Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
156 250. országos ülés május 23-éi> } csfit8rt8kön. 1889. akár a másik, a népek életének természeti törvényei önként fognak odavezetni, a hova más államok már eljutottak, hogy bevégződvén fejlődésünk természetes processusa, az állam és nemzet a magyar haza eszményesíthető fogalmában találja meg összeforrását. (Tetszés.) Akkor az a különbség, melyet állam és nemzet közt még találunk, végkép megszűnik, (Halljuk! Halljuk!) Hanem a minek a jogosultságát el nem ismerném, az az volna, hogy erre a nemzeti összeforrásra kényszert alkalmaznánk. Ez alatt természetesen nem érthetem a magyar nyelv kötelező oktását, mert hiszen ha azt mondjuk, hogy kötelező a népoktatás, akkor meg kell adni egyszersmind az alkalmat arra is, hogy a magyar állam nyelvét annak minden polgára elsajátíthassa. Minden embernek van egy világa, a melyhez a hatalom nem fér és ez a gondolat, az érzelmek világa. (Halljuk! Halljuk!) Ide csak egy módon lehet hozzáférni, ha megtaláljuk az utat a szivekhez. Én azt hiszem, hogy — ha ezt az utat keressük — jobb útvezetőket aligha találhatunk, mint a papságot. (Helyeslés.) Nem azt akarom én ez alatt érteni, t. ház, hogy a földi jókkal kötelezzük le a magyar papságot ; nem, arra nincs szükség, mert a mit Firczák t. barátom a papság hazafiságáról mondott, azt én nemcsak megerősíthetem, de még hozzá is tehetek egyet: azt, hogy ha az a felvidéki nép a magyar állam szabadságának minden mozzanatában részt vett, mint testestül-lelkestül hü testvérei a magyarnak, abban fő érdeme azon papságnak van, mely e népnek csaknem egyedüli vezetője. Hozzá tehetem, t. ház, hogy nemcsak a felvidéki oroszokra áll ez, hanem áll a mármarosi románokra is. Hiszen a 48-iki események alkalmával, mig a szomszédban véres testvérharcz folyt, az alatt a mármarosi oláhság vitéz honvédeket szolgáltatott a magyar hadseregnek. (Tetszés.) Hogy ez igy volt, azt leginkább a papság hazafias magatartásának köszönhetjük. Ebből a szempontból kívánom én, t. ház, hogy adjuk meg a módot és lehetőséget ennek a papságnak, hogy foglalkozhassak hivatásával, hogy ne legyen ugy lekötve a mindennapi gondok által, hogy híveinek értelmi fejlesztésével ne foglalkozhassak ; legyen meg a lehetősége annak, hogy mikor a pap a hit világát gyújtja meg hivei kebelében, egyúttal a hazafiság tüzét is lángra lobbanthassa. (Tetszés.) És én hiszem, t. ház, hogy ebből a szempontból a congrua kérdésének szerencsés megoldása végtelen jó hatással lesz a magyar rokonszenv ébresztésére és azért már ebből a szempontból is melegen ajánlom. (Élénk helyeslés.) És végül, t. ház, miután már a kérdés fel vettetett, legyen szabad röviden néhány észrevételben összefoglalnom nézeteimet a katholikus autonómiára vonatkozólag. (Halljuk!) Nem tagadhatom, t. ház, hogy Ugron t. képviselőtársam szavai most is, más alkalommal is, mély benyomást tettek reám. Egész bátran elmondhatom Heine után: „Wenn ich den Namen Ugron hör', wird mir das katholische Wammsizu enge." (Derültség és tetszés) Elismerem, hogy gyönyörködtem a magyar őserő eme katholikus nyilatkozásában, sőt egyet is értek érveléseinek legnagyobb részével, hanem miben igénytelen nézetem eltér, ez a végső conclusio. A t. képviselő ur oly mérvű autonómiát kivan a katholikusok számára, mint a protestánsoké, vagy ahoz hasonlót és érvelése oda ment ki, hogy az lehetséges, hogy az a kormánytól függ. Ezzel szemben igen óvatosnak, megfontoltnak és helyes nyilatkozatnak találom azt, a mit a t. minister ur mondott, midőn azt állította, hogy a katholikus autonómiát lehetőnek tartja, ennek megvalósítását óhajtja, de rámutat két nehézségre, tudniillik az episcopalis és hierarchieus egyházi szervezetre, mely ennek bizonyos akadályát képezi és a legfőbb kegyúri jogra. Ha nem akarunk túllőni a czélon, egy ténynyel számolnunk kell: azzal, hogy a katholikusoknak világra szóló egységes egyházi szervezete van. Hiszi-e bárki, hogy a római Curia ezt a mi kedvünkért megváltoztatja? (Helyeslés.) És tegyük fel, hogy a főpapságot sikerül megnyerni, el van ezzel a kérdés intézve? Fenyvessy Ferencz: A középutat kell követni ! Kricsfalusy Vilmos: A katholikus alsóbb papságról nem szólok, mert hiszen annak lehet külön nézete, de külön akarata nem. (Helyeslés.) Mert a katholikus egyházban az engedelmesség olyan kötelesség, melyet ha valaki megszeg, összes beneficiumait elveszítheti: itt tehát az alsó papság óhajtása csak a vélemény értékével birhat. (Helyeslés.) Szokatlan jelenség, t. ház, hogy midőn Magyarországon minden felekezet a maga kebelében tárgyalja belügyeit, nekünk ide kell hozni az ország szine elé, a hol felekezeti különbség nélkül bárki hozzá szólhat. Pedig ez megfelel a tényleges közjogi állapotnak. Az 1848-ki törvényhozás a Ill-ik törvényczikkben, midőn kimondta azt, hogy mindazokban az ügyekben, melyekben azelőtt a caneellária, a helytartó-tanács járt el, ezentúl a királyamaga jogait és a kormányzatot felelős ministeriuma által fogja gyakorolni, megadja a lehetőséget, hogy a katholikus ügyekhez bárki hozzá szólhasson és mert szerencsém van épen Wahrmann t. képviselő úrhoz, (Halljuk! Halljuk!) önkénytelenül eszembe jut az a szokatlan kívánság, a melyet Fenyvessy t. képviselő ur kifejezett felszólalásában, midőn Wahrmann —• és ha jól emlékszem —- Pulszky Ferencz és Ivánka kép-
