Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
150 250. országos ülés május SS-án, csütörtökön. 1889. Hagara Viktor: T. ház! (Falijuk!) A tárgyalás alatt levő költségvetés és a tanügy állapotáról szóló jelentés érdekes vitájában oly figyelemre méltó megjegyzéseket halottunk, hogy azokat egészen szó nélkül nem Nagyhatom; ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy ezekre vonatkozó észrevételeimet és magára a jelentésre nézve szerény nézeteimet elmondhassam. (Halljuk! Ealljuk!) Én e jelentést nem önmagában, mint az igen t. minister ur Í887. évi jelentését tekintem, hanem mint folyományát az előző 16 jelentésnek, a melyekben tanügyünk 20 évi állapota van feltüntetve. Ha az e jelentéseken átvonuló számadatokat végigtekintjük, csatlakoznunk kell a közoktatásügyi bizottság igen t. előadójának bírálatához, melyben ő a felsorolt számadatokat a legörvendetesebbeknek találta, mint a melyek tanúságot tesznek arról, hogy hazánk közoktatásügye a le folyt 20 év alatt rohamosan és lényegesen fejlődött. Kellett is e fejlődés, t. ház, mert ha tekintjük azt az állapotot, melyben tanügyünk 22 évvel ezelőtt volt, midőn még oly távol állottunk a nyugot-európai civilisált államok tanügyi fejlettségétől és a midőn megindult nálunk a mozgalom arra, hogy teljes erővel, egész erőfeszítéssel a nyugot-európai culturállamok sorába lépjünk, ha czélt akartunk érni, ha nem akartunk a nemzetek létért való küzdelmében elesni, kötelességünk volt minden áron pótolni azt, a mit az előző idők viszontagságai létrehozni nem engedtek őseinknek, (Helyeslés jobbfelől.) Ha, t. ház, egy futó pillantást vetünk a múltra, azt látjuk, hogy 1842-ben Fényes Elek statisticusunk kimutatása szerint még csak 8.863 népiskola volt Magyarországon. Ez a szám 1857 ben 12.076-ra emelkedett. Még 1870-ben is csak 14.032 iskolánk volt, de már 1887-ben 16.538-at találunk. Ámde a népiskoláknak nemcsak száma, hanem minősége is meglehetősen fejlődött. Hogy egyebet ne említsek, ezen idő alatt 715 írj állami iskola létesült, holott 1869-ben még egy sem volt. Még nagyobb eredméiyt látunk a tanítók számának fokozatos növekedésében. Fényes szerint 1842-ben még csak 9.049 néptanítónk volt, 1857-ben már 12.861, 1875-ben 19.854 és 1887-ben e szám mar 24.148-ra emelkedett, a melyből 1.202 tanító az állami iskolákra esik. Épen igy megháromszorozódott 1842 óta a tényleg iskolába járó tankötelesek száma. Mig 1842-ben csak 671.776 tanköteles járt iskolába, 1869-ben e szám már 1,092.977-re emelkedett, az 1875. évben 1,443.000 volt és most az 1887-iki jelentés szerint 1,929.374, tehát majdnem 2 millió. Százalékokban kifejezve: mig Fényes szerint 1842-ben még alig volt 40%, ma már a tanköteleseknek 84%-a jár iskolába. Ha az eddigi utat tovább is követjük, akkor azt hiszem, t. ház, még két ilyen évtized, a milyent megtettünk és el fogjuk érni azt a czélt,'mely szemük élőit lebegett azoknak, kik az 1868-ik évi XXXVIIl-ik törvényczikket megalkották. (Helyeslés jobbfelől.) Sajnálom, t. ház, hogy ezekkel az adatokkal szemben az az ellenvetés történt itt a házban, hogy hiszen ezek az adatok megbizhatatlanok, ezekre építeni nem lehet, mert fordultak elő egyes hibák, sőt idéztek is egyes helytelen eljárásokat, melyek a népoktatási statistikai adatok gyűjtése körül itt-ott fölmerültek. Megengedem, t. ház, hogy hibák itt és ott előfordultak, de legyen szabad erre megjegyeznem, hogy ez oly tény, a mely minden statistikai felvételnél elkerülhétlen. Azon nemzetközi statistikai congressusok, melyekből egyhez már Budapesten is volt szerencsénk, maguk is beismerik és tudják, hogy midőn a tudomány minden erélylyel oda igyekszik hatni, hogy az állam bizonyos időszakban való állapotáról adatait öszszegyüjtse és a tudomány rendelkezésére bocsássa, egyes hibák tényleg ki nem kerülhetők és épen ezért éveken át Európa különböző helyein tartott congressusok mindazt tárgyalták, mikép lehet a felvételeknél a hibákat kevesbíteni. Ha pedig megtekintem mindazon kormányrendeleteket, melyeket az igen t. cultusminister ur az én közvetlen tudomásom szerint ez ügyben kiadott, ki kell jelentenem, miszerint meg van téve minden intézkedés arra nézve, hogy ezen statistikai adatok évről-évre helyesebbekké, a valóságnak mindenkor megfelelőbbekké és a hibák mindig ritkábbakká váljanak, (ügy van! jobbfelől.) Hogy egy pár példával szolgáljak, (Halljuk!) nagy örömömre szolgált, a midőn értesültem ezelőtt néhány esztendővel, hogy az igen t. minister ur létesítem kivánja Magyarországon azt, hogy a mire Austriában is még csak törekszenek és a mi még legalább az én tudomásom szerint Európa egyik államában sincs keresztülvive, a mit Austriában Schulcatasternek neveznek, értem ezalatt az iskolai törzskönyveket. Ezen iskolai törzskönyvekbe az illető iskolának minden viszonyai a legnagyobb pontossággal bevezettetnek. Ezen törzskönyvek, a melyeknek értesülésem szerint, 407i,-a már elkészült, a közoktatási ministeriumban őriztetnek; évről évre a változások azokban kiigazittatnak. Már most, t. ház, hogy ha névszerint van minden iskola felsorolva, ha egyenkint s a legrészletesebben ismerjük ezen iskolának mindennemű belviszonyait és anyagi helyzetét, nemde meg van tartva és biztosítottnak tekintendő az intézkedés arra nézve, hogy az ezekben levő statistikai adatok, ily egyéni felvétel alapján a lehető
