Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

248. országos ülés május 21-én, kedden. t88§. J { \ kodás, személyeskedés dominál, különösen, hogy nagynevű emberektől fogadnak el rossz tankönyveket és ismeretlen ember előállhat a legjobb tankönyvvel, nem fogadják el s különösen, hogy két kiadó czég dominál, hogy azoknak minden sikerül, másnak nem, vagy alig. És a mi nem érdektelen, az az a visszaélés, a melyre fel akarom hivni a t.minister nr figyelmét, hogyt. i. itt kiadnak könyveket évről-évre ugyanazokat, csak az évszám változik : 1887, 1888, 1889, a nélkül, hogy 10 esztendő alatt egy szót is változtatnának benne s a mi a legbotrányosabb, az állam nevében is követnek el ily visszaéléseket. Itt van a többek közt a Gáspár-féle olvasókönyv. Erre rá van nyomtatva, hogy 1888. Ezt a könyvet legkevesebb 10 év óta nem javították. Ez a könyv ugy kiállítás, külső csiny, mint a betűknek tisztasága, valamint közleményeinek megválogatása dolgában teljesen elavult, a modern igényeknek meg nem felel, az irodalmi és magyar nyelvű nevelést nem istápolja. De a min rajta kaptam, hogy ezt a könyvet évről-évre tényleg ugy adják ki, hogy csak az évszámot változtatják a czímbipján 10—15 év óta — ez Budapestnek a leírása, Ez a könyv 1888-ról van datálva és azt állítja Budapestről, hogy lakossága 310.000, a Dunát két hid köti össze, végigmegy a Dunasoron és nem talál ott mást, mint a tőzsdeépületet és a Hungária-szálló épületét, nem veszi észre Széchenyi István, Deák Ferencz, Eötvös József b. és Petőfi Sándor szobrait; azután neki megy a sugárútnak, a hol a befejezéséhez közelálló operát találja; ő neki csak a pesti pályaudvar — az osztrák államvaspálya udvar— létezik, mely egész Európában ritkítja párját, holott ma nagyon jól tudjuk, hogy itt van a központi pályaudvar is, mely felülmúlja az osztrák államvasút pályaudvarát. De, t. ház, ha ez a könyv 1880-ról lenne datálva, azt lehetne mondani, hogy a tanár feladata megmondani a tanulónak, hogy azóta eltelt 10 év s ezek a dolgok azóta igy vagy amúgy megváltoztak; igen, de ez a tankönyv a népiskola negyedik osztálya számára van csinálva s e mellett van egy másik olvasókönyv, a Komáromi-féle, mely lS87-ben jelent meg s mely magyarság dolgában is messze fölötte áll; ez már tud a dunai három hídról, az összes szobrokról, az Andrássyuton az operáról, a központi pályaudvarról. Es most, ha valakinek két fia van s a kettő két iskolába jár, a harmadik osztályba járó tiszta képet nyer Budapestről, mig a negyedik osztályba járó ugy fogja megismerni Budapestet, mint a hogy 15 év előtt volt. Budapesttel különben igen mostohán bánnak el a tankönyvek. Ott van például a HunfalvySehneider-féle földrajz. Azt hiszem, hogy ezt a könyvet annak idején azért adatta ki a közoktatási tanács, mert Hunfalvy János, Magyarország legnagyobb geographusa nevét odaajándékozta. Ez az egész könyv nem egyéb, mint száraz statisticai adatok lélek nélkül való összehalmozása. Ez Budapestet becsületesen leirni nem tudja. Elosztja két részre: Budára és Pestre. Az ember azt hinné, elégnek tartja megemlíteni, hogy ime Pesten vannak ezek, meg ezek a nevezetes épületek, Budán meg ezek, meg ezek. De nem azt teszi, hanem megindul egyik épületnél és azt mondja: ettől északra van ez az épület, ettől délre van ez az épület, nyugotra van a Mátyás király templom, ettől északra van az államnyomda, ettől keletre van ez meg ez az épület. Szeretném már most tudni, hogy annak a gyermeknek a fejében, aki ezt megtanulja, nem lesz-e egy nagy chaos? Hát van ennek valami értelme ? Vagy talán ez is ész-gymnastiea. mint a görög nyelv ? T. ház! Eszgymnastica a görög nyelv, a latin nyelv, a német nyelv, a mathematica, a földrajz, a természetrajz^ mely csupa statisticai adatokkal van tele és az ember csodálkozik azon, hogy a hülyék számára nem emelnek több intézetet Magyarországon! (Derültség.) De hogyan bánnak el a földrajzok az egész országgal ? A földrajzok chablonok szerint vannak csinálva; 15 — 20 esztendő óta úgyszólván semmi változáson nem mentek keresztül; a régiek ugy maradtak, mint voltak 15 — 20 évvel ezelőtt s a 15—20 év előtti nevezetes vásárokról annyit tud, mintha az egész ország nem foglalkoznék egyébbel, mint baromtenyésztéssel, hires baromvásárok tartásával, a mi majdnem minden városhoz chablonszerüen oda van irva, az időközben létesített intézményekről alig tudnak. Ozegléd ma is lókupeczkedéséről, (Derültség) Nagykőrös besavanyított ugorkáiról, (Dérültsé;) Kaposvár baromvásárairól hires (Élénk derültség) és igy megy ez tovább és tovább. Nem akarom a t. házat az egyes népiskolai tankönyveknek felsorolásával untatni, (Halljuk! Halljuk!)hanem rátérek a középiskolai tankönyvek eg\ némelyikére. Maga a közoktatásügyi bizottság is igen nagy fontosságot helyezett arra, hogy a középiskolákban nem annyira száraz irodalomtörténeti, illetőleg életrajzi adatokat adjunk a gyermekeknek, illetőleg ifjaknak, mint inkább classicus irodalmi olvasmányokat. Ezzel körülbelül constatálta az irodalmi nevelésnek hiányát és hogy valóban mily szolgálatot tesznek e tekintetben nálunk az irodalomtörténeti olvasókönyvek, azt azonnal illustrálni fogom két irodalomtörténeti olvasókönyvből. (Halljuk! Halljuk!) Ott van példának okáért a Boross Gábor-féle irodalomtörténeti kézikönyv, a mely ez évben már a 6-ik kiadást érte s a közoktatásügyi tanács approbálta, a nélkül, hogy egy sor javítást tett volna rajta, de azért mindig új és javított kiadás. Arra nézve, hogy ez miként