Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-251

251. országos ülés május 24-én, pénteken. 1889. 179 ban, hogy miféle bornirt tankönyv van egy-kettő ebben az országban. Herman Ottó t. képviselőtársam előadta, hogy ő éveken keresztül hivatásának érezte kutatni az okokat, hogyan van az, akiknek van tudományszomjuk, a kiknek van vágyuk tanulni, szeretnek is tanulni, bizonyos tudományszaktól mégis annyira irtóznak, hogy az első oldalak elolvasása után iszonyú undor fogja el őket. Hát, t. képviselőház, a m. kir. tudós egyetemnek tudós tanárai között ismerek én egy professor urat, a kinek van egy tankönyve, t. képviselőház, tanítja persze ő maga, (Derültség balfelől) mert oly okos tanár más nem akad, a ki ezt tanítani tudná. (Derültség bálfelöl) E tankönyvnek ezime a következő: „A Jog- és állambölcsészet alaptanai. Irta Pulszky Ágost." (Derültségbalfelől.) Én nem tudom, hogy Pulszky Ágost t. képviselő úrral ugyanegy-e Pulszky Ágost professor is. (Derültség balfelől.) E könyvnek az ára 3 frt. (Derültség.) Épen annyi, mint a Bolond Istók félévi előfizetési díja. (Élénk derültség balfelől.) T. . képviselőház! Ha e könyv nem tankönyv, volna, nem tankönyv, hanem egy tudós könyv, vagy egy tudós felolvasás, vagy egy tudós értekezés a „Budapesti Szemlében", a hol hasonlók szoktak megjelenni, hát akkor nem szólnék hozzá semmit, de ez, t. képviselőház, tankönyv a kezdő jogászok számára; tankönyv, a melynek ha definitióját a vizsgálandó jogász nem tudja, hát megbukik. Nos, t. képviselőház, a magyar ifjúság agyvelejének érdekében (Derültség balfelől) és józan eszének kifejlődhetése érdekében kell, hogy bemutassam ezen tankönyvet a in. kir. vallás- és közoktatásügyi minister urnak. Nem akarom bővebb fejtegetés tárgyává tenni, mert hiszen ha hosszas felolvasást tartanék abból, ugy járna tőle a ház, mint „Ördög Róbert" ben a temetőből szedett zöld galytól a színpadon működők, elaltatni pedig a t. házat én nem akarom, de kötelességem ezen tankönyvből egy-két dolgot felolvasni. } Halljuk!) Felhívom a t. cultusminister urat, felhívom az államtitkár urat, felhívom a t. képviselőháznak itt jelenlevő t. tagjait, tudós academieusokat, tudós jogászokat, akárkit e házban — hiszen végzett jogászok vannak itten, az ország színe-java, a tudósok — hogy merjen feláll a ni és azt mondani, hogy azt érti. (Halljuk!) Itt van, t. ház, egyetlen-egy mondat a 155. lapon a történeti társadalmakról. Le is van irva szórói-szóra, hogy akárki controllirozhatja —nem tudom, a t. ház megengedi-e, hogy felolvassam — egyetlen-egy mondat (Derültség balfelől. Halljuk! Olvassa): „Á rendkívüli vallási türelmesség, a legrégibb törzsi, sőt nemzetségi jellegű hitek fenn állása fejlett vallások mellett, de mindenek felett a honos bölcsészeinek a vallással teljesen egyenrangú tényezővé emelkedése a szellemi életben" j (Felkiáltások balfelöl: Nem értjük ! Lassabban !) Előre tudtam, t. ház, hogy ezt fogják mondani, mert tudom, hogy nem lehet megérteni, még ha lassan olvassák is. (Olvassa): „A rendkívüli vallási türelmesség, a legrégibb törzsi, sőt nemzetségi jellegű hitek fennállása fejlett vallások mellett, de mindenek fölött a honos bölcsészeinek a vallással teljesen egyenrangú tényezővé emelkedése a szellemi életben, a családi és törzsi társadalmak nyomainak már csaknem teljesen elsimítottsága, de mégis imitt-amott felcsillámlása a ma<rasabbrendű szervezet szabálvzatain keresztül, a polgári jogegyenlőség és e mellett a patriarchális érzelmek ereje egy kifejlett forgalomnak megfelelő, épen nem patriarchális természetű életmód mellett, a mi miután nem elsődleges vallási jellegű, arról tanúskodik, hogy e felfogások és eszmemenetek nem egy eredeti patriarchális társadalom közvetlen Nagyományai, hanem a hoszszasan uralkodó, irányadó művelt osztályok és a központi hatalom által évezredeken keresztül oktatott és érvényesített tanok eredménye oly közönségben, a mely önálló továbbfejlődésben külső nyomás által visszatartva, gondolatirányzatával korábbi szakjelenségeit reproducálja; — mind e körülmények, de ezeken kívül még az, hogy az idegen hódító dynastiák sora váltotta fel egymást a császárságban, a nélkül, hogy a társadalom rendje ennek folytán mélyen megrázkódott volna: bizonyságát képezik a társadalmi szakok törvényes egyetemes alkalmazhatóságának, valamint azon igazságnak, hogy tovahaladás csakis különböző társadalmak folytonos érintkezése mellett lehető, míg a bármilyen nagy terjedelmű, de elszigetelt és önmagával eltelt társadalom mulhatlanul megállapodásra, a tespedés sorsára jut." (Derültség balfelől.) A ki ezt elolvassa és meghallgatja, vájjon az nem jut-e a tespedés sorsára? Hát ez tankönyv, t. ház? De menjünk tovább; a 249-ik lapon „A vallási szabványok, szertartása és illemiség, valamint a jog és erkölcs különválása". Ezekre nézve Pulszky Ágost professor ur azt mondja tankönyvében. Hanem kérek vizet, különben ilyent nem tudok olvasni. (Derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon. Olvassa): „A vallási szabványok, szertartások és illemiségek, valamint a jog és erkölcs különválása. Ezen fogalmak közeinek szétválása csak fokozatosan megy végbe. így a vallási szabványok és a jogiak, míg bizonyos cselekvőségek különkülön az egyik, vagy a másik alá tartoznak, más cselekvőségekre közösen vonatkoznak oly formán, hogy az állami kényszer, mint az istenit támogató, helyettesítő jelentkezik ; és hasonlóképen az isteni ren Inek és a szertartásos szokásnak is összevág egy-egy csoportja, mig más részben már az isteniek, mint az emberi gondolatra és szándékra is irányadók, a szokások pedig, mint csakis 23*