Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-244
244. orsíAgos ülés május 16-án, csütörtökön. 1881. 1b gáltatni, maga pedig megvizsgálni ugy sem tudja. Ezért a kereskedelem realitása igen nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy gazdaságunk fejlődjék, hogy közgazdaságunk előre menjen, mert a bizalom a czikkek valódisága és jóságában emeli legjobban a forgalmat ezen czikkekben, ellenben egynehányszori csalódás évekre hátráltatja ezt. Függ, t. ház, gazdasági terményeink ára nemcsak itt, hanem mindenütt attól is, vájjon közgazdaságunk egyes tényezői helyes arányban vannak-e, vagy nem. (Helyeslés jóbbfelől.) Mert csakis akkor, ha közgazdaságunk minden egyes tényezője helyes arányban van, lehet egy rationalis alapon fejlődő gazdaságot — már nemcsak a mezőgazdaságot értve, hanem az összes közgazdasági tényezőket — lehet egy rationalis jó közgazdaságot teremteni. Ezen helyes irány nálunk még nincs helyreállítva, mert hisz eddig egész egyoldalúan termeltünk, eddig az ország tisztán gabonatermelésre basirozta jövedelmét, eddig az iparra vajmi kevés pénz, vajmi kevés intelligentia fordíttatott. E részben most már változtak a viszonyok; de hogy e haladás még nem elegendő, abban minden közgazdasági iró és a ki közgazdaságunkkal foglalkozik, megegyezik, valamint abban is, hogy ezen haladásnak intensivebbnek kell lenni. (Helyeslés több oldalról.) Mindezen, az árakra befolyással biró tényezőket azért említettem fel, hogy kimutassam, mennyi különböző factorra kell tekintettel lenni részben a f kormány, részben gazdaközönségünknek, hogy közgazdasági állapotaimkon tehetségükhöz lendítsenek, mert csak együttes munkával érhetjük el a kivánt sikert. Az ipar tekintetében említtetett az 1881. XLIV. t.-ez., mely az industriának sok tekintetben oly előnyöket biztosít, a melyek mellett, ha nem tud létesülni, annak okát másban kell keiesnünk. (Helyeslés jobbóldalon.) Különösen egy iparágunk van, mely leginkább hátramaradt s amely csak most újabban indult némi fejlődésnek: ez a textil-ipar. Nem akarok statistikai adatokat felhozni, hisz azok mindnyájunk előtt ismeretesek, csak annyit említek fel, bogy a textil-iparban a behozatal meghaladja a 100 milliót s hogy kereskedelmi forgalmunk állandó passivitását tisztán arra kell visszavezetnünk, hogy a textil-iparban oly nagy mérvű behozatalunk, hogy 1884 tol a mai napig évenkint átlag 43 millióval haladja meg behozatalunk kivitelünket. Ez, t. ház, nem helyes, nem oly állapot, a mely nagy örömet kelthetne bennünk s e részben okvetlenül segítenünk is kell. Hogy eddig nem segítettünk, annak igen sokféle oka van, részben az is, hogy nagyon el volt terjedve nézet, hogy Magyarország csakis földmivelő ország, Magyarország jövedelmét csak a földmivelésből nyeri, maradjon tehát annál. Ezen elveket vallotta a magáéinak még nagy Széchényi István is, ki igen sok tekintetben éles levelezést folytatott Treforttal ezen dolgok felett. Trefort mindig hangoztatta még az 1848 előtti években is, hogy minden áron ipart kell teremtenünk, sőt még a védegyleteket is pártolta, a melyek ellen azután Széchenyi síkra szállt. Iparunk tekintetében, t. ház, már körülbelől 36 óta kezdődik az a mozgalom, azon nézetnek elterjedése, hogy textil-ipart kell teremtenünk s 36 óta a textil-iparban nagyobb előhaladást tenni még nem sikerült; sikerült egyes gyáraknak fentartása. Ily gyárak például a gácsi, a pozsonyi, a brassói stb. Van iSíémet-Prónán is egy gyár, de nagyobb része ezen gyáraknak, sőt* talán anémetprónait kivéve, mind a hadsereg részére szükségelt posztót gyártja. Tehát itt is állami közbenjárás folytán ezen gyárakat még az ismeretes törvényben nyújtott kedvezményeken felül kellett előnyökben részesíteni. Tovább azonban a gyártásban ezek sem mennek, hanem meggyártják azt és annyit, a mennyire biztos vevőjük van, tovább e téren nem mennek. De itt szükséges mást constatálni, mint azt, hogy e házban is — ha jól Ítélem meg — idegen posztóba vagyunk öltözködve. Részemről csakis báró Kemény Gábor, volt kereskedelemügyi minister Nagyományos sárga kabátjára emlékszem, mely csakugyan erdélyi ipar volt. Ezen textil-industria életbeléptetésénél azonban maga a kormány, mint az eddigi körülmények is mutatják, oly sokat nem tehet, mert a mi tehető volt, eddig is megtett és azon hitben vagyok, hogy ezentúl még fokozottabb mértékben is meg fogja tenni. Azonban igazságtalan még sem lehet a kormány, mert igazságtalanság volna egyik iparágat túlságosan protegálni, a másikat pedig eleji eni vagy pedig sokkal kisebb mértékben kedvezményben részesíteni. Ezen iparág létesítése csakis a kormány és a nagyközönség közös működése útján lehetséges. Egyes vidékeken ezen iparág oly módon volna létesíthető, ha a fogyasztást biztosítanék neki, nem pedig, hogy a termelést mozdítjuk elő, mert posztógyár van elég Austriában és az egész világon, de a fogyasztó közönség nem fordul azon hazai gyárakhoz, melyek ezt gyártanák, részint kényelem szempontjából, részint azért, mert megpróbálták a védegyleteket és csalódtak ezekben, vették drága pénzen azon rossz iparczikkeket, melyet hazai czég alatt árult a kereskedő, mígnem később reá jöttek, hogy csalásnak lettek áldozatai s hazafias tettök hiába való, mert idegen gyártmányt vásároltak hazai czím alatt. De ha akkor azon védegyleteket rationalisabb alapon létesítették volna, például azon az
