Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-247

100 247. országos ülés májns 20-án, hétfőn. 1889. Ez a 2. §. igaz, hogy az adó fizetéséhez köti a kártalanítást, de ez egyáltalában nem jelent annyit, hogy ha valaki valamelyik évben nem fizette meg az adót, azon év egyszerűen ignoráltassék, mert a törvény 2. §-ának utolsó bekezdése azt mondja, hogy ha esak egy évben is fizettetik meg az adó, már akkor a kártalanítás megadatik. Továbbá nincs ennek törvényes alapja azért sem, mert a törvény rendel ugyan bírságolást azon esetre, ha a jövedelem helytelenül van bevallva és taxatíve sorolja elő a büntetéseket azokra nézve, kik helytelenül vallották be jövedelmüket és azt mondja, hogy ha maga a tulajdonos tette, nyolczszorosan, ha megbízottja vagy jogelődje tette, négyszeresen tudandó be a kártalanítási összegbe, de arról, hogy ha a haszonbérlő nem fizette meg az adót, a törvényben egyáltalában szó sincs. És így miután itt speciális intézkedés nem derogál az általános jogszabályoknak, ezen általános jogszabályokat kellene megállapítani. Itt pedig az általános és legfőbb jogelv az, hogy a kitől .az állani elvett valamilyen jövedelmet, annak adja is meg és pedig a kellő kártalanítást és az általános jogelv az, hogy senkit mások hibája miatt büntetni nem lehet. De én azt hiszem, hogy ez ellenkezik a törvény szellemével is. Ezen bírságolásnak nem lehet más ratiója, mint az, hogy büntetés érje azt, a ki az államot megrövidíti; de engedelmet kérek, ebben az esetben, midőn a bérlő nem fizeti meg az adót, a ki azt köteles megfizetni, nem tehető fel a tulajdonosról, hogy ő meg akarta volna rövidíteni az államot, mert benne levén a haszonbéri szerződésben, hogy az a dót a haszonbérlő tartozik fizetni, ez világosan documentálja azt, hogy a tulajdonos sem az államot megrövidíteni nem akarta, sem pedig nem akart magának az állam rovására egyáltalában semmi illetéktelen hasznot szerezni. Mindezek folytán azt hiszem, t. ház, hogy az igazság azt követeli, hogy a bérlők mulasztása miatt egyáltalában semmi levonás, károsítás a tulajdonost ne érhesse s azért bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy miután magának a minister urnak nyilatkozatából látszik, hogy van eltérő felfogás közte és azon közegek közt, a kikre a kártalanítás keresztülvitele bizva van s miután csakugyan jelentékeny eomplieatiók és mondhatnám zavarok támadtak az utasításoknak ekként és nem másként történt szerkesztéséből, méltóztassék ez alkalommal megtenni azt, a mit — tudom — megtenni, nálunk húsz év óta nem szokás, méltóztassék ezt a tárgyat napirendre kitűzni s kérem magát a minister ur<d is, hogy méltóztassék ebbe beleegyezni. Térjen el már egyszer a t. ház attól a felfogástól, mely nézetem szerint egyáltalán helytelen, hogy tudniillik a ministeri válaszok feltétlen tudomásul vétele bizalmi kérdés. Ez nem történik sehol máshol, a világ semmi' féle más parlamentjében. A képviselőház ez által magát fosztja meg a legjobb alkalomtól arra, hogy a kormány vezetésére hathatós befolyást gyakoroljon. Különben is a tizenkettedik órában arra már nincs idő, hogy ha szükségesnek mutatkoznék, rendes törvényhozási intézkedés utján lehetne segíteni a regaleügyeken; nincs is szükség egyébiránt arra, hogy a törvény niegváltoztassék; de szemben az utasítással, melyet én határozottan helytelennek tartok s mely — a mint az magának a minister urnak nyilatkozatából kitetszik — nem teljesen világos, segíteni lehetne egy házhatározat hozatalával és ezért bátor vagyok :

— mondom — arra kérni a t. házat, hogy interpellatiómat tárgyalásra kitűzni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalait) Wekerle Sándor pénzügyminister: Csak egy pár szóval kívánok észrevételt tenni a t. képviselő ur által felhozottakra. Jelesül talán azt a t. képviselő ur maga be fogja látni, hogy azért, mert egyik vagy másik közeg igy vagy amúgy fogja fel a törvényt, ez nem szolgálhat rögtön indokul arra, hogy utasítás adassék ki, mert akkor sem hossza, sem vége nem lenne a kiadandó utasításoknak és bekövetkeznék az az állapot, hogy az utasítások tömkelegében azután igazán nem látna tisztán senki. Különben ily kérdésekben még különleges indokok is szólnak a mellett, hogy a pénzügyminister bizonyos reservatával nyilatkozzék és e különleges indok az, hogy előlegesen tett nyilatkozatok, hosszas magyarázatok által, melyekre őt a törvény nem is hatalmazza fel.nepraejudicáljon azon első fokú hatóságoknak, amelyek a regale-kártalanítási ügyekben hivatva vannak első sorban határozatot hozni; értem a közigazgatási bizottság albizottságát. Ezek a hatóságok — ezt meg fogja engedni a képviselő ur is — még nem is nyilatkozhattak e kérdésben azon okból, mert még meg sem alakultak, vagy ha megalakultak volna, kártalanítási ügyekben határozatot még nem hoztak. Ezek előre bocsátása után áttérek arra, a mit tulajdonkép felemlítendőnek tartok. En azt mondtam — és ezt a félreértések elkerülése végett tartom szükségesnek ismételni — hogy oly esetekben, a midőn a kártalanítás kizárólag az adó alapján történik, ha az egyik vagy a másik esztendőben nem fizettetett adó a regale-jövedelem után, azon évre kártalanítás nem adatik, vagyis a kártalanítás alapját csakis azon éveknek 5-tel osztott átlaga fogja képezni, a melyekben adó fizettetett. Ezt félreértések kikerülése végett szükségesnek tartom kiemelni, mint oly határozmányt, mely a regale-törvény 3-ik szakaszában világosan benfoglaltatik. Ha valaki nincs azon helyzetben, hogy az adóalaptól eltérőleg külön bizo-