Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
250. országos ülés májm intézkedések megtétetnek, azt a felekezetek készséggel fogadnák. Ez okból tehát bátorkodom ez alkalommal kérni a t. culturainister urat, hogy a mikor a népoktatási törvény revisio alá vétetik, méltóztassék azon alkalommal nagybecsű figyelmét arra is kiterjeszteni, hogy a felekezeti népiskolák is az 1883: XXX. 1-ez. 47. §-ában kifejtett alapelvek nyomán állami segélyben legyenek részesíthetők. Ez által az állam megnyeri azt, hogy négy felekezeti iskolát emelhet a törvény által igényelt szinvonalra azon költséggel, melylyel egy állami iskolát a maga részéről fentart. A felekezet megnyeri azt, hogy nem áldoz fel semmit a maga autonómiájából, mert hiszen az állami ellenőrzés nem megy tovább e kérdésben sem, miut hogy azon igényeknek tétessék elég, melyek a népoktatási törvény által különben is megkövetelteinek. Ha pedig igy a hitközség módot nyújt arra, hogy a népoktatási törvényben követelt igényeknek mindenben eleget tegyen, az esetben az állami ellenőrzést valami nyomasztónak tekinteni épen nem fogja. De a mi mindenek fölött nyerni fog, az a hazai eultura lesz és azt hiszem, hogyha ezen intézkedés megtétetik, egy pár évtized alatt oly eredményeket fogunk elérni ezen új irány által, a minő eredményeket az eddigi utón haladva, háromszor annyi idő alatt sem volnánk képesek felmutatni. Nekünk, t. ház, annyival nagyobb szükségünk van erre, mert hiszen, mint mindnyájan tudjuk s ez iránt közöttünk a legkisebb véleménykülönbség nincs, hosszú idők mulasztását kell kipótolnunk. Nemzetünk alkotmánya az 1848-iki törvényhozás által teljesen democrata alapra lett fektetve. A democrata alapon álló államnak kétszeresen szüksége van a műveltségre, mert mentől szélesebb alapon áll az állam, mentől jobban ki van terjesztve a politikai jogok gyakorlata, annál nagyobb szükség van a népoktatás emelésére s a nép civilisatiójának fejlesztésére s biztosítására; mert én azon véleményben vagyok, hogy a nép csak ugy gyakorolhatja helyesen politikai jogait, ha az e jogai gyakorlatára szükséges értelmiséget megszerezte és mindazon néposztály, a mely a politikai jogok gyakorlatára hivatva van, ha szükséges intelligentiával ezek gyakorlatára nem bir, tág kaput nyit a demoralisatiónak, de viszont meg vagyok győződve arról is, hogy ha valahol a demoralisatio már észlelhető is, a milyen fokban a népoktatást és a nép értelmiségének fejlesztését előmozdítjuk, u-yanazon fokban fog majd e demoralisatio fokról-fokra elmaradni. (Helyeslés jobbfelöl.) Minél democratábbak az intézmények, annál nagyobb mértékben kell a eulturát terjeszteni, mert a democrata társadalmat csak a eultura teremtheti meg (Helylés jobbfelöl) és azon egyenlőség, mely felé a történelmi fejlődésnek mütölyama KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. 28-án, csütörtökön. 1889. 153 kérlelhetetlen törvényszerűséggel irányul, nem abban áll, hogy az emelkedett szellemeket alásülyeszsze, hanem abban, hogy a még tudatlan tömeget is az általános nemzeti műveltség magasabb színvonalára emelje. (Élénk helyeslés jobbfelöl). Azért tehát örömmel üdvözlök a közoktatás terén minden haladást s midőn arra kérem a t. minister urat, hogy az iskolák fejlesztése indokából tett javaslatomat figyelemre méltatni méltóztassék, örömmel üdvözölve a t. minister ur jelentéséből tapasztalható culturalis haladást, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Dárdai Sándor jegyző : Kricsfaiusy Vilmos ! Kricsfalusy Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet czélom részletes bírálat alá venni a közoktatásügyi költségvetést akkor, mikor a vita ezen előrehaladt stádiumában constatálható az, hogy csaknem egyértelmű a nézet arra nézve, hogy az a keret, a melyben e költségvetés mozog, minimumát képezi annak, a mivel a magyar állam a culturának tartozik és a maximumát annak, a mit az adott pénzügyi viszonyok között tenni lehet. A t. minister urnak szabatosan kifejtett programmja felment attól is, hogy a közoktatásügyi kormányzat felett eriticát gyakoroljak s e részben a magam részéről sem tehetek egyebet, minthogy csatlakozzam azon jóakaró bizalomhoz, mely a minister ur iránt nyilvánult. Egyetértek a megjelölt feladatok megoldásának egymásutánjára nézve, valamint azzal is, hogy bár az alkotások terén bizonyos szünetet kell tartanunk, mindazonáltal a közoktatásügyi kormány további működése ne jelentsen stagnatiót, mert hiszen, a mint felemlittetett, a törvényhozás és kormányzati intézkedéseknek hosszú sora áll még előttünk, amelyen a haladást követnünk kell. És én ugy látom, hogy igen helyes érzékkel ismerte fel a t. minister ur, hogy első sorban a népoktatás az a tér, a melyen a legtöbbet kell tenni. Hiszen ha viszonylagos összehasonlítást teszünk a közoktatás egész terén, sajnálattal kell bevallanunk azt, hogy bár a haladás itt is jelentékeny, mégis a népoktatás tere az, a mely várakozásainkat legkevésbé elégíti ki. Nagyon természetes, hogy egy általánosan megjelölt programúinál nem kívánhatjuk a ministertől részletes megjelölését annak, hogy a népoktatás terén minő irányt és utat akar követni. Én ugy fogtam fel, t, ház, a dolgot, hogy habár jelezte is a minister ur azt, hogy az 18tí8-iki népoktatási törvény revisio alá veendő, mégis annak alapvonásait érintetlenül akarja Nagyni. Ha ez igy áll, t. ház, legyeu szabad constatálnom azt, hogy hazánkban ma a népoktatás súlypontja még mindig a hitfelekezetek kezében van.. És ha nem akarjuk ezen törvény alapvonásait megväläo
