Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-251

251. orsíiigos ftíés május 24-en, pénteken. 1889. 201 a többség soraiban megindult (Halljuk!) és ezen intézet katholikus felekezeti jellege ellen oly merev állást foglal el. (Halljuk!) B. Kaas I?or: Dehogy merev! Már beadták a derekukat! Visi Imre; Honnan ismeri ezt a mozgalmat? Hock János: Ugy látszik, t. ház, a liberalismus eszméje nagyon tág határok között mozog és ezt az eszmét sokan nagyon furcsán értelmezik. Én magam is liberálisnak tartom magamat, t. ház, csakhogy a liberalismushoz eszmei tartalmat kötök. A liberalismus alatt azon társadalmi és politikai irányzatot értem, mely a század nemes, szép, emeikedett eszméit, igazi haladását az állami és társadalmi szerkezetbe beleilleszteni törekszik. A liberalismus tehát nem czél, csak eszköz, a nemzeti és állami politika irányzata, mely a szebb, a jobb és az igazabb eszméje után törekszik. Ezeken az eszméken alapszik a haladás, alapszik a szabadság fogalma. De a szabadság eszméje nem különálló valami, nem részekre bontható eszme, hanem magában foglal minden jogos igényt, ugy a külső rend érdekeit, mint az egyén jogait és a lelkiismeret szabadságát. Azért, a ki a vallást, a lelkiismeret meggyőződését ellentétbe iparkodik helyezni a liberalismussal, az csak hazug jelszó gyanánt használja ezt a liberalisinust s az ő álláspontja olyan, mint a satyroké, a kik egy szájból hideget is, meleget is fújtak (Derültség) és az ily álláspont a legtíírhetetlenebb zsarnokság. A liberalismus a türelem, a liberalismus a meggyőződés respeetálása. De a türelem nem lehet egyoldalú; nem lehet jogokat követelni a magam részére, de megtagadni a jogokat mástól, mert akkor a türelem intolarentia és a legtíírhetetlenebb despotismus. (Helyeslés és tetszés balfelől.) T. ház! En szivembői óhajtom, hogy minden felekezet tanügyi intézményei a hazában eljuthas sanak a fejlődés zenithjére. Ez nem vallási kérdés, ez a magyar cultura kérdése. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Mert a felekezetek utjai lehetnek különbözők, de czéijuk csak egy lehet: felemelni az emberiséget a cultura magaslatára, törekedni a világosság felé, magasabb regiókba és fényesebb csillagok felé, a hol az örök igazság, a hol az Isten lakozik. (Helyeslés és tetszés balfelől.) De, t. ház, ha én más felekezetek oktatásügyének jogosultságát, szabadságát, calturmissióját elismerem, legkevesebb, a mit megkövetelhetek, az, hogy saját egyházam cnlturhivatását, saját egyházam oktatásügyének szabadságát és jogosultságát senki ne difficultálja. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nyilt titok, t. ház, hogy magában a többségkebelében indult meg egy mozgalom, (Halljuk,! Halljuk!) a mely ezen intézet katholikus jellege ellen legelőször emelt kifogást és ekként a kathoKÉPVH. NAPLÓ. 1887 —92. XII. KÖTET, likus oktatás ügyének érdekeit is difncultálta. Csak egyet csodálok, t. ház, azt, hogy akkor, midőn a 25. §-nál nemzeti érdekek voltak sértve, nem volt oly éles az ellentét, mint akkor, midőn a felekezeti érzékenység húrját pengették meg. Mit bizonyít ez, t. ház ? Azt, hogy bármint tagadjuk, nálunk is létezik az intolerantia, csak hogy létezik társadalmi és click érdekek cotteriájában. (Helyeslés és tetszés balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Engem ezen irányzatra, t. ház, nem fog rá vezetni még a példa sem. Hiszen ha szabad hivatkoznom elfogulatlanságomra, épen magam voltam az, a ki a közoktatásügyi bizottságban sürgettem, hogy a felekezeti és a községi iskolák nyugdíjügyét az állam rendezze, vegye kezeibe. Nem kérdeztem, honnan veszi a pénzt, minő forrásokból meríti. Kell venni a pénzt, mert a jó tanár fogja tenni a jó iskolát és az iskolák színvonalának emelését csak a tanári állás társadalmi tekintélyének emelésével érhetjük el. Megtettem ezen indítványt azért, mert szerintem valamint a templomok természetes segédei az iskoláknak, ugy az iskolák sem foglalhatnak el ellenséges állást a templomok culturhivatásával szemben. Ha a tanárok tekintélyének emelésével fog prosperálni az iskolaügy, ennek emelésével ismét a vallásos érzület élénkülése és izmosodása fog járni. Végül kijelentem, t. ház, hogy általában paodagogiai szempontbólsemmiféle internátust nem helyeslek, de a jelenlegi iuternatusnak democraticus vagy liberális szempontból ellensége lenni nem tudok. T. ház! Schwarcz Gyula t. képviselőtársam tegnap hennán Ottó t. képviselőtársammal összeházasított (Derültség) és megtámadta némileg az én ultramontan irányomat. Az a fényes nászbeszéd, melylyel eljegyzésünket kisérte és amely hogy az ő szavaival éljek, a „concentricus gyüríízetü" eszmék tárháza volt, (Derültség) engem olyan mélyen nem indított meg, hogy a személyes kérdésben való felszólalásnak szükségét rögtön fenforogni láttam volna. De miután politikai magatartásomat, népoktatási principiumaim irányát támadta meg, azt hiszem, tartozom saját meggyőződésem iránt annyi tisztelettel, hogy ellenvetéseire a választ megadjam. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur czáfolatának pointje az volt, hogy elnevezett engem ultramontannak. Első eset, t. ház, hogy politikai magatartásomat a nyilvánosság szine előtt ilyen jelzővel illetik. Hogy mily tartalma és mily komoly alapja volt e vádnak, elég utalnom arra, hogy ugyanazon alkalommal ílerman Ottó t. képviselőtársamat is azzal gyanúsította, hogy az én uiíramontan velleitásaimat támogatta. Már pedig inkább elhiszem, hogy Herman Ottó t. képviselőtársam az én kezemet csakugyan megkéri, mintsem azt, hogy az ő radicalis politikai irányzata ultramontan irány26