Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-244

IS 244. országos ülés májns 16-án, csütörtökön. 1889. minister ur a következőket mondotta: „Valótlan a kormány ellen felhozott ama vád, hogy egyoldalú pénzügyi politikát követne, hanem igenis a kormánynak a pénzügyi politikával kapcsolatosan közgazdasági politikája is van.

di Nem akarok ezúttal a t. pénzügy minister úrral hosszabb vitába bocsátkozni a felett, hogy a kormány egyoldalú pénzügyi politikát követett-e vagy nem, de egy napirenden lévő dologra utalok felelet gyanánt. Bizonyára, ha nem is mindnyájan, de igen sokan emlékezni fognak a t. ház tagjai közül arra, hogy a regálé-megváltás eleinte mindig oly módon lett kilátásba helyezve, hogy ezen megváltás egy, a regale-tulajdonosoknak nyújtandó jelentékeny segítség is lesz. Köztudomású, t. ház, hogy a magyar gazdáknak egyik legnagyobb bajuk az, hogy kellő tőkékkel nem rendelkeznek, e miatt birtokaikat kellően felszerelni nem képesek s a megváltozott viszonyok folytán szükségessé vált intensivebb gazdálkodásra nem térhetnek át. Azt mondogatták, majd a regálé-megváltással segítve lesz némileg ezen bajon, tekintélyes összegekhez fognak jutni regalebirtokosaink közül számosan, melyekkel némelyek legpressausabb terheiket törleszthetik, mások gazdaságaikat felszerelhetik, még mások, a jobb helyzetben lévők, gazdasági forgó tőkéket alkothatnak. T. ház! Ma már látjuk, minő lesz ezen segítség. Elveszik ugyan a regálét, de ugy lesz kárpótolva, hogy igen sok esetben a veszett fejszének csak a nyele fog az illető tulajdonosok kezében maradni. Az a regalemegváltás, melyet a t. kormány csinált, egy nagyon ügyes financiális operatio az állam javára, csakhogy egyeseknek a direct megkárosításával. Gróf Károlyi Gábor: Rabló-systema! Vállyi Árpád: Igazán nem tudom, mit szóljak azon eljárásról, hogy a bejelentések határideje oly rövidre szabatott, hogy önkéntelenül azon gyanút ébresztette, mintha készakarva azért szabatott volna oly rövidre, hogy a tulajdonosoknak mennél kevesebb idejük legyen adataikat összeszedni s az államnak minél könnyebb legyen ezen helyzetet a maga financiális javára kizsákmányolni. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha az ilyen eljárás nem egyoldalú pénzügyi politikára mutat, akkor én nem tudom, mi az egyoldalú pénzügyi politika. De más térről is szabad legyen egy példával illustrálnom, minő figyelemben részesíti, a kormány a gazdasági érdekeket. (Halljuk!) Sokszor halljuk mondani, miszerint a magyar gazdának egyik főhibája, hogy nem számít. Csináljon minden gazda rendes előirányzatot s aztán a szerint intézze kiadásait. (Helyeslés.) De hát tudják-e, t. uraim, hogy ezt az előirányzat-készítést első sorban az állam teszi lehetetlenné. Hogy csináljon a szegény gazda előirányzatot, mikor legtöbbször még a harmadik évnegyedben sem tudják neki az adóhivatalban folyó évi adójának összegét pontosan megmondani. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ez pénzügyi administratiónkat is minő szép világításban tűnteti fel — arra nem szándékozom ezúttal kiterjeszkedni. Megígértem, hogy hosszadalmas nem leszek, meg is akarom tartani, (Halljuk! Halljuk!) de egy pár dolgot szabad legyen még igen röviden a t. minister ur figyelmébe ajánlanom, kérve, hogy azokat legközelebbi, vagyis jövő évi költségvetése elkészítésénél számításba venni szíveskedj ék. Ne méltóztassék a gazdasági egyesületek segélyezésével felNagyni, annyival inkább ne, mert ezen egyletek sok helyen nemcsak culturalis, de magyar nemzeti missiót is teljesítenek. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassék belenyugodni abba, hogy a lótenyésztési jutalomdíj osztások felfüggesztve maradjanak. Maga a t. minister ur erősen hangsúlyozza indokolásában, hogy ezen intézmény minő kedvező eredményeket szült. Én arra kérem ugy a t. minister urat, mint a t. házat, ne resquirozzuk kicsinyes takarékosságból ezeket az elért kedvező eredményeket. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Örömmel látom a költségvetésben a culturmérnöki intézmény tovább fejlesztését, személyzetének szaporítását és a culturmérnöki testületet, mely működésével a gazdaközönség elismerését már is kivívta, a magam részéről is a legmelegebben ajánlom a t. minister ur kiváló figyelmébe. Nagyon helyesnek tartom a földműves-iskolák felállításának fokozatos folytatását, egyúttal azonban felvetek egy más kérdést is, (Halljuk!) Nem tartaná e a t. minister ur czélszerűnek egy oly tanintézet felállítását, melyben a magasabb igényeknek is megfelelő kertészek képeztessenek. Az országban csaknem minden kertben idegen, legtöbbször cseh főkertészeket találunk; én szükségesnek tartanám, hogy már magyar kertészeket is neveljünk, (Élénk helyeslés balfelöl) annyival inkább, mert gyümölcstermelésünk, Istennek hála, évenkint nagyobb arányokat ölt, kell is hogy öltsön, mert ez lenne első sorban hivatva pótolni azon óriási veszteséget, melyet aphylloxera által szenvedtünk. (Igaz! Ugy van! balfelol.) T. ház! Én arra kérem a t. minister urat, fordítson gazdasági érdekeinkre nagyobb gondot, mint elődei és vesse latba minden befolyását, hogy collegái is saját tárczáikban a gazdasági érdekek előmozdítására szükséges reformokat mielőbb megtegyék. A t. minister ur nem csak mivel nagybirtokos — és a mint tudom, jó gazda is — de mivel évek hosszú során át elnöke volt az országos gazdasági egyesületnek is — alaposan kell, hogy is-