Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-251

198 2ÍSÍ. országos ülés május 24-én, pénteken. Í889. alkalmával több izben — elismerem — derekasan megezibáltatott a t. ellenzék részéről .... Thaly Kálmán: Érdeme szerint! (Sálijuk! Halljuk!) Gróf Csáky Albin, vallás- ős közoktatásügyi minister: .... s minthogy nekem akkor két ízben volt szerencsém szólani és nézetemet ezen rendeletre vonatkozólag előadni: megvallom, azon reményben voltam, hogy ez a kérdés ez alkalommal a közoktatási tárcza költségvetésének részletes tárgyalása alkalmával szellőztetni már nem fog. (Zaj Mozgás balfelöl. Felkiátások: Szoba jön az még máskor is! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elismerem, t, ház, hogy csalatkoztam s egy illusióval kevesebbem van. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) De hát a t. képviselő ur is csalódott s igy ő is vesztett egy illusiót, mert előre is biztosíthatom, hogy akkor elfoglalt álláspontomat el nem Nagyhatom s attól ma sem térek el. (Zajos helyeslés jóbbfelöl. Mozgás és zaj a baloldalon.) Báró Kaas Ivor: A' nemzet előtt a ministernek is meg kell hajolni! (Ugyvan! balfelöl. Halljuk ! jobbfelöl.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Ha megengedi a t. ház, a szokott módon igen röviden meg is fogom mondani, hogy miért nem Nagyhatom el álláspontomat, még pedig ugyanazon okoskodás nyomán, a melyen az előttem szólott igen t. képviselő ur maga is haladt. (Halljuk! Halljuk!) A. t. képviselő ur első sorban felemlítette, hogy a német nyelv tanítása érdekében kibocsátott rendeletem a túlterhelést még inkább fogja fokozni, hogy tehát már e szempontból sem volna szabadé rendelkezést fentartani. Én e tekintetben hivatkozhatom azon jelentésekre, melyeket időközben a tankerületi főigazgatóktól kaptam s mondhatom, hogy ezen, általam kibocsátott s annyira ineriminált rendelet végrehajtása és foganatosítása alig idéz elő valami változást a tantervben és alig emeli valamivel is a túlterhelést. (Helyeslés jóbbfelöl. Zajos ellenmondások balfelöl.) Ismétlem, hogv a túlterhelést emelni épen nem fogja, változást pedig alig idéz elő. (Helyeslés jobbfelöl.) A. t. képviselő ur azt mondja, hogy az én rendeletem ellenkezik a törvénynyel, de a t. képviselő ur ezt nem bizonyította be; (Ellenmondások balfelöl) holott én határozottan hivatkoztam a törvényre, a melyben benn van, hogy a középiskolák rendes tantárgyai közé a német nyelv is felveendő. (Igaz-! ügy tan! jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Be nem tannyelvül!) Két ízben fejtettem már ki azt, t. ház, hogy ezt a törvény csak ugy érthette, hogy a német nyelvet jól tanítsák és jól meg is tanulják (Ugy van! jobbfelöl) és a kibocsátott rendeletnek sincsen más czélja és feladata, mint az, hogy ezen két czél eléressék. (Élénk helyeslés jóbbfelöl. Mozgás a baloldalon.) A t. képviselő ur ellentétet keresett azon readeletek és utasítások között, melyek hivatalbeli elődöm által adattak ki és azok között, melyek általam ezen ügyben kibocsáttattak. (Halljuk! Halljuk!) Figyelemmel hallgattam a t. képviselő ur előadását és fejtegetését, de megvallom, hogy azok nyomán még inkább megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy e két rendbeli utasítás között semmiféle különbség és eltérés nincsen. (Ellenmondások balfelöl.) Nincs különbség a lényegben és érdemben, hanem van a hangban, mert az én utasításom sokkal erélyesebb hangú és irányú, mint amazok, azon egyszerű oknál fogva, mivel az előbbi rendelkezéseknek kellő foganatjuk nem volt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Különbség az általam és az előttem kibocsátott rendeletek között, hivatkozhatom arra, hogy annak bekezdésében utalás van nemcsak a hivatali elődöm által 1884-ben 1.542 elnöki sz. a. kibocsátott körrendeletre; hanem hivatkozás van arra is, hogy .... „mely czélból a tantervek és utasítások azon követelményei stb. most is teljesítendők". E szerint tehát rendeletem világosan összefüggésben áll a másikkal. (Ugy van! jóbbfelöl.) És végül a t. képviselő ur azt mondja, hogy hivatalbeli elődöm az ő rendelkezéseinek hatályát apasztotta, leszállította az által, hogy a helyi viszonyokhoz mérten kivánta azt alkalmaztatni, megNagyván az illető tantestületeknek, illetőleg főigazgatóknak, hogy csak annyiban alkalmazzák az ő rendelkezéseit, a mennyiben azok a helyi viszonyok szerint alkalmazhatók is. Már, t. képviselő ur, e tekintetben is az én rendelkezésem hivatalbeli elődöm rendelkezésével tökéletesen és teljesen megegyezik. Ha méltóztatott figyelemmel olvasni ezen rendeletet, annak a végén ugyanazon passus foglaltatik, mint az előbbi rendelkezésekben „megbízatván az illető főigazgató, hogy miután a viszonyok különfélék az ország különféle helyein, természetesen e helyi viszonyokhoz kell alkalmazni ezen rendelkezést is és egyúttal utasíttatván a főigazgató, hogy ezen a helyi viszonyokhoz tett változtatásról hozzám jelentést tegyen". (Helyeslés jobbfelöl.) Azt a közlést, nem akarom mondani, gyanúsítást, hogy ez egy örökség, a melyet hivatalbeli elődömtől vettem volna át, olyformán, miszerint ő nem érezte magát hivatottnak más helyről jött ilyen kívánságnak megfelelni, én pedig erre kész lettem volna, kénytelen vagyok egyszerűen visszautasítani, azon egyszerű kijelentéssel, hogy ennek absolute semmiféle alapja nincs. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal és szélső balon.) Én a t. házban, a véderőtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával egyenesen kijelentettem és megmagyaráztam, hogy mikép támadt bennem az elhatározás arra, hogy én ezt a rendeletet ki-