Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
160 260. ersüftgos ülés méjtts 2S-án, csütörtökön. 1889. keretek, a melyeket 1868-ban a népiskolai törvénynek és 1883-ban a középiskolai törvénynek megalkotása alkalmával létesített a törvényhozás. Nagy eonceptiót is mindenesetre mozgalomba hozhat a t. minister ur, de csak egy ponton fogja megtehetni: értem az egyetemre vonatkozó reformintézkedéseket, melyek felérnek az úgynevezett nagy coneeptiókkal. Mert ha keresztül viszi az egyetemen az elébb jelzett reformtörekvéseknek megfelelőleg a főbb kérdések megoldását; ha keresztül viszi az annyi panaszra okot szolgáltatott leczkepénz rendezését, (Helyeslés a jobboldalon) ha keresztül viszi a tanulmányi és vizsgálati rendszernek olyan reformját, hogy a nemzedékek értelmi munkája, az a véghetetlen sok verejtékbe került fáradozás, melyet szegény ifjúságunk végez, hogy ne maradjon meddő az államban, a társadalomban, hanem megnyerje érvényesülését; ha keresztül viszi a colloquíumok kötelezővé tételét, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mely megszüntesse a mai állapotokat, midőn közép vagyonú vagy szegény családok százai, sőt ezrei keserves filléreiket arra költik, hogy gyermekeik a drága fővárosban bevégezhessék tanulmányúikat s midőn — törvényhozói kötelességünk nyiltan kimondani — az iíjak nagy része nemcsak colioquiuniokat nem tesz, de még coilegiumokra sem jár el, annát kevésbé szokott tanulmánynyal foglalkozni s a négy év folyamán tankönyvet nem vesz a kezébe, legfeljebb közvetlenül a vizsgák előtt, ha, mondom, a colloquiuinok kötelező behozatala által keresztülviszi azt a reformot, hogy az egyetemi 4 év ne legyen csupán mulatság és iskolakerülés, hanem valódi komoly munka és a tanulmány ideje (ügy van! ügy van! jobbfelöl) •— nem értem alatta a tiszteletreméltó kivételeket, mert az ifjuságjelentékeny része megteszi ma is kötelességét: akkor már ezzel mindenesetre nagy szolgálatot fog tenni a minister ur, olyat, mely felér gyakorlatilag az úgynevezett nagy coneeptiókkal. (Helyeslés.) Meg van kötve a keze azonban a vallás- és közoktatásügyi minister urnak két más nagytéren, tudniillik a népiskolai és középtanodai oktatás terén, annyiban legalább, hogy ott nagymérvű conceptióval nem dolgozhatik. Miért? Mert mig egyfelől az 1883-iki középiskolai törvény csak alig néhány év előtt léptettetett életbe és igy kétségkívül hiba lenne a legislativ politika követelményei ellenében már most ezen törvény egészének gyökeres revisiójára gondolni; másrészről a népiskolai törvény ugyau már több mint 20 éve van életbe léptetve és meglehetős nagyra szaporodott azon anyag, mely azt követeli, hogy annak egyes részei alkalomadtán revideáltassanak, de nézetem szerint ezen népiskolai törvényt nem elvi részeiben, hanem csakis egyes admiaistrativ természetű részeiben lehetne revisio alá venni. Miért ? Azért, t. ház, mert gyökeres revisio alá venni akarni a jelen válságos — mondjuk ki nyiltan, mi, kik a vallásos béke fentartását ápolni akarjuk solidariter a minister nr politikájával —- ezen válságos időben; mondjuk ki nyiltan és férfiasan, hogy az itt-ott felmerülő felekezeti agitatio folytán jelenleg válságos időben a népiskolai törvényt a maga egészében gyökeres revisio, reform alá vétetni, annyit tenne, mint vakmerő koczkázatnak tenni ki a magyar jogállam, a magyar culturpolitika legnagyobb vívmányát, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A. legnagyobb vívmányt, igen, mert azon alapgondolatot értem, mely irány eszméül szolgált 1868-ban a törvény megalkotásánál; azon alapgondolatot értem, mely ép oly bölcsen kerüli egyfelől az állami, másfelől a felekezeti iskola monopólium veszélyeit, azon nagy alapgondolatot értem, mely egyiránt jogot és osztályrészt juttatott az államnak s e mellett ezen belül a politikai községnek, a vallásfelekezeti hitközségnek, az egész társadalomnak s minden egyes qualifieált állampolgárnak, a közoktatásügyi intézetek fölállításában s vezetésében, azon nagy alapgondolatot, mely a minister ur programmjának fő sarktételét képezi és mely nemcsak magának a cuitur-politikának, hanem a modern magyar alkotmányjognak is nézetem szerint egyik sarktételét képezi, azon alapgondolatot, a mely a közoktatásügy fejlesztését, sőt már rendezését s fentartását is, nem tisztán a felekezeteknek, hanem mind ezen nagy tényezők kezeibe teszi le és azok lehető legjobb fejlesztését mind e tényezők összmüködésétől várja. Mondom tehát, ha gyökeres reformot óhajtunk és gyökeres revisio alá vetni óhajtjuk a népoktatási törvényt a maga egészében, akkor vakmerő koczkázatnak tennőí ki épen culturpolitikánknakj legnagyobb vívmányát. Fenyvessy Ferencz: Erős vád a többség ellen! Schwarcz Gyula; És nem is hiszem, hogy Herman Ottó képviselőtársunk ékesszavú beszédében nagyon jól meggondolta volna azt, a midőn szónoki felhevülésében a minister úrról azt mondotta, beszédének egyik ötletdús passusában „Stich ins Ultrámon tan" ; mert a ki megemlékezik arról, hogy a minister ur mennyire férfiasan, nyiltan és minden kétértelműséget kizáróan hangsúlyozta e nagy alapgondolatát a magyar culturpolitikának és alkotmányjognak, az összes tényezők szabad versenyét, az azt fogja mondaui, hogy nemcsak hogy az igazán ultramontán elemek nem fognak semmikép sem megörülni a minister ur programmjának, a mennyiben nem fognak ízlésük szerint valót találni az őprogranwtjában, meg lehet erősen győződve a felől, hogy az igazán ultramontán elemek, melyek Európaszerte különböző államokban agitálnak, congressusokat tartanak és a népiskola niveujának leszállitbatása
