vagy a esokolade-krém. (Derültség balfelöl.) A magyar államnak szüksége van népiskolákra. Legyen tehát minden községben népiskola. Ez a fő. Ha a kormány felállítana egy gazdag internátust, akkor ugy fog kinézni a magyar állam, mint a szegény rongyos ember, a kinek az a passiója van, hogy rongyos ruhájának gomblyukában egy drága rózsát hordjon. (Ugy van! balfelöl.) Jól tudom, t. ház,hogy a Dániel-féle határozati javaslat miképen keletkezett, de mégis azt hiszem, correctül járok el és az ildömnak teszek kötelességszerű szolgálatot, ha azt, a mi a clubban történt, itt nem fejtegetem. (Helyeslés jobb felöl.) Ehhez, t. ház, jogom nincs, mert az, a mi bizalmas tanácskozás tárgyát képezte, a házban nem hozható fel. (Helyeslés jobbfelöl.) A beadott határozati javaslat, t. ház, bizonyára azon liberális főszakács konyhájából került ki, a kinek elve, hogy a kecske is jól lakjék, de a káposzta is megmaradjon. Reménylem és hiszem, hogy e határozati javaslatból sohasem lesz semmi és hogy a liberális elégedetlen kecskék jóllaknak, de a káposzta: az állam pénze megmarad. (Derültség balfelöl.) A mi a budapesti internátust illeti, ez, t. ház, nem oly fontos és életbe vágó, hogy e fölött nagyobb vitát kellene provocálni. (Ugy van! jobb felöl.) Sajnálom, hogy a házban ez előkerült, mert ha az az államnak egy krajczárjába sem kerül és ha annak költségeit a tanulmányi alap fedezi, e fölött nincs oKúnk jajgatni. (Ugy van! balfelöl.) A miért felszólaltam, t. ház, az, hogy egy határozati javaslatot nyújtsak be, a mely a középtanodák tantervére vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1887-—92. XII. KÖTET. Mindig panaszkodnak a t. házban és méltán, hogy mennyire túl van terhelve az ifjúság? E panaszok, t. ház, talán nem is annyira a tananyagok számában, mint inkább azon körülményben rejlik, hogy a tanárok szakmájukat túlságosan bőven adják elő. Annyi bizonyos, hogy van a mi tantervünkben egy tantárgy, a melynek kötelező voltát ebben az országban senki sem fogja nékem bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Értem, t. ház, a görög nyelvet. Ennek tanítása nem egyéb, mint egy hallatlan és felesleges utánzat azért, mert azt hiszszük, hogy nem állanánk tudományos nivaun, ha azt elNagynók. Ha csakugyan van túlterhelés — pedig van — ne taníttassuk a görög nyelvet, melynek hasznát senki sem látja, taníttassunk helyette akármit, fordítsuk azt az időt a test kiképzésére, katonai ismeretek vagy képzőművészeti ismeretek előadására, vagy bármi másra, csak töröljük el a görög nyelvet a kötelező tantárgyak sorából. Erre vonatkozik határozati javaslatom, melynek elfogadását kérem a t, háztól (Olvassa): „A. ház utasítja a közoktatási minister urat, hogy a ház közoktatási bizottságának és más szakférfiaknak meghallgatása után, tegye tanulmányozása tárgyává a görög nyelvnek, mint kötelező tárgynak agymnasiumban való megszüntetését. (Élénk helyeslés balfelöl.) Josipovich Géza: Visilmre! Visi Imre: T. ház! Igen rövid időreveszem igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Sajnálom, hogy részletesen nem nyilatkozhatom azon fejtegetésekre vonatkozólag, melyeket a t. függetlenségi párt vezérszónoka ma elmondott és melyeket oly magas szárnyalásnak és annyira a dolog mélyére hatóknak tartok, hogy valódi élvezet lenne nekem azokra tüzetesen kiterjeszkednem s az azokban felvetett eszméket, kivált sociálpolitikai tekintetben fejtegetésem tárgyávátennem. (Halljuk!) De részint egészségi állapotom, részint a ház kimerültségére való tekintetek nem engedik, hogy hosszasan szóljak. Csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Ha teljesen hozzájárulok a t. képviselő ur fejtegetéseinek azon bevezetéséhez, hogy igen kicsinyes alantos dolog volna, ha valaki az internátus általános kérdését s a felső neveléshez fűzött paedagogiai kérdéseket tisztán felekezeti szempontból Ítélné meg s ha igen alantos szempont volna, azt mondani, nem keli valamely internátus, nem kell a tervezett convictus, nem kell magasabb nevelő-intézet, csak azért, mert az ilyen vagy olyan felekezeté, a minthogy ilyeneket nem is mondott senki, viszont az is alantos szempont volna, ha lenézve a felekezeti kérdéseket, mint alantjárókat, tisztán a társadalmi elkülönzöttség theoriáiból néznők e kérdést 8 azt mondanók: nem kell magasabb rendszerű nevelés, csak azért, 38