Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-251

ääl. országos Ülés május 24-én, pénteken. 188d. 199 első sorban ép emberekre van szüksége, csak azután tudósokra és doktorokra. (Igaz! ügy van! balfelől.) Francziaországban, t. ház, hol a közép­tanodák többnyire internatusok, egész vonalra kiterjedő harcz indult meg az internátus intéz­ménye ellen. Olyan szakférfiak részéről, mint Miebel Breat, Victor de Lapsade vagy hogy el­fogultnak ne mondjanak, mint Renan, van Jules Rocharda hires orvos, az internatusi rendszert teszi felelőssé Francziaország testi, erkölcsi s némileg szellemi sülyedéseért. Az a szigorú inté­zeti fegyelem, mely a gyermeket a legkisebb rendetlenségért a játéktól, a szabad mozgástól vonja el, valóságos merénylet a gyermekek egész­sége ellen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső bal­felöl.) De nemcsak a testi nevelés szempontjából tartom károsnak az internátust, hanem főképen paedagogiai, moralitási és társadalmi szempontok­ból. Paedagogiai szempontokból károsnak tartom azért, mert az internatusok csak tanítanak, de tulaj donképen soha nem nevelnek. Megengedem, hogy a tanítást teljes mértékben nyújthatják a növendéknek, de azt a nevelést, mely a gyermek­ben az önálló jellemet, az önérzetes charactert engedi kifejlődni, azokat a gyöngédebb érzelme­ket, melyek a gyermeket phylantrop hajlamú fér­fiúvá teszik, az internátus nem nyújtja, azt csak a családi élet közvetlen befolyása, csak a házi tűz­hely erényeinek szemlélete nyújthatja a gyermek­nek. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélső bal­felől.) Erkölcsi szempontból nem akarok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, csupán felemlítem, hogy az internatusok a serdülőfélben levő gyer­mekeket közös lakosztályaiknál, különösen pedig közös hálóhelyiségeiknél fogva egy névtelen bűnre szokták csábítani, mely a gyermeket a fejlődés korában testileg és lelkileg megrontja és a mely­től az internatusban lévő gyermeket megóvni még a legszigorúbb felügyelet mellett is lehetetlen. (Igaz! Úgy van! bal és szélső balfelől.) Az a szigorú felügyelet pedig, melylyel a gyermekeket lépten­nyomon kisérik, elfojtja a gyermekben az önálló­ságot, nem engedi kifejlődni a jellemszilárdságot, (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az a nevelés, t. ház, melyet az internátus az által nyújt, hogy mindent a külső rend érdekeinek vet alá, még a gyermek speciális hajlamait is, az a nevelés többé már nem erkölcsi, hanem rendőrpolitikai alapokon nyugszik. (Helyeslés balfelől.) De társadalmi szempontból is hátrányos, t. ház, az internátus. Mert a gyermeket kiszakítja a csa­ládból, száműzi a társadalomból s ekként lerom bolja benne a nemes érzelmeket, a család iránti ragaszkodást, sőt sokszor a családalapítás iránti vágyát és hajlamát. Rövid vonásokban ezek azok a főérvek, t. ház, melyek engem általában az inter­nátus ellenségévé tesznek, (Élénk helyeslés balfelől.) A jelen esetben azt hiszem a Rudolfinomügye ~ bár még elkeresztelve ezen intézmény nincsen — oly bevégzett tény, melyet nem általános elvi szempontok után kell megbírálni, hanem azt a kérdést kell tisztázni, hogy ezen internátus con­cret ügye, mennyiben és mily mértékben kifogá­solható. A nemzeti nevelés szempontja, mely a mi­nister urat ezen internátus felállításánál vezette s a melyet Dániel t. képviselőtársam lehetőleg elő­nyösen kizsákmányolt, semmi esetre sem kifogásol­ható. Tény az, hogy nálunk még eddig oly nevelő intézet, a mely a külföld hasonló intézeteivel con­currálhatott volna, nem létezett. Thaly Kálmán: Hát a Lähne-féle intézet! (Derültség.) Hock János : Vannak szülők, t. ház, kik részint exclusiv hajlamból, részint társadalmi elő­ítélet folytán gyermekeiket nyilvános iskolákba járatni nem akarják, vagy a kik a nevelés gond­jait el akarván magukról hárítani, gyermekeiket inkább egy intézet felügyeletére bizzák. Az ily szülők eddig a külföldi intézeteket voltak kény­telenek fölkeresni, most azonban ezen intézet megalapítása által a nemzeti nevelés szempontja az ily internátus részére is biztosítva lesz. Az a kérdés azonban, hogy ez az előny önmagában véve megérdemli-e, hogy tanügyi kormányunk ily speciális ezélú intézetnek felállításával foglalkoz­zék? Az a kérdés, vájjon nincs-e a tanügyi téren sürgősebb teendőnk, nincsenek-e fontosabb igé­nyeink, melyek sokkal általánosabb érdekeket érintenek és a melyek sürgősebb intézkedést kö­vetelnek, mint épen ezen internátus felállítása, mely tervezve van? Ha arról volna szó, hogy az állam a saját vagyonából állami befektetést, vagy beruházást fog tenni ezen internatm érdekében, vagy bárminő népnevelési intézménytől vonna el e czélra valamit, első sorban én lennék az, ti ki ezen internátus eszméje ellen tiltakoznám. De a mint hallottam, ugy a határozati javaslat előadója, vala­mint a minister úrtól itt tényleg új befektetésről, vagy újabb pénzáklozatokról szó niucsen s az inté­zet felállítása akként van tervezve, hogy az ön­magát fizesse ki, hogy az állam minden risico nélkül állíthasson föl egy oly intézetet, mely a külföld hasonló intézeteivel concurrálni képes legyen. Ha némely alapítványokat a t. minister ur e czélra fel is használ, ez csak előlegezett kölcsön, melyet az intézet később megtéríteni tartozik. Ilyen kö­rülmények között, megvallom, engem pénzügyi szempontok nem akadályoznak, hogy az internátus mellett nyilatkozzam. (Helyeslés a jobb- és a bal­oldalon.) De említették itt a vita folyamában a demo­craticus szempontot is, melyet jelentőségének meg­felelő mértékben méltattak is. Én megvallom, nem tudom megsértve látni a demoeratia eszméjét

Next

/
Thumbnails
Contents