Képviselőházi napló, 1887. XI. kötet • 1889. április 6–május 15.
Ülésnapok - 1887-229
64 229 országos ülés április 29-én hótfúü. 1889. ségeihez, óhajtanám, hogy a t. honvédelmi minister, midőn az ujonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszti, ez alkalommal terjeszszen be évenkint oly kimutatást is, mely a t. háznak ugy a honvédségnél, valamint a közös hadseregnél szolgált és a tartaléktiszti vizsgának Magyarországon alávetett, egy évi önkéntesek vizsgálati eredményéről teljesen tájékoztató képet nyújtson; (Helyeslés balfelől) azt hiszem, ezen kívánság méltányossága elől senki el nem zárkózhatik, miért is feleslegesnek tartva a hosszadalmasabb indokolást, következő általam beterjesztendő határozati javaslat elfogadására bátorkodom a t. honvédelmi ministert és a t. házat felkérni: (Olvassa). „Határozati javaslat. Utasítsa a ház a t. honvédelmi minister urat, miszerint a tartaléktiszti vizsgának Magyarországon alávetett közös hadseregbeli, továbbá honvédségi egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről, kapcsolatosan az ujonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslattal, évenkint terjeszszen a ház elé egy a következő adatokat tartalmazó jelentést: 1. A tartaléktiszti vizsgának Magyarországon alávetett közös hadseregbeli, valamint honvédségi önkéntesekből hányan állották ki a vizsgát sikerrel? 2. Hányan vettettek vissza a vizsgánál ? 3. A visszavetettek közül hánynak engedtetett meg a tisztképző tanfolyamban leendő részvétel a tényleges szolgálat második évében is? 4. Hányan nem bocsájtattak egyáltalában meg nem felelő magaviselet miatt a vizsgára az első és hányan a második szolgálati év leteltével, végre 5. A második évben vizsgázottak közül hányan tették le sikerrel a tartalékos tiszti vizsgát ? Ajánlom határozati javaslatom elfogadását '•'. (Helyeslés balfelől.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! Mindenekelőtt nem tehetem, hogy sajnálatomat ne jelentsem ki azon, hogy ily fontos törvényjavaslat tárgyalásakor e terem csaknem az ürességtől kong. Hogyan kívánhatjuk mi, kiket a nép bizalma azért küldött ide, hogy ne csak törvényeket alkossunk, hanem a kormány tetteit és mulasztásait ellenőrizzük, hogyan kívánhatjuk mi, hogy a kormány s az annak alárendelt, valamint a megyei és községi tisztviselők pontosan teljesítsék kötelességüket, ha mi ily példával járunk elől. (Általános élénk helyeslés.) T. ház! Máskor hasonló törvényjavaslat előterjesztése alkalmával mi egyszerűen kijelentettük, hogy miután a közösügyi rendszert és különösen a közös hadsereget eltöröltetni és egy önálló Magyarország helyreállítására szükséges külön hadsereg létesítését óhajtjuk: a közös hadsereg kiegészítésére kivánt ujonczokat nem szavazzuk meg s annálfogva a törvényjavaslatot visszautasítjuk. Ez eljárást annál inkább követhetném ma, minthogy nem rég, alig néhány héttel ezelőtt, a véderő-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ebbeli nézeteinket, elveinket bőven kifejteni alkalmunk volt. Ha mindamellett eltérek az eddigi gyakorlattól, arra azon körülmény indít, hogy azóta a törvényhozás másik házában annak egy igen jelentékeny, kiváló tagja ugy a közös hadsereg előnyeit, mint a külön nemzeti hadsereg hátrányait fejtegetve, egyenesen bennünket támadott meg s az általunk itt a teremben kifejtett nézeteket czáfolgatni igyekezett. Ámbár — legalább rendesen — nem szokás, hogy az egyik ház tagjai a másikéival vitába bocsátkozzanak — rendesen, mondom, mert ha netán az átküldött törvényjavaslaton lényeges változás történik, vagy az épen visszavettetik, természetes és kikerülhetetlen, hogy az amott előadott érvek itt is bírálat tárgyává tétessenek — : de miután nem én, hanem a főrendiháznak ama t. tagja szegte meg e szabályt: ezért én is felmentve érzem magamat az alól, hogy azt a magam részéről is megtartsam. Különben is azt gondolom, t. ház, hogy azt a parlamenti illem egyáltalán nem tiltja, hogy a másik házban előadott okok itt szintén mérlegbe vettessenek; feltéve természetesen, hogy azon tisztelet, a melyiyel az egyik ház tagjai a másik ház tagjai iránt tartoznak, szem elől nem tévesztetik, s hogy azon kímélet, melyet a távollevők kétszeres mértékben igényelhetnek, irányukban is megtartatik. A t. ház tagjai már kitalálták, hogy azon nevezetes férfiú, a kiről szólok, nem más, mint a volt közös külügyminister, gróf Andrássy Gyula. A beszéd, melyet a t. gróf a főrendiház egyik bizottságában mondott, nemcsak a szónok egyéniségénél, hanem tartalmánál és különösen gondos szerkezeténél fogva nagy figyelmet és hozzá tehetem, nagy feltűnést keltett. Ha én mindamellett most felelni fogok az ő beszédére, miután arra csak harmadnapja határoztam el magamat, igen természetes, hogy az oly nagyszabású beszéddel vetekedni nem akarok; és beérem azzal, hogy az igazság erejével, a nemzet igényeinek, jogainak hangoztatásával azon nemzet szivéhez igyekszem szólani, a melynek érdekeiről itt szó van; és ha beszédem, a mire soha nem törekedtem és a mire igényem soha nem is lehet, nem kerül is a múzeumba, a nép szivéhez, a nép értelméhez, reménylem, nem fogja eltéveszteni útját. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Gróf Andrássy Gyula beszédének elején a véderőjavaslat 14. és 25. §§-ról előrebocsátva a maga véleményét, egy általánosan elterjedt, szerinte balvéleményt igyekezett megdönteni, azt nevezetesen, mintha Deák Ferencz a kiegyezés létesítése alkalmával azt nem tekintette volna javítható, idővel kiszélesíthető műnek, hanem
