Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.

Ülésnapok - 1887-231

gQ 231. orszásos ülés máj tékot, a legfőbb biztosítékot akarjuk keresni, az, azt hiszem, ezen tapasztalatokban és eredményekben feltalálható. (Helyeslés a jobboldalon.) De természetes dolog, hogy ez magában véve az 1889. költségvetést és annak fedezetét nem igazolja, ennek külön igazolásra van szüksége. A mérleg fentarthatása tekintetében, ha egyfelől biztosítékokat keresünk, hogy az előirányzattal szemben túlkiadások ne legyenek, másfelől óvatosan keresnünk és szorgosan vizsgálnunk kell azon alapokat, a melyekre maga a fedezet fektetve van; mert ha a kiadások kerete bármily szigorral és lelkiismeretességgel tartatik is meg és a túlkiadások bármily óvatosan kerültetnek is, ha az előirányzott fedezet hiányos, természetes, hogy a mérleg kedvezőtlenebb lesz, mint a milyennek előirányozva volt. Vizsgálnunk kell tehát az 1889 iki államköltségvetésben azt, vájjon azon 347 73 millió fedezet, mely abba fel van véve, valóban oly alapokra van-e fektetve, melyek annak valósít!)atására kezességet nyújtanak? Minthogy nagy számokkal ég számcsoportokkal van dolgom s az általános vitát nem kezdhetem és nem tölthetem el egyes tételek igazolásával, előreboesátván azt, hogy kötelességemnek fogom tartani a részleteknél minden egyes tétel igazolását, nagyjában bátor vagyok fölemlíteni, hogy a 347 Vs millióval előirányzott fedezet, a bevételek összege nagy ugyan; de ha tudjuk azt, hogy az 1888. évi pénztári kezelés 342.986,000 forint tényleges eredményt nyújtott, tehát a 332.647,000 forint előirányzattal szemben tetemesentöbbet; ha látjuk azt, hogy az 1888-iki eredmény az 1889-iki előirányzatban csak 47a millióval van meghaladva: akkor azt hiszem, hogy daczára annak, hogy az egyik előirányzat az 1888-dikival szemben 14.604,000 forintnyi emelkedést mutat, a tényleges eredmény szerint az ugrás nem tűnik fel oly nagynak, mint az előirányzatban látszik ; pedig azt hiszem, hogy a haladás a tényleges eredmények alapján sokkal biztosabb. Ha veszszük, hogy akár az előirányzatok közt mutatkozó nagyobb különbség, akár az 1888. és 1889. előirányzat szerint kisebb, 47a milliónyi különbséggel szemben oly törvényhozási intézkedések vannak a fedezet szaporítása tekintetében, a milyenek főleg a fogyasztási adók, de különösen a czukor- és szeszadó reformja, a melyeknek eredményei sokkal többre, tudniillik együttvéve kerekszámban 12 milliónyi emelkedéssel vannak előirányozva: azt hiszem, hogy a bevételeknek azon emelkedése, a mely a tényleges alaphoz idomul, sokkal kisebb arányban mutatkozik és meg fogja találni az előirányzatban igazolását. De nem tagadtam akkor sem, mikor a szeszadó reformját behoztuk, hogy a contingentálási rendszer fő- és cardinalis pontját képező contingentálási JS l-én, szordán. 1889. összeg megállapítása bizonyos mértékben tapogatódzás alapján történt, hozzávetésen nyugodott. Azt azonban még sem lehet tagadni, hogy az előirányzatnál maga a t. minister ur érezte ezt, mert e Magyarország részére 872,000 hektoliterrel contingentált szesz mennyiségét az előirányzat alapjául nem vette; az előirányzat alapját csak 531,000 hektoliter képezi, tehát egyharmad részével az előirányzatot csökkentette és azt hiszem, hogy azon bevétel emelkedése, melyet a minister ur ezen alapon előirányzott, elég szigo • rúan van felvéve, hogy arra számíthassunk. Pedig nem is szükséges azon eredmények alapján, a melyeket említettem, hogy egészen beváljék azon szigorú korlátok közt is, a melyek között az előirányzat készült, hogy a fedezetnek azon összege kikerüljön, a melyről szóltam. A második csoportja a fedezetnek, a mely esélynek van alávetve, az egyenes adók bevétele. Ezeknél az előirányzat 99.400,000 frtra van téve. Ha tudjuk, hogy az 1888. évi kezelési kimutatások szerint 102.815,000 frtot tesznek az egyenes adóbevételek, a melyek közt azonban vannak átfutó és kiadási tételek is, de ha ezeket leszámítjuk is, tudjuk a tapasztalatból, hogy azok annyi millióra a zárszámadások szerint nem mennek, hogy reducálva, az előirányzott 99.400,000 frton alól maradnának. És igy azt hiszem, hogy a bevételeknek ezen másik, szintén változást szenvedhető része is az eredmények által igazolva van. Azt hiszem tehát, hogy eltekintve a rendkívüli viszonyok esetleges bekövetkezésétől, az összes bevételeknek ilyen főcsoportokban feltüntetett előirányzata az eredmények által igazolható annyira, hogy abban teljesen megbízzunk. És különösen örvendetesnek tekinthető az, hogy az államháztartás alapjai most már nem oly egyoldalúak, nincsenek tisztán csak egy tényező esélyeinek annyira kitéve, mint a korábbi években. Szélesebb alapon, több tényezőt vettünk igénybe, melyek természetesen mind a nemzetet terhelik, de az esélyek épen azért, mert combinált tényezők hatásával van dolgunk, határozottan inkább ki vannak zárva, mint különben, ha általában csak egyes tényezőkre helyeznők azt. A mi már most a kiadásokat illeti, tény — és pedig bizonyára nem örvendetes — hogy az 1889-iki állami költségvetésben a kiadások, szemben az 1888-iki előirányzattal, 9.483,000 forinttal szoporodtak és a mi fő, ebből a szaporodásból maguk a védelmi szükségletek egyrészt a közös, másrészt a honvédelmi tárczában öt és fél milliót tesznek ki és két milliót meghaladó összegre rug az államadósság kamatainak növekedése. Tagadhatatlan, hogy a kiadásoknak ezen inkább meddő része — habár teljesen meddőnek a véderő költségeit sem tekinthetjük soha — legjelentékenyebb részét teszi az emelkedésnek; de