Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

231. országos ülés május 1-én, szerdán. 18S9. 87 menyeknek felemlítését, hogy hiszen az európai helyzetben s az ezen helyzetből kifolyó állandó fegyveres békében fekszik egyik oka és alapja a rossz pénzügyeknek és a pénzügyi helyzet megrontásának. T. képviselőház! Én ezt határozottan tagadom. Nem akarom ugyan ezzel azt mondani, hogy az ország hadügyi terhei nem nagyok és nem siílyosnk. Elismerem ezt én is, sőt azt is, hogy óhajtandó volna, mikép ezen terhek kevesbedjenek. De hogy ezen hadügyi kiadások nyakába akaszszuk ezen rossz pénzügyi poiitikáuak következményeit, ezt megengedni nem szabad, ez ellen tiltakoznunk kell. T. képviselőház! Ha mi figyelembe veszszük 1876-tól kezdve a közös hadügyi kiadásokat akár a delegatiók által megállapított bruttó összegekben, akár pedig a vámbevételek nettó összegeinek beillesztésével: akkor is azt látjuk, hogy 1876 óta egyetlen egy esztendő sem múlt el, az oecupationális és lázadási éveket nem számítom, a melyben ezen kiadások — ugy a rendes, mint a rendkívülieket együtt véve — a mi quotánk tekintetében 14 millió forintnál magasabbra emelkedtek volna, 1876-ban a rendes és rendkívüli közös kiadások 35.400,000 frtra rúgtak. A tényleges pénzügyi kiadásokat számítom, pedig ez kedvezőtlenebb rám nézve, mert a fogyasztási adóvisszatérítések lényeges befolyással vannak az eredmények megítélésére és ezek kedvező factort képeznek. 1877-ben a kiadás volt 34.500,000 frt, 1880-ban — 1878. és 1879. occupationális esztendő volt, ezekről majd később fogok egy pár szót szólani — 34 millió 400,000, 1881-ben 38.100.000. Ebben az évben különösen jó volt az adóvissz:!térítés. Mert tudjuk, hogy nem sok maradt az összes vámbevételekből, a többi pedig a visszatérítésekre fordíttatott. 1882-ről, mely lázadási esztendő volt, külön fogok szólani. 1883ban 34.800,000; 1884-ben 30 millió; 1885-ben 06.900,000; 1886-ban 33.600,000 fit volt a közös hadügyi kiadás. Ezen évekből tehát azt látjuk, t. képviselőház, hogy a közös hadügyi kiadások egyetlenegy esztendőben sem emelkedtek 4 millió forintnál többre. Sok ez is, t. képviselőház; de hogy a 70 millió forint adóemelés," hogy a rengeteg adósságcsinálás, hogy az állami jószágok eladása és elidegenítése, szóval mindezen súlyos következmények a közös hadügyi kiadások nyakába akasztassanak: ez semmi egyéb, mint hangulatesinálás. melyet a magam részéről megengedhetőnek nem tartok és a melylyel szemben ezen számadatok felhozásával kivántam felelni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem ezek idézték elő, t. ház, a rossz pénzügyi helyzetet, hanem előidézte azon sok apró hiba és könnyelműség és az állam vagyonával és jövedelmével folytatott eljárás, a melynek végösszege fejlődött oly súlyossá, a milyenné azt a helyzet mutatja. Ha pedig az oceupatio és lázadás összes költségeit veszem is, akkor mi annál sok kai nagyobb értékű államjavakat adtunk el, mint a mennyit az oceupatio és lázadás összes költségei tesznek. Az évi kiadások tehát semmi esetre sem képeznek oly nagy összeget, hogy ezen súlyos pénzügyi terheket a hadügyi kiadások nyakába akaszthatnék. Súlyosak e kiadások, elismerem s talán lehetett volna helyesebb és erélyesebb eljárással ezeken is segíteni, de ha el is fogadom ezeket ugy, a mint e tételek évről évre jelentkeztek, azt még sem engedhetem meg, hogy ilyen igazságtalanság történjék a helyzet constatálása érdekében és oly adatokra történjék hivatkozás, melyek a pénzügyi helyzet megrontására vonatkozólag, mint számbavehető tényezők egyáltalán nem szerepelhetnek. (Elérik helyeslés a bal- és ssélső baloldalon) T. ház! Beszédem azon részével, a melyet a pénzügyi helyzetre, a pénzügyi politikára vonatkozólag előadni óhajtottam, számoltam. Azonban, t. képviselőház, évek tapasztalatai és a házban történt felszólalásaink tesznek tanúságot arról, hogy nem pusztán a pénzügyi politika volt az, a melylyel mi elégedetlenek voltunk, a mely bennünket a kormánynyal szemben oppositióra késztetett; sőt ellenkezőleg talán a súlyosabb rész épen a másik oldalra esik. Azon számos és súlyos hibák, azon számos és — legalább következményeit tekintve, súlyos vétségek, melyeket at. kormány úgy politikai irányban, mint a kormányzatban és annak szellemére vonatkozólag elkövetett, voltak lényeges okai annak, hogy a t. kormánynyal szemben oppositióban állunk. És én a magam részéről megelégedéssel constatálom e perezben azt, hogy arra az esetre, ha a reeonstruetiónak politikai tartalma is van, jelesen, ha az irányt — és rendszerváltoztatást is jelent — nem tudom, hogy jelenti-e, vagy sem — (Felkiáltások balfelöl: Majd elválik!) akkor ezen ténynyel maga a t. túlloldal szolgáltatott nekünk igazságot arra nézve, a mi iránt nézetem szerint, komoly és objectiv politikus kétségben sohasem lehetett: hogy a közjogi alapokon is lehet jobban és rosszabban kormányozni. (Igás! Ugy van! balfelöl.) És valóban nem is lehet ez máskép t. képviselőház; mert oly országban, a hol közjogi harezok egyáltalában nem léteznek, a politikai pártalakulásnak és a politikai pártküzdelmeknek egyedüli alapját képezi: a jól kormányozni, vagy rosszul kormányozni. Hogy azonban miféle alkatrészekből álljon a jó és rossz kormányzat, az más dolog, azt ki lehet fejteni, de felfogásom szerint ez az alaptétel áll. És ha a dolog akként áll, hogy a reconstruetióban egy politikai irány- és rendszerváltozás akar jelentkezni, constatálom, hogy ebben meg van adva az igazolás a múltra nézve a