Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-251
251. országol ttlég msji fog történni e tekintetben, azt ma még- nem lehet tudni. (Halljuk ! Halljuk !) Eddig azonban a magyar jogtörténelmet tényleg két rendes tanár tanította, e tantárgy azonban az európai jogtörténelemmel egy közös tanszék által van képviselve és én azt hiszem, hogy ép a magyar jogtörténelem helyes művelése szempontjából nem volna czélszerű a magyar jog fejlődését és a magyar jogtörténelmet teljesen különválasztani az európai jogtörténettől. (Ellenmondás balfelöl.) A mi a t. képviselő urnak a tankönyvekre vonatkozó megjegyzését illeti, azokra részletesen reflectálni nem akarok s csak azt kívánom megjegyezni, hogy sehol a világon, a felső oktatás fokán, az egyetemeken a tankönyvek iránti intézkedés hivatalos gondoskodás tárgyát nem képezi, mert a felsőbb oktatásban mindenütt az előadások képezik a tanulmány tiüajdonképeni alapját. Azt hiszem tehát, hogy helytelen eljárás volna, ha az egyetemi tanszabadság mellett a kormány az egyetemi tankönyvek felett censurát gyakorolna, vagy tankönyveket irna elő. (Helyeslés jobbftiöl.) A mi Herman Ottó t. képviselő urnak tegnap egyenesen hozzám intézett replicáját illeti, előreboesátva, hogy én, mint mindig, ngy tegnap is élvezettel hallgattam a t. képviselő ur fejtegetéseit, meg kell jegyeznem, hogy én tőle magyarázatot arra nézve, hogy mi a magyar nemzeti genius, nem kértem, valamint arra sem kértem, hogy a magyar geniust coneret alakban állítsa elém. (ügy van! jobbfelöl.) A felszólítás, a mely tegnapi beszédemben foglaltatik, az volt, hogy ne méltóztassék általánosságban vádaskodni az egyes képviselő uraknak — mert ezt egyesek tették, nem pedig az egész t. ellenzék — hanem méltóztassék conerete megjelölni, hogy minő törvényalkotásoknál, minő culturalis intézményeknél, minő fontosabb administrativ intézkedéseknél lett a magyar nemzeti genius követelménye figyelmen kivül Nagyva? Erre a t. képviselő ur azzal felelt, hogy igen érdekes fejtegetésekbe bocsátkozott, a szépirodalmi styl magyarsága és a nyelv tisztasága felett, valamint megjelölt némely helytelenül választott műszavakat és végül panaszkodott a fordítások sokasága felett. Erre nézve köztünk semminemű nézeteltérés nincs. Tegnapi beszédemben hangsúlyoztam, hogy miután nekünk aránying rövid idő alatt rohamos munkával kellett irodalmunkban óriási hézagokat pótolni, e mellett kikerülhetetlenné vált, hogy külföldről sokat ne recipiáljunk és hogy tudományos irodalmunkba bizonyos idegenszerűségek ne csúszszanak be. Ujabban azonban irodalmunk megerősödvén, ma azon a ponton vagyunk, hogy nem szükséges többé abba új meg új elemeket beoltani, hanem most már a saját hajtásaiból növekszik és gyarapodik. (Helyeslés jobbfelöl.) E jótékony és egészséges visszahatás mutatkozik egész irodalmi életünkben Sí-én, pénteken. 1889. |g| és a kormány mindenkor igyekszik azt előmozdítani és arra figyelemmel lenni. (Helyeslés jobbfelöL) Legyen szabad utalnom arra, hogy a tankönyvek bírálatánál ép a műszavak helyes megválasztása és a nyelv tisztasága igen fontos és elsőrendű bírálati szempontot képez, mely soha figyelmen kivül nem Nagyatik és hogy e szempontból sok tankönyv reprobáltatottvagy átdolgozásra bocsájtatott. (Helyeslés jobbfelöl.) A jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetésben a kormány tetemesen felemelte a magyar tudományos akadémia dotatióját; már pedig ennek elsőiangá feladata a nyelvnek az eredeti történeti alapokon való fejlődéséről gondoskodni és utalok arra, hogy ép legújabban a nyelvtörténeti szótár kiadásával az akadémia ez ügynek jelentékeny szolgálatokat tett. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha tehát a t. képviselő ur ezzel akarta formulázni az első coneret vádat a kormány culturpolitikájának nemzetellenes iránya ellen, megvallom, e vád nem eléggé alapos. (Helyeslés jobbfelöl.) Egyébiránt azt hiszem, a i képviselő urnak e felszólalásából a mi culturalis és tanügyünk jelentékeny hasznot húzhatna, ha a t. képviselő ur elhat'rozná magát arra, hogy természettudományi irodalmunkat egy tankönyvvel gyarapítsa. Készséggel elismerem, hogy abból nemcsak ismeretet és tudományt, de mindenesetre magyar stylt is lehetne sokaknak tanulniok. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! Minthogy a vita még nincs bezárva, méltóztassék megengedni, hogy az államtitkár ur felszólalásának csak egy pontjára reflectálhassak röviden. (Halljuk! Halljuk!) Szóba méltóztitott a t. államtitkár ur hozni az akadémiát és azt, hogy az akadémia dotatiója felemeltetett. Én arról nem tudok semmit, hogy felemeltetett volna. Az akadémia, mint ilyen, nem is kap dotatiót az államtól. Kap ilyen dotatiót a történelmi bizottság történelmi műemlékek kiadására stb.; de ezt arra ruházhatja az országgyűlés, a kire akarja, ezt teheti maga a minister ur is, például a történelmi társulatok s ezzel rokon társulatok kapnak dotatiót. Az akadémia meg akarván tartani a maga függetlenségét, nem akarván királyi akadémiává lenni, hanem a nemzet akadémiája akarván maradni, subventióért, mint ilyen, a maga egészében — énugy tudom — nem is folyamodott, nem is kap, hanem kap — és talán erre hivatkozott a t. államtitkár ur — bizonyos 8 ezer forintot, a melyet Benedek Elek képviselő ur felhányt, megpanaszolt. Ez nem subventio. Az akadémiának tudvalevőleg adómentessége van a maga alaptőkéjére, sőt királyi leirattal adómentessége volt bérházára is, azonban ezt a királyi határozatot a kormány a múlt évben nem respectálta, mert rácsapott 11,500 forintnyi házbéradót az akadémia bérházára. Volt szerencsém ezt annak
