Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-247

§g 247. országos ülés május 2Ö*án, hétfőn. 1889. sék előbb még a ministerelnök ur előterjesztését meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot az 1883:1. törvényczikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra. Kérem, méltóztassék ezen törvényjavaslat kinyomatását, szétosztását elrendelni s azt előzőleg tárgyalás végett a közoktatásügyi bizottsághoz utasítani. (Általános helyeslés.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém hasonlólag törvényjavaslatot benyújtani az 1883:

XXX. t.-ezikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő tanárjelöltekre. Folyománya ez azon kedvezményeknek, melyeket szerencsém volt annak idején a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával szóval és később írásban is benyújtani. Kérem méltóztassék annak kinyomatását és szétosztását elrendelni és azt tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatási bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! „Az 1883. évii. törvényczikk módosításáról tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra" szóló törvényjavaslat, valamint „az 1883. évi XXX. törvényczikk módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő tanárjelöltekre" szóló törvényjavaslat indokolásával együtt ki fognak nyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás végett a közoktatásügyi bizottsághoz utasíttatnak. T. ház! Azt hiszem, hogy mielőtt a pénzügy minister ur az interpellatióra válaszát megadná, méltóztatik megállapodni abban, hogy a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre tétessék át. (Helyeslés.) Ezzel a legközelebbi ülés napirendje is meg van állapítva. Most méltóztassék a pénziigyminister urat meghallgatni. Wekerle Sándor pénziigyminister: T. ház! (Halljuk!) Mocsáry t. képviselő ur interpellatiót intézett a pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízva volt ministerelnökhöz, hogy hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy oly esetekben, midőn a regale-bérlők voltak kötelezve a járadék-adó fizetésére s azt elmulasztották, e miatt a tulajdonosok érzékeny kárt ne szenvedjenek. Miután, tisztelt ház, sem a törvény, sem pedig a törvény alapján kibocsátott utasítás nem foglal magában oly külön intézkedéseket, a melyek a tulajdonosok kártalanítását megnehezítenék, vagy azokra érzékeny hátrányt rónának azon esetre, ha nem maguk, hanem bérlőik voltak kötelesek az adót fizetni, az interpellatio érdemére tulaj donképen azt a választ vagyok kénytelen adni, hogy ilyen külön intézkedés szükségét nem látom fennforogni. Nem látom fenforogni azért, mert a törvénynek 3. és 10. §-ai s a kiadott utasításnak 8. ég 21. §-ai, melyek közül a 8. §. a törvény 3. §-ának, a 21. §. pedig a törvény 11. §-ának felel meg, épen ugy intézkednek azon esetekre nézve, midőn a bérlő vállalta magára az adófizetés kötelezettségét. Hasonlóképen az utasítás 21. és a törvény 10. §-a épen ugy intézkednek a rendkívüli kártalanítás igénybevételének eseteiről akkor, midőn a tulajdonos maga fizette az adót, mint azon esetre nézve, midőn a bérlő vállalta el az adófizetés kötelezettségét; sőt az utóbbi szakaszok, jelesül a törvénynek 10. és az utasításnak 21. §-a bizonyos tekintetben még kedvezőbb elbánásban is részesítik a tulajdonost azon esetben, ha az adó fizetését bérlője vállalta magára, mintha azt ő maga részére tartotta fenn, azért, mert az eltitkol', helyesebben szólva meg nem adóztatott jövedelem után járó adónak és járulékának az előbbi esetben nyolczszoros összege, abban az esetben pedig, ha a bérlő vállalta magára a kötelezettséget, de nem felelt meg neki, csak négyszeres összege vonatik le. Mindezek, azt hiszem, elegendőkép illustrálják, hogy az utasítás nem foglal magában oly intézkedéseket, melyek a tulajdonosra nézve hátrányt állapítanának meg azon esetre, ha az adófizetés kötelezettségét a bérlőre ruházta át. Nem Nagyhatom ez alkalommal észrevétel nélkül a t. képviselő urnak egy pár megjegyzését, melyeket interpellatiójának indokolására felhozott. (Halljuk!) így azt mondotta, hogy az utasítás bizonyos tekintetben ellenkezik a törvény határozmányaival és emez állításának igazolásául hivatkozott a kiadott utasítás 8. szakaszára. Igaz ugyan, t. képviselőház, hogy a kiadott utasítás 8. §-a azt az intézkedést foglalja magában, hogy ha valaki az 1882 —1886-ig terjedő 5 évi időszaknak nem mindegyik évében fizetett adót, nem számíthat kártalanításra azon év után, melyben adót nem fizetett. Ámde én azt hiszem, a t. képviselő ur figyelmen kivül Nagyta azt, hogy a 8. §. kizárólag azon esetekről intézkedik, melyekben a tőkekamat és járadékadó kiszabási adatai alapján történik a kártalanítás megállapítása. Midőn kizárólag ezen alapon történik a kártalanítás megállapítása, akkor igenis csak azon évek jövedelmének átlaga után adatik kártalanítás, melv évekre adó fizettetett: ámde ez az utasításban nem új intézkedés, hanem folyománya a törvény 3 §-ában foglalt hasonló intézkedésnek. Azt az állítást tehát, hogy az utasítás ezen szakasza, vagy tudomásom szerint bármely intézkedése a törvénynyel ellentétben állana, el nem fogadhatom. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a törvénynek 10-ik és az utasításnak 21. §-át illeti, legyen elég megjegyeznem azt,