Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

i 08 248. országos ülés májns 21-én, kedden. 1889. a magam részéről is sajnálattal constatáltam azt, hogy kevesebb lett s hogy a pénzügyi bizottságban, midőn ezen tárczának ügyeit tárgyalta, kifejezés adatott annak is, hogy remélhető, hogy pénzügyi viszonyaink javulása esetén első sorban ezen tárcza nagyobb igényei kielégítésére nagyobb összegek fognak fordíttatni. Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni. (Helyeslés jobb/elől.) Kiss Albert.' T. ház! Szavaimnak megmagyarázására kívánok pár szót mondani. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) En egyenesen a naplóból olvastam fel a mélyen t. előadó ur szavait. Igaz, hogy azon passus, melyet most felhozott, beszédének elején feltalálható, de beszédének végén, ahol összegezi az általa mondottakat, a napló feljegyzése szerint szórói-szóra ezeket méltóztatott mondani: „Mindezek előre bocsátása után és tekintve azt, hogy ez a költségelőirányzat számol egyrészt a fokozatos haladással és fejlesztéssel, de számol másrészt a pénzügyi helyzettel is, melyet a pénzügyi bizottságnak első sorban kell szem előtt tartania.^ Én erre hivatkoztam. Az előadó úr beszédének két passusát egymással össze nem egyezőnek találván, ezen utóbbi passust tekintettem olyannak, mint a mely az ő nézetét kifejezi. Tehát állíthatom hogy nem én tévedtem. Ezt tartottam szükségesnek szavaim megmagyarázására elmondani. Országh Sándor előadó: Ez csak tévedés lehet. Mert az megint természetes, hogy a pénzügyi bizottságnak a pénzügyi helyzetet szem előtt kell tartania. Gróf Csáky Albin vallás és közoktatásügyi minister: T ház! (Halljuk/ Halljuk!)Nem lehet szándékom, hogy a t. képviselő urak minden egyes felszólalására azonnal reflectáljak. Azt hiszem, jól teszem, czélszerűbben járok el, ha több szónok meghallgatása után mondom el összefoglalva azokat, a miket szükségesnek tartok. (Helyeslés.) De az előttem szólott t. képviselő ur egy kérdést méltóztatott intézni hozzám, a melyet egy perczig sem lehet hallgatással mellőznöm, mert e tekintetben közöttünk semmiféle félreértésnek lenni sem szabad. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő űr tegnapi beszédem egy részét idézve, annak egyes kifejezéseit egymás mellé állította és azon kérdést intézte hozzám, vájjon a 48 iki alapon állok-e felekezet dolgában és vallási ügyekben, vagy pedig a jelen álláspontot fogadom-e el? Én a. t. képviselő úr ezen kérdését nem értem; mert határozottan és világosan kijelentettem, hogy e tekintetben a jogállam és valódi szabadelvííség által parancsolt követelményeket kell szem előtt tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt gondolom, ez eléggé jelzi azon álláspontot, a melyen állok, tehát nem oly állásponton, a mely az egyes felekezetekkel szemben különböző, hanem a mely egyenlően mér minden vallásfelekezetnek. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt fejeztem ki tegnapi beszédemben, midőn azt mondottam, hogy Magyarország cultusministere nem ministere egy egyháznak, vagy egy vallásfelekezetnek, de az államérdek képviselője vallási ügyekben is. (Élénk helyeslés jobbfelől) Minthogy pedig már felszólaltam, kötelességemnek tartom, hogy a t. képviselő úr egy más észrevételére reflectáljak. (Halljuk!) A t. képviselő úr, mint már több közoktatási bizottság tárgyalása folyamán, hangsúlyozta, hogy nálunk a közoktatási budget az, a mely a többi tárczákhoz képest a legcsekélyebb mértékben emelkedett az utóbbi évek folyamán. Méltóztassék megengedni, de az összehasonlítás azon az alapon, a melyen a t. képviselő úr tette, nem felel meg telj-esen a tényleges állapotnak. (Halljuk!) Ha a közoktatásra fordított költségek összegét helyesen akarjuk mérlegelni, akkor számba kell vennünk mindazt, a mit a közoktatás érdekében a községek és felekezetek áldoznak, mert csak igy áll elő azon összeg, a mely általában a közoktatás emelésére fordittatik. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelol.) Ezt kénytelen voltam constatálni, mert különben a t. képviselő úr beszédéből a külföld oly képet alkothatna magának, a mely nem felel meg teljesen a valóságnak. Csak ezeket kivántam megjegyezni. (Élénk helyeslés) Dárdai Sándor jegyző: Benedek Elek! Benedek Elek: T. ház! A magyar közoktatás ügye az újabb alkotmányos aera óta mindig meglehetős érdeklődés tárgya volt. Talán nincs kérdés, a melynek élő szóban és Írásban annyi lelkes szószólója akadt volna, mint épen a közoktatás kérdésének. Sőt nincs ministeri tárcza, a melynek a működéséről oly terjedelmes jelentéseket nyerne a t. ház esztendőről-esztendőre, mint épen a közoktatási tárczáéról. Ez, úgy látszik, a közoktatásnak a kiváltsága. (Halljuk! Halljuk!) Viszont a közoktatás az, a mely különösen az utóbbi időben valóságos kegyelem-kenyéren tengődik. Ez a közoktatásügy második kiváltsága. De valamiképen minden rosszban van valami jó, ugy e kétes-értékű kiváltságnak is van egy igen jó következése. És ez az, hogy e ház minden tagja nyugodt lélekkel érezheti magát a pártszempontok alól fölmentettnek abban a pillanatban, a mint a közoktatás érdekében emeli fel szavát. Mert abban nincs kétség, hogy minket egy közös czél vezet és lelkesít: a magyar nemzeti culturának, a magyar állam nyelvének a haza minden területén, a közpálya minden ágában való érvényesítése; (Helyeslés) nyomatékosabban beszélve: győzelemre juttatása. E magas nemzeti érdek szolgálatára kötelezve van mindenki, a ki akár anyagi, akár szellemi erő dolgában képesnek, arra valónak érzi magát egy bizonyos szerep betöltésére.