Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

^|)g 252. országos ülés májns 25-én, szombaton. 1889. ténelmet, azzal én egyet nem érthetek. Én a magyar nemzet dicsőségét nem engedem. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tetszik ebbe is belenyugodni s mameluki nyakát ilyen igába hajtani, arról nem tehetek. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Gratulálok, ha a t. képviselő ur iskolájában is igy tanítják a magyar történelmet. László Mihály: Magyarországot sehol sem tanítják igy sem nálam, sem másutt. Thaly Kálmán: De tovább megyek.Leírja e tankönyv az újabb korban Magyarország kiegyezését Austriával 1867-ben — s erre figyelmet kérek, mert talán érdekes tárgy — olyaténképen, hogy Beustot ugyan megemlíti, de Deák Ferenczet nem, csak azért, mert magyar; továbbá leirja a berlini congressust s Boszniának az osztrák-magyar monarchiához való hozzácsatolását olyképen, liogy Andrássyt nem említi, csak azért, mert magyar. (Derültség jóbbfclől.) Ha önöknek ez tetszik, örvendek. Bossányi László: Nem tetszik ! Ne tessék többesben beszélni! Thaly Kálmán: Szólok én Bossányi urnak is, vagy kiveszem őt. Azt hiszem, hogy szomorú volna, ha ez minden magyar embernek arczába nem kergetné a vért. Nem kell annyira elfásulnunk, ilyen kicsiséget elhanyagolnunk nem szabad, mert nem kisebb ember irja ezt, mint Gindely, a kinek európai neve van s a kinek tankönyvét az összes osztrák középiskolákban tanítják németül, olaszul, ruthénül, sőt még lengyel nyelven is, mert hivatalosan le van fordítva. Megvallom, hogy a történethamisítás ellenében erősebb ellenszenvvel viseltetem, hogysem engem az ily dolgok ne echauffirozzanak. Ezt csak annak jellemzéséül akartam felhozni, hogy történeti oldalról milyen e munkának szelleme. Nem mondom, hogy e munkában mindenütt vakmerő hamisítások volnának, de az a néhány momentum, melyeket említettem, elég szellemének megismertetésére. Azt, hogy az egész munkának már tervezete is — s erre különösen felhívom a minister ur figyelmét —- a monarchia két állama közt fennálló közjogi állásába ütközik, abból is megítélhetjük, hogy e munkának egész statistikai, topográfiai, geográfiai része olyan módon van contemplálva, hogy az egész monarchia annyira egységesnek vétetik, mint akár Francziaország, vagy Spanyolország s hogy nincs elkülönözve pl. Magyarországnak hegy- vagy vízrendszere, hanem a Kárpátok mellett fel van sorolva az „innere Hochland és a tiroli hegyek s ezek mellett az erdélyi hegyek, a Tisza mellett fel van sorolva az Inn, Etsch, Arno s a Vág s mindezek ugy vannak összekeverve, mintha egy tökéletes egységhez tartoznának. Ugyanez áll az ipar és a kereskedelem ismertetésénél, itt is a két állam annyira egységesnek vétetik, hogy mind e rovatokban semmi különbség sincsen téve a magyar korona tartományai és az osztrák örökös tartományok között. A mi pedig magát a politikai beosztást illeti, az épen közjogilag nagy sérelem. Méltóztassék meghallgatni, hogy van a beosztás eszközölve: Topographie vonGustav Adolf Schimmer —mert ettől van a könyvnek e része irva sigy kezdődik: I. Erzherzogthum Niederösterreich. II. Erzherzogthum Oberösterreich. III. Herzogthum Salzburg. IV. Herzogthum Steiermark. V. Herzogthum Karatén. VI. Herzogthum Krain. VII. Küstenland. VIII. Gefürstete Grafschaft Tirol mit Vorarlberg. IX. Königreich Böhmen. X. Markgrafschaft Mähren. XI. Herzogthum. Schlesien. XII. Königreich Galizien und Lodomerien. XIII. Herzogthum Bukowina. XIV. Königreich Dalrnatien. XV. Königreich Ungarn. XVI. Freie Seehafenstadt Fiume und Gebiet. XVII. Königreich KroatienSlavonien, XVIII. Bosnien, die Herzegowina und das Limgebiet des Sandschaks Novíbasar. Szóval, Magyarország, Erdély, HorváTörszág és Fiume, mint Kronland van felsorolva Sziléziával, Morvaországgal, Alsó- és Felső Austriával együtt. 1886-ban nyomatott e könyv és érvényes Austria összes középiskoláiban. Igen szépen respectálják, t. ház, a magyar közjogot a mi drága testvéreink. (Ugyvan! balfelöl.) E könyvhöz 14 térkép van mellékelve ; ezek közt vannak történelmiek, a nyelvi viszonyokat feltüntetők, természetrajziak, stb. Ezeknél a tendentia az, hogy mig a szövegben az van mondva folyvást, Oesterreich, Oesterreich és Oesterreich, addig itt mindenütt azt állítja: üesterreichs Berge, Oesterreicks Flüsse, ugy, hogy a Tisza és Maros is Oesterreichs Flüsse. (Felkiáltások szélső balfdol: Tisza igen!) Ebből világos, t. ház, hogy a térképeken is az az elvuralkodó, hogy Magyarország Kronland s ezért azt mint Oesterreichisches Territóriumot osztja be. Igy tesz vele az Árpádok és az Anjouk korában és a későbbi korszakban is s csak a rómaiakra nézve tesz kivételt, mert ezeket még sem meri osztrákoknak mondani. Ezért a megfelelő térképet ekképen czímezi: Karte der röm. Provinzialeintheilung auf den Gebieten der österreichischen Länder". Szóval Magyarország Oesterreichhez tartozik még akkor is, mikor Magyarország legkevésbé volt az. Hogy pedig Magyarországot, mint külön országot ne kelljen feltüntetnie Nagy Lajos korában, azt mondja a megfelelő térkép felírásában: „Die Reiche der Habsburger, Wittelsbacher, Luxemburger und Angiovinen gegen das Ende des XIV. Jahrhunderts." Ezek, t. ház, meglehetősen tendentiosus dolgok. Tudom, hogy a magyar közoktatásügyi minister nem vizsgálhatja felül az osztrák hivata-