Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
170 260. országos ülés május 28-An, csütörtökön. 1889. az egyetem ellen bizonyos ügyek miatt. E támadásokat most folytatni nem akarom, először, mert a t. minister ur programmjába belefoglalta azt, hogy ő a budapesti tudomány-egyetem ügyével tüzetesebben akar foglalkozni, sőt ki is jelölt bizonyos dolgokat, melyeket rendezendőknek tart. A mint múltkori beszédemben tettem, most is csak azt mondom, hogy bevárom, mennyi fog abból valósulni, a mit a t. minister ur programmjában kifejezet. Ez tehát az egyik ok. De van még egy másik okom is, t. ház. Engem sok támadás és korholás ért itt a házban különösen azon felszólalásokért s a viták végével legtöbben ugy fogták fel a dolgot, hogy támadásaim vissza vannak verve s azoknak semmiféle következménye sem lehet. Ez azonban nem áll, t. ház, mert régebben már Eötvös Loránd báró, az akadémia jelenlegi elnöke nyilt levelet intézett Trefort Ágoston akkori ministerhez, melyben nyíltan és határozottan kifejezi azt, hogy ő a mostani rendszert többé nem pártolja s a mi különösen a tanpénzeket illeti, helyesli azt az eljárást mely e tekintetben a József-műegyetemen dívik. Kívüle foglalkoztak e kérdéssel Lengyel Béla egyetemi tanár és mások, sőt nekem tudomásom van arról is, hogy az orvosi kar tanácskozásokat folytat, a melyeknek czélja, hogy azt a eomplicált és nagy terjedelmű vizsgarendszert, a melyet maga a tanrend nem követel — és a mely épen abban a gyanúban lel edzett, hogy a vizsgák sokasága azok díjazásával bizonyos kapcsolatban van — reform alá vétessék. En tehát, t. ház, ildomosságból és méltánylásból ezúttal lemondok arról, hogy az egyetemnek tán még létező bajaival itt eoncrét alakban foglalkozzam és mint már kifejeztem, bevárom minő reform fog létesülni, mi fog változni és ahoz képest azután lesz alkalmam majd a jövő budgettárgyaláskor vagy megelégedésemet nyilvánítani, vagy pedig a támadásokat folytatni. Ez volt az, a mit ezen tételnél elmondani akartam. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés szélső balfelöl) Elnök: T. ház! Ezen tételnél többen vannak még szólásra feljegyezve, azt hiszem tehát, hogy miután mára egy interpellátióra adandó válasz is be van jelentve, méltóztatik a t. háznak beleegyezni, hogy a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztássék. (Helyeslés.) Most pedig méltóztassék a belügyminister urnak Horánszky Nándor képviselő ur interpellatiójára adandó válaszát meghallgatni (Halljuk ! Halljuk!) Baross Gábor, belügy minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor t. képviselő ur a folyó hó 19-én tartott ülésben a következő interpellatiót volt szives hozzám intézni: (Halljuk! Halljuk!) „Interpellatió a belügy minister úrhoz. Van-e tudomása a t. minister urnak, hogy Zemplén megye főispánja a sátoraljaújhelyi választás mozgalmait személyesen vezeti, hivatalos helyiségeiben kortes-tanácskozmányokat tart, melyeken a járási főszolgabíró, községi elöljárók és általa meghívott kormánypárti kortesek vesznek részt? Van-e tudomása, hogy a főispán a választókat, mint kortes, házaiknál felkeresi, vagy pedig magához rendeli és ígéretekkel, rábeszéléssel vagy ijesztgetéssel befolyásolja? Van-e tudomása, hogy a főispán ur hozzájárulása mellett a jegyzők, bírák, utbiztosok a főszolgabiró által korteskedésre 'mozgósítva lettek, minek következtében ők hordják szét a zászlókat, korteskedési czélokra pénzt és italt osztogatnak. Rendőri assistentia mellett tűzik ki a kormánypárti zászlót és letépetik az ellenzékit, tanácsbeliek és jegyzők vezetik a korte^-mozgalmat és a kormánypárt jelöltjével járkálnak a választók rábeszélésére. Ily módon hivatalosan oltják be a választók közé a corruptiót és mindez történik a közigazgatás feje, a főispán, továbbá a főszolgabíró tudtával, sőt kifejezett kívánságára. Ha az általam felsorolt tények valók, mondja meg a t. minister ur, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e ezen szereplést a törvénynyel, a főispáni állás méltóságával és a választók polgári és politikai jogainak tiszteletben tartásával és ha nem: szándékozik-e haladéktalanul intézkedni ezen üzelmek megszüntetése iránt ?" Ha nem késtem volna el az ülésről azon napon, midőn a t. képviselő ur az interpellatiót hozzám intézni méltóztatott: kötelességemnek tartottam volna azonnal válaszolni, mert a mennyire ismerem a viszonyokat és ismerem azt a közügynek kiváló szolgálatot tevő, közbecsülésben álló derék főispánt, (Mozgás és zaj a hal- és szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) hogy egy perczig sem kétkedtem abban, hogy azok a vádak, a melyeket a t. képviselő ur itt említeni jónak látott, alappal nem bírnak. Minthogy azonban akkor nem volt meg a lehetőség a válasz megadására, az időközt — mert a t. képviselő ur felszóllított arra, hogy válaszomat mielőbb megadjam — felhasználtam arra, hogy a tényállást, a mennyire csak lehetséges, a magam részéről is constatáljam. Mert az természetes dolog, hogy jelenleg, ideiglenes állásomnál fogva, még sem Ítélhetek oly hirtelen, mint a mily könnyen emeltetnek, különösen a választási küzdelmek közepette, a vádak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Mielőtt a válaszra rátérnék, t. képviselőház, megjegyzem, hogy előzőleg, tán 1—2 nappal előbb, kaptam volt igen jól tájékozott helyről jelentést az ottani helyzetről; mely a következőket tartalmazza: (Halljuk! Halljuk!) Két jelölt áll egymással szemben: egyik az
