Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-251
ääl. országos Ülés május 24-én, pénteken. 188d. 199 első sorban ép emberekre van szüksége, csak azután tudósokra és doktorokra. (Igaz! ügy van! balfelől.) Francziaországban, t. ház, hol a középtanodák többnyire internatusok, egész vonalra kiterjedő harcz indult meg az internátus intézménye ellen. Olyan szakférfiak részéről, mint Miebel Breat, Victor de Lapsade vagy hogy elfogultnak ne mondjanak, mint Renan, van Jules Rocharda hires orvos, az internatusi rendszert teszi felelőssé Francziaország testi, erkölcsi s némileg szellemi sülyedéseért. Az a szigorú intézeti fegyelem, mely a gyermeket a legkisebb rendetlenségért a játéktól, a szabad mozgástól vonja el, valóságos merénylet a gyermekek egészsége ellen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső balfelöl.) De nemcsak a testi nevelés szempontjából tartom károsnak az internátust, hanem főképen paedagogiai, moralitási és társadalmi szempontokból. Paedagogiai szempontokból károsnak tartom azért, mert az internatusok csak tanítanak, de tulaj donképen soha nem nevelnek. Megengedem, hogy a tanítást teljes mértékben nyújthatják a növendéknek, de azt a nevelést, mely a gyermekben az önálló jellemet, az önérzetes charactert engedi kifejlődni, azokat a gyöngédebb érzelmeket, melyek a gyermeket phylantrop hajlamú férfiúvá teszik, az internátus nem nyújtja, azt csak a családi élet közvetlen befolyása, csak a házi tűzhely erényeinek szemlélete nyújthatja a gyermeknek. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélső balfelől.) Erkölcsi szempontból nem akarok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, csupán felemlítem, hogy az internatusok a serdülőfélben levő gyermekeket közös lakosztályaiknál, különösen pedig közös hálóhelyiségeiknél fogva egy névtelen bűnre szokták csábítani, mely a gyermeket a fejlődés korában testileg és lelkileg megrontja és a melytől az internatusban lévő gyermeket megóvni még a legszigorúbb felügyelet mellett is lehetetlen. (Igaz! Úgy van! bal és szélső balfelől.) Az a szigorú felügyelet pedig, melylyel a gyermekeket léptennyomon kisérik, elfojtja a gyermekben az önállóságot, nem engedi kifejlődni a jellemszilárdságot, (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az a nevelés, t. ház, melyet az internátus az által nyújt, hogy mindent a külső rend érdekeinek vet alá, még a gyermek speciális hajlamait is, az a nevelés többé már nem erkölcsi, hanem rendőrpolitikai alapokon nyugszik. (Helyeslés balfelől.) De társadalmi szempontból is hátrányos, t. ház, az internátus. Mert a gyermeket kiszakítja a családból, száműzi a társadalomból s ekként lerom bolja benne a nemes érzelmeket, a család iránti ragaszkodást, sőt sokszor a családalapítás iránti vágyát és hajlamát. Rövid vonásokban ezek azok a főérvek, t. ház, melyek engem általában az internátus ellenségévé tesznek, (Élénk helyeslés balfelől.) A jelen esetben azt hiszem a Rudolfinomügye ~ bár még elkeresztelve ezen intézmény nincsen — oly bevégzett tény, melyet nem általános elvi szempontok után kell megbírálni, hanem azt a kérdést kell tisztázni, hogy ezen internátus concret ügye, mennyiben és mily mértékben kifogásolható. A nemzeti nevelés szempontja, mely a minister urat ezen internátus felállításánál vezette s a melyet Dániel t. képviselőtársam lehetőleg előnyösen kizsákmányolt, semmi esetre sem kifogásolható. Tény az, hogy nálunk még eddig oly nevelő intézet, a mely a külföld hasonló intézeteivel concurrálhatott volna, nem létezett. Thaly Kálmán: Hát a Lähne-féle intézet! (Derültség.) Hock János : Vannak szülők, t. ház, kik részint exclusiv hajlamból, részint társadalmi előítélet folytán gyermekeiket nyilvános iskolákba járatni nem akarják, vagy a kik a nevelés gondjait el akarván magukról hárítani, gyermekeiket inkább egy intézet felügyeletére bizzák. Az ily szülők eddig a külföldi intézeteket voltak kénytelenek fölkeresni, most azonban ezen intézet megalapítása által a nemzeti nevelés szempontja az ily internátus részére is biztosítva lesz. Az a kérdés azonban, hogy ez az előny önmagában véve megérdemli-e, hogy tanügyi kormányunk ily speciális ezélú intézetnek felállításával foglalkozzék? Az a kérdés, vájjon nincs-e a tanügyi téren sürgősebb teendőnk, nincsenek-e fontosabb igényeink, melyek sokkal általánosabb érdekeket érintenek és a melyek sürgősebb intézkedést követelnek, mint épen ezen internátus felállítása, mely tervezve van? Ha arról volna szó, hogy az állam a saját vagyonából állami befektetést, vagy beruházást fog tenni ezen internatm érdekében, vagy bárminő népnevelési intézménytől vonna el e czélra valamit, első sorban én lennék az, ti ki ezen internátus eszméje ellen tiltakoznám. De a mint hallottam, ugy a határozati javaslat előadója, valamint a minister úrtól itt tényleg új befektetésről, vagy újabb pénzáklozatokról szó niucsen s az intézet felállítása akként van tervezve, hogy az önmagát fizesse ki, hogy az állam minden risico nélkül állíthasson föl egy oly intézetet, mely a külföld hasonló intézeteivel concurrálni képes legyen. Ha némely alapítványokat a t. minister ur e czélra fel is használ, ez csak előlegezett kölcsön, melyet az intézet később megtéríteni tartozik. Ilyen körülmények között, megvallom, engem pénzügyi szempontok nem akadályoznak, hogy az internátus mellett nyilatkozzam. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De említették itt a vita folyamában a democraticus szempontot is, melyet jelentőségének megfelelő mértékben méltattak is. Én megvallom, nem tudom megsértve látni a demoeratia eszméjét
